Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-115

340 115 ' országos ülés május 3. 1879. jelenleg helvét hitvallású jogakadémiának első szervezője volt és a ki azt mondta, hogy egy más nyelvet, mint anyanyelvet, az iskolába behozni, annyit tesz, mint gyermeket tanítni arra, hogy előbb nyargaljon, mintjárjon. Sokkal jogosab­ban kérdezhettem tehát én az igen t. minister urat, mint ő kérdezte Polit t. barátomat, kik azok az igen t. közoktatási ministernek paeda­gogjai, a kikkel tanácskozni szokott. I)e tovább megyek. Hiszen az igen t. minister ur jól tudja, mi az elemi iskolának missiója és bizo­nyára azok közé nem tartozik, a kik az elemi iskolák elébe oly feladatot tűznek ki, a melynek csak egy akadémia felelhet meg. Az orvosok, a kereskedők, a természettudó­sok, a lelkészek, a jogászok •—mindezek akar­ják szakmájuk érdekében az elemi iskolát igénybe venni, most az igen t. közoktatási minister ur segélyével hozzájöttek a linguisták is, úgy, hogy például a szerb iskolákban most már három nyelvet okvetlenül tanítani kell. A szerb iskolákban, minthogy azok az egyházi élettel legszorosabb összefüggésben vannak, szükségkép az egyház-sláv nyelvet is tanítani kell, tehát most tanítani kell a szerb, az egyház-sláv és a magyar nyelvet. Erre vonatkozólag van egy fontos meg­jegyzésem. Igaza van Molnár Aladár t. képviselő urnak a mikor az egyházi autonómiáról azt mondja: „hogy pl. a szerb és a román egyházak iskolai sta­tútumait ő Felsége azon záradékkal szentesítette, hogy azok a törvényhozás későbbi intézkedését nem akadályozzák." „Ugyanez áll a protestánsok autonómiájára üézve is" teszi hozzá a képviselő ur; de kérdem én az igen t. képviselő urat, a ki szintén a reformált egyház újabbi szervezkedési munkála­toknak előkészítésében oly élénken részt ve!t, hogy fogja ezen állításából vont eonsequentiáí a magyarországi reformált egyház siaruturná­nak 3. §-ával összhangzásba hozni akkor, ha a törvényhozótestület elébe terjesztetnék oly törvény­javaslat, a mely a felekezeti iskolákat egészen megszüntetné. Ezen 3. §. szerint, a reformált egyház alsó- és felső-iskolái, mint szabad vallás gyakorlati joggal lényeges kapcsolatban álló intézmények s az egyház önfenntartásának esz­közei, mindenestől az egyház testéhez tartoznak és az egyházi hatóságok alatt állanak. Vájjon nem lenne ez maga az egyháznak megsértése, sőt több, annak aláásása, ha a felekezeti isko­lák az egyház testéhez tartoznak, és ha azok az egyház önfenntartásának eszközei, a hogy eszkö­zei is És mit kell nekünk mondanunk, ha egy nyelvnek feltukmálása által egy másik, eg}­házunkra nézve nélkülözhetetlen nyelv isko­láinkból kiszorittatik? Mit kell nekünk monda­nunk akkor, a midőn az igen t. közoktatási minister ur belevág az egyház testéhe, a hogy belevágott a határőrvidéken, a hol ép a magya­rosodás érdekében, az ottani felekezeti iskolákat az autonomicus körből kiszakítva, állami ható­ságok alá helyezte, a hol a felekezeti egyház­község iskolai és az egyházközség nevére telek­könyvileg bekebelezett vagyont confiskálta és azokat állami közegek által kezelteti, úgy, hogy nem tudjuk, vájjon azon ügy eldöntése a tör­vényhozás vagy a törvényszék fórumához tartozik. Nem ez a Josephinismus második ki­ad határőrvidéken? Azt mondja a t. kép­viselő ur, hogy Mária Therésia és József idejé­ben a német nyelven tanítás miatt nem pana­szolkodtunk; de méltóztatott elfelejteni, hogy akkor a határőrvidéken a katonai absolutismus uralkodott és most, a midőn hasonló rendszabá­lyok alkalmaztatnak, a felvilágosodott constitu­tionalismus van. Akkor minden lehetséges volt, de hogy most is ilyen súlyos sértések lehetsé­gesek, a midőn a határőrvidék az anyaországhoz bekebelezve, az alkotmányos szabadság jótéte­ményeiben részesülhető ; ennek az okát csak abban találhatjuk, hogy az igen t. közoktatási minister ur mentségi alapja épen az, a mely a szőnyegen lévő törvényjavaslatban lefektetve van. Molnár Aladár igen t. képviselő ur, felelve Polit t. barátomnak azon állítására, hogy a magyar nyelv tanításáról gondoskodnak a nem­zetiségek is, a hol szükségét érzik, azt mondjn, „igen, csakhogy a tantervet nem az a nép álla­pítja meg, a mely szükségét érzi a magyar nyelv tudásának, hanem megállapítják azon urak, kik közül sokan igen gyakran egyéb tekintetek miatt, vagy nemzetiségi elfogultságból nem taníttatnák azt a népet magyarul." T. ház. miután én is. mint a szerb iskolai tanácsnak tagja, azon urak közé tartozom, a kiket Molnár Aladár t. képviselő ur említ, de t. i. azok közé, a kik a tantervet megállapítják és nem azok közé, a kik nemzetiségi elfogultságból cselekednek : oly szerencsés állapotban vagyok, hogy ezen insiuuatiót jogosan visszautasítsam. Hiszen a t. képviselő urnak tudnia keli mint hazánk tanügyében oly jártás szaktudós­nak, hogy a szerb iskolai tanács még múlt évben egy új tantervet, tekintettel a közoktatási ministeriumnak 1877. évi augusztus 26-ki ren­deletére, állapított meg, a mely szerint a magyar nyelvnek tanítását mindenütt, a hol szükség forgott fenn, elrendelte és miután igen kevés szerb község van, a hol a lakosság ezen szük­séget nem érezné, majdnem az összes szerb iskolákban. De a szerb iskolában a nyelvnek tanítása okszerüleg ,és fokozatszerűleg taníttatik és igy a magyar nyelvnek tanítása kezdődik akkor, a mikor a tanuló anyanyelvével meg­ismerkedett és nem a törvényjavaslat szerint, a melynek értelmében azt már az első osztály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom