Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

114. országos ülés májn* 2. 1879. 325 kozom a t. minister ur által beterjesztett statisztikai adatokra, a melyekből kiderül, hogy Magyarországon az iskolák többségében a magyar nyelv nem taníttatik, megjegyezvén, hogy ez nem történik azért, mintha a nem magyar ajkú honpolgárok a magyar nyelvtől idegenkednének, sem azért, hogy a tanítók többsége talán a magyar nyelvet nem érti és nem beszéli: hanem egyszerűen azért, mert a magyar nyelv oktatását sajátságos ethnographiai viszonyaink lehetetlenné teszik. Hogy hét nyelvnek egy időben való megtanulása még az idősebb gyermekeknél is nagy nehézséggel jár, arról a t. minister urnak is van tudomása, miért is okulva a tapasztalaton, intézkedni méltóztatott, hogy a német nyelv a gymnasiumokban csakis a harmadik osztályban tanittassék. A t. minister ur ezen czélszerű intézkedéséről csakis azért emlékszem meg, hogy megállapítsam, miszerint egy idegen nyelvnek elsajátítása csakis az esetben lehetséges, hogy ha az, ki az idegen nyelvet tanulja, saját anyanyelvét alaposan birja, mert különben az eredmény kétes és nagyon bizonytalan. Ha azonban a t. ház a jelzett nehézségeket figyelembe venni nem akarná, és a javasolt kényszert minden áron végrehajtatni kívánná azért, mert azt hiszi, hogy a hatalom kezében lévén, vaskézzel és erős akarattal rövid idő alatt megteheti azt, a mit az elődök sok század lefolyása alatt megtenni elmulasztottak. Engedje meg a t. ház, hogy tisztelettel kijelentsem, miszerint e nézetében és hitében én nem osztozom, és hogy az ősökről jobb véleményem lévén, állítólagos mulasztásukat, helyesebben önuralmukat politikai bölcseségnek tulajdonítom, s a midőn ezt teljes őszinteséggel kijelentem, van szerencsém a t. házat figyelmeztetni, hogy a javaslat elfogadása által a népnevelésnek jó szolgálatot tenni nem fog, mert a köznép idősebb, 8—9 éves gyermekeit munkaerő hiánya miatt a tanfolyam ideje alatt is a mezei munkateljesítésére szokta használni, mely körülmény folytán a szorgalmi idő tetemesen leszállittatván, a tanulásra igen kevés idő marad fenn. A dolgok ugy állván, méltóztassék most már számításba venni a szorgalmi idő tartamát, a tantárgyak sokaságát, a melyekben a gyermekeknek oktatást nyerniök kell. hogy alapos neveltetésben részesüljenek és megfontolni, vájjon a javasolt kényszer által a népnevelési ügyet elő fogjuk-e mozdítani. Én azt hiszem, hogy nem, mert a gyermekeknek, hogy csak anyanyelvükben kellő jártasságot szerezzenek, nagy nehézségekkel kell küzdeni. E nehézségeket idegen nyelvek oktatása által is fokozni sokszorozni kívánatosnak nem tartom, mert különben az eredmény biztosítása végett a tanórákat szaporítani kellene. A gondos szülék és a lelkiismeretes orvosok már is panaszt emelnek az iránt, hogy a gyermekek neveltetése egyoldalú azaz : hogy szellemi túlterheltetésük folytán, testi fejlődésükre igen kevés gond és még kevesebb idő fordittatik, miért is az emberiségnek és a kultúrának barátai, jelesen a magasabb míveltségű paedagogusok komolyan foglalkoznak azon eszmével, miként lehetne a tantárgyakat központosítani, vagyis egyszerűsíteni azon czélból, hogy a gyermekek testi fejlődésére több idő maradjon ; ha tehát, t. ház, ha a javasolt kényszert elfogadni méltóztatik, ugy ez esetben, a t. háznak határozata a nem magyar ajkú gyermekek testi és szellemi fejlődésük rovására lészen végrehajtható. Mindezeknél fogva, miután a tantervben gondoskodva vau arról, hogy a gyermekekből a népiskolákban jó és hasznos polgárok neveltessenek, a népiskolákat ne méltóztassanak a politikai combinatiók keretébe bevonni és provocális intézkedés által a nemzetiségek aggodalmát és féltékenységét felébreszteni, a mit, okulva a multakon, kikerülni kívánnék, miután a nemzetiségek ezen a törvényjavaslatban kifejezett kívánságnak szabad akaratukból eleget tesznek, mely szabad akaratukat tiszteletben tartani óhajtanára nemcsak az egyéni szabadság, de a közügy érdekében is. A t. háznak becses türelmét ritkán szoktam igénybe venni és ez alkalommal sem szólaltam fel exclusiv érdek védelmére, hanem a végett, hogy a. népneveíésnek jó szolgálatot tegyek és különösen figyelmeztessem azokat, kik a napirenden levő törvényjavaslatban kifejezett reactionarius irányt kezdeményezték és helyeslik, hogy a kijelölt ut és mód nem czélszerű, mert ilyen nagyszerű processushoz, mint a milyen ezen törvényjavaslatban terveztetik, hiányoznak az alapfeltételek, jelesen a physicai és a kultúrai factorok. Igaz, hogy az államhatalom nagy tényező és hogy bizonyos eszmék valósítására, és foganatosítására igen sokat tesz; de az is igaz, hogy mint minden tényezőnek, ugy az államhatalomnak is megvannak természetes korlátai és mert a magyar államnak ezredéves történelme mutatja, hogy Magyarországot szt. István idejétől fogva mostanig, nem a támadó, nem a követelő erők, hanem a conservativ elemek tartották fen, (Ellenmondás a szélső baloldalon. Hunyady!) igen, igen, azok tartották fenn — ugy a magyar államférfiak feladata nem lehet az, hogy a meglevő históriai individualitásokat intoleráns intézkedések által alapjában támadják meg; hanem inkább az, hogy ezen individualitásokat jóakaratulag ápolják, gondozzák, még pedig azon magasztos czélból, hogy e hazának minden fia, nyelvkülönbség nélkül a hazaszeretetben egybej olvadjanak. Szóval, ne méltóztassanak a hazafij ságot a magyarsággal identificálni. Ne vonják