Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-115

115. országos ülés májns 8. 1879. 341 ban taníttatni kellene. Hiszen épen az a baj, hogy a magyar előkelőbb férfiak nem akarnak megismerkedni az ország minden viszonyaival különösen a nemzetiségek dolgaival és e szerint nagyon is hajlandók mindent készpénz gyanánt elfogadni, a mi csak a nemzetiségek ellen felhozatik. Ennek tulajdonítom én Molnár Aladár t. képviselő urnak fennebbi állítását, mert különben hogyan volna az magyarázható, hogy Molnár Aladár t. képviselő ur a svájezi, vagy bármely más európai iskolákat körülményesebben ismeri, mint a hazai iskolákat. A szerb iskolákban a magyar nyelvnek tanítása az idézett iskolai tanács tantervével csak megújítólag rendeltetett el, de elrendelve volt az már az 1811. évben a mikor az úgynevezett supremus inspector scholarum graeci non uniti rítus Illyriae et Valachiae rendszeresítve volt, sőt a városokban 1850. év óta az V. és VI. osztályban már a magyar nyelvtant is tanították. Mindezekből meggyőződhet a t. képviselő ur, hogy a szerb népben a jó indulat nem hiányzott soha, a mely most oly annyira kétségbe vonatik. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy itten e házban, a szerb képviselők oly kétségtelen bizonysága hangon beszélnek, mintha az, a mit egyikük mond, bizonyosan az egész szerb nemzetiség manifestatiója." Már azt meg fogja nekem engedni a t. képviselő ur, hogy én és szerb barátim, jobban ismerjük a szerb nép hangulatát és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy szavaink nemcsak bennső meggyőződésünknek, hanem az egész szerb nép közvéleményének is a kifejezése, kivéve csak egyetlenegyet a kit azonban önöknek szívesen átengedünk. T. ház! Polit Mihály t. barátom nagyszabású beszédjével majdnem az összes, a javaslat mellett felszólaló szónokok foglalkoztak, de azokat, a miket mondott, megczáfolni nem tudták; kiszakítottak a beszédjéből egyes tételeket, azokat behatóan taglalták, és azt gondolták, hogy ez által Polit t. barátomnak felelve volt. Az igen, de hogy. így például tette ezt az igen t. ministerelnök is. Az igen t. ministerelnök ur azt mondta „hogy ha a kelet legközelebbi fejleményeit vennők figyelembe, jelesen a Szerbiában levőket, akkor nem ilyen törvényt kellene hoznunk, hanem akkor a magyar nyelvet mint tannyelvet az egész államban egyedül használhatóvá kellene tennünk, s mert Szerbiában a románok nagyobb arányú számmal vannak a szerbekhez képest, mint a szerbek Magyarországon." De hát nem lehetne ezt megfordítani ? Áll-e a magyar nemzet Magyarországban a többi nemzetiségekhez képest oly számarányban, mint Szerbiában a szerbek a románokhoz képest? Szerbiában körülbelől egy millió és három százezer szerb, 200,000 román van és Magyarországban a lakosságnak két harmada nem magyar ajkú. Ha tehát a magyarok Magyarországban oly számaránynyal bírnának, minta szerbek Szerbiában, akkor itt volna körülbelől 13 millió magyar, és akkor, t. ház, ilyféle törvényjavaslat nem nyújtatott volna be. A románok Szerbiában önmagoktól szerbizálnak, ép úgy, mint a szerbek Bánátban romanizálsiik. A szerbek és románok századok óta együtt élnek és habár különböző fajúak, ugyanazon hitvallásnak, mi keleten, mint nagy tényező, ezen kél népet a legszorosabb kapocscsal köti össze és bizonyára ezen körülménynek felhozatala által sem fog megzavartat ű a szerbek és románok köztt azon testvéries egj'etértés, a mely a jelen discnssióban is oly határozott alakban nyilvánult. Azt mondja továbbá az igen t. ministerelnök ur, hogy ha a Magyarországon élő nem magyarajkú népfajok nyelvének van fennállhatási, van fejlődési képessége, akkor a miatt, hogy a magyar nyelvet meg találjuk tanulni, lehet e ezeket a nyelveket félteni. Igenis, lehet; mert a versenykedés nem egyenlő viszonyok köztt történik. A magyar nemzetnek államhatalma kezében van. Nem mondotta maga Mocsáry Lajos t. képviselő ur, hogy magyarosodni akarunk, épen az államhatalom segélyével. E szerint mi nem félünk a magyar nyelvtol, mint ezen nyelv miatt újabbi üldözésektől. T. ház! A mint mondám, igenis, önök szakítottak Magyarország ezredéves traditiójával sza kítottak akkor, a mikor a Josephiiiismust leküzdve, annak nyomaiba, léptek. A legyőzött Josephinimismus visszahúzta magát és előtérbe jött a Leopoldinismus, a mely Magyarországiján a magyarellenes mozgalmat mindig támogatta. Már Mocsáry Lajos igen t. képviselő ur figyelmeztette önöket, hogy nem a nemzetiségek ellen kell magunkat megvédenünk, hanem azon germanizáló befolyás ellen, mely a magyar államot Bécs felől fenyegeti. A Josephinismus csak tetszhalott és a Leopoldinismus nem egyéb, mint a Joscphinismusnak egy neme. A Leopoldinismusnak a nemzetiségek az eszköz, czélja pedig Magyarország germauisátiója. Tudjuk mi ezt nagyon jól a sok sajnos tapasztalatok után; és Magyarország nemzetiségei lelkesültek a magyar alkotmányos szabadság iránt. A szabadság, ez az a kapocs, a mely Magyarország népeit összetartja. Minden merénylet a szabadság ellen, merénylet Magyar ország ellen. A nemzetiségeknek nincsenek ellenlábas separatisticus tendentiái, nincsenek nyaktörő vállalatai, túlcsigázott követelései. hazánk területi épsége és politikai egysége elleni merényletei, mindenféle utópiái; a nemzetiségek