Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-115
115. országos ülés május 3, 1879. 339 túlzás egy positiv baj, hanem azért is, mert minden túlzás szükségkép ellentéteket teremt elő és a már létezőket még élesebbé teszi. Ugy hiszem, hogy ezen historicus visszapillantásból merített adatok és tények teljesen bizonyítják a jelen törvényjavaslatnak magyarizáló tendentiáját. Miért tagadják ezen tendentiát? Miért nem ismerik azt e], azon nyilt és férfias bátorsággal, a mint ezt Mocsáry Lajos t. képviselő ur tette. Hiszen önök minden alkalommal a magyarosodásnak szószólói, — miért akarják azt ez alkalommal eltitkolni ? Mi az oka annak, hogy azon képviselők is, a kik nem régen itt a házban nyíltan és határozottan a magyarosodás jövő programújáról nyilatkoztak, mi oka annak, hogy most a hallgatás aranyos aeraját ünneplik? Különösen az igen t. közoktatási minister ur, minek tagadja most a szándékát, a mikor máskor nyilt szavakkal beismeri, hogy ő ott is magyarosítani akar, a hol az a positiv törvénybe ütközik. Példát hozok fel erre, a mely a szőnyegen levő törvényjavaslattal tárgyi összefüggésben van. A nemzetiségi egyenjogúságáról szóló törvény 17. §-a ezt rendeli: „A közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak a legfőbb ezélja levén, köteles a közoktatási minister az állami tanintézetekben gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az áltatok lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik." Ezen törvény rendelete szerint fel is állíttatott egy ilyen nemzetiségi gymnasium felszólalásom és Deák Ferencz nagy hazánkfia hathatós pártolása következtében —- hiszen azon időben a közművelődés az államnak legfőbb ezélja volt — de mi lett ezen gymnásiumból ? Az igen t. közoktatási minister ur az országgyűlés elébe terjesztett jelentésében erre feleletet ad; azt mondja; „A német, szerb, dalmát és tót ajkú tanulók nyelvi nehézségeket okoznak az oktatásnál főképen az I-ső osztályban, de már a III-ik osztályban csak ritkán szükséges a magyar mellett kisegítőül a német vagy a szerb nyelvet alkalmazni". Erre kommentár nem szükséges. De az igen t. közoktatási minister ur még tovább megy. „Ezen gymnasiumnak", úgy mondja „hivatásszerű működése a magvarosodás terjesztésében áll". Ezen gymnasiumnak hivatásszerű működése, igen t. minister ur, nem a magyarosodás terjesztése, hanem a törvény világos szavai szerint, hivatásszerű működése, általában a közművelődés előmozdítása és különös hivatása — ismét a törvény szerint — a magyar nyelvet nem tudó polgárok annyanyelvükön való kiképezése és az akadémiai képezésre való előkészítése. Valóban tanulságos reánk nézve ezen 17. §. Tanulságos, mert világosságot vet ezen törvényjavaslatra is ; egy positiv törvény a magyarosodás érdekében, a mint ezt maga az igen t. közoktatási minister ur bevallja —megsértetik; ha igy bánnak egy lex lata-val, mit kell feltennünk de lege ferenda'? De tanulságos azért is, mert világosan illustrálja a situatiót;— 1868. évben a magyar államférfiak még azon hiedelemben voltak, hogy az állami felsőbb tanintézetekben a másajkú nemzetiségek nyelve nélkülözhétlen —• most pedig hogy ugyanezen nemzetiségek nyelve legalsóbb iskoláikban is nélkülözhető. Nem akarok, t. ház, az igen t. minister ur által ezen törvényjavaslat genesisére nézve elmondottakra reflectálni — mert erre Román Sándor t. barátom tegnapelőtti felszólalásában igen sikeresen már felelt ; nem akarok azon észrevételre sem felelni, hogy ezen törvényjavaslat a nemmagyarajkú honpolgárok érdekében fekszik, mert mellesleg mondva — beneficia non obtonduntur — és most ezen, már 6 napig tartó discussió eléggé mutatja, hogy ezen törvényjavaslat mily érdekében fekszik a nemmagyarajkú honpolgároknak, hanem áttérek az igen t. közoktatási minister ur azon állítására, hogy a kormányt illeti azon jog, hogy a felekezeti iskolákat ellenőrizze. Igenis, elismerem én ezen jogot — hiszen ezen felügyeleti jogot senki kétségbe sem vonta — de az ellenőrzési jog és az intézkedési jog köztt nagy a különbség. Ezen törvényjavaslat pedig a kormánynak ad intézkedési jogot a felekezeti iskolák felett, a mi az iskolai autonómiákat nemcsak súlyosan megsérti, de azt teljesen megsemmisíti. ..Megtámadtatik a javaslat paedagogiai szempontból is" —azt mondja az igen t. minister ur, „de a paedagogok nézetei e tárgyra nézve nagyon különbözők. Azok a paedagogok, a kikkel én szoktam tanácskozni, egészen más nézetben vannak, mint Poíít t. képviselő ur paedagogjai". Polit t. barátom hivatkozott a hires bécsi paedagogusra, Gessenre és ha az igen t. közoktatási minister urnak nem elegendő' egy Gessennek a tekintélye, szabad legyen nekem hivatkoznom egyéb, bizonyára az igen t. minister ur által is elismert paedagogiai tekintélyekre, u. m. Pestalozzira, Dittesre, Distenvegre, Kerre és Bormaimra, a kik mindannyian — tekintve az elemi iskolának a feladatát, ellenzik az ezen (örvényjavaslatban felállított elvet. Hivatkozom tovább egy Magyarországban is híressé lett lioguistára Commenius Amosra, a ki két századdal ezelőtt a sárospataki akkori collegiumnak. 43*
