Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

320 114. országos ülés májns 2. 1879. bizonyítani. Ugyanis Erdélyország 1848-ig külön ország lévén, külön alkotmánynyal, külön törvényekkel birt, a mely törvények az unióról szóló 1868-iki törvénybe is befoglaltattak. Ugyanis az 1795: LIII. t. ez. igy szól: „De aequalitate jurium ac libertatum, liberique exercitii quatuor in Transilvania receptarum religioüuiii. Quatuor receptae religiones vigore legum patriarum benigno diplomate Leopoldino firmatorum (Artieulis illis, qui religioni Romano Catholicae práejudicasse et per Artieulis 6. et 7. novellarium Articulorum Anni 1744 jam sublatisj in aequalitate jurium ac libertatum suarum, liberique exereifii non obstantibus in contrarium editis ordinationibus, porro etiam conservabuntur." Az 1868: XLIII. t.-cz. Í4. §-a pedig igy szól: „Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a korábban úgynevezett magyarországi részekben a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadságát, jogegyenlőségét, egymás közötti viszonyait, s illetőleg hatáskörét biztosítják, nemcsak sértetlenül fenntartatnak, hanem egyszersmind a görög- és örménykatholikus, és a keleti görög szertartású egyházakra is kiíerjesztetnek". Azt mondja a latin: „qui bene docet, bene distinguit". [Derültség. Felkiáltások: Megfordítva!) Az mindegy! (Derültség.) A hitfelekezeteket az erdélyi törvény biztosítja, de biztosítja Erdélynek Magyarországgal egyesülése után az 1868-ik törvény, s ez ma kimondja, hogy a felekezetek vannak jogosítva tanárokat felfogadni, fizetni és a tantárgyakat meghatározni. Kérdem, micsoda jognál fogva elegyedünk bele a hitfelekezetek jogaiba? Nem sértjük őket ezzel ? Azt gondolom, hogy a házban ezt senki sem mondja. Madarász József (közbeszól): Male doeet! (Derültség.) Hoffgräff János: Meglátjuk! A törvényjavaslat azzal indokoltatik, hogy a magyar nyelvet a nem magyar ?jkuak köztt terjeszteni akarja. Megengedem, de az előzményekből egyebet is lehet következtetni; magamra nézve nem félnék: a nem magyar ajkú nemzetiségi tagjai kötelesek lesznek nemzetiségüket ép úgy megőrizni a törvények keretén belül a mint a magyar ajkú nemzet arra törekedik, még pedig az egyenjogúság és méltányosság elvénél fogva. T. ház! Méltányosság elvénél fogva engem is pártolni fog, mikor ez iránt felszólalok, hogy ha, t. ház, az is rejlenek benne, hogy ez által nemcsak az a czél akar eléretni a magyar nemzet által, hanem más is. Osztozom a ministerelnök ur ő excellentiájának azon mondásában, hogy a mai időben már magyarosítni nem lehet. Ha azonban magyarosítni akarunk, nem igy kell azt tennünk, hanem máskép (Halljuk!) és ezt bizonyosan el fogja érni a tőlem igen tisztelt magyar nemzet akkor, mikor szellemi míveltség azon fokára kell törekedni, a hol ezen nemzetek vannak, a honnan hozzánk áramlik a míveltség, akkor nem kell félni, hogy nem leszünk magyarok, akkor bizonyosan eléri a magyar nemzet ezélját, hogy ha ez van feltéve. Itt ugyanazon oldalról (a szélső balra mutatván) nevezetes, hogy ugy remegnek, ugy félnek a germanismustól; (Ellenmondás jobbfelöl) kérem, nem kell félni attól a germanismustól, sőt törekedni kell, hogy annak nyelvét megtanuljuk, mert onnan jő a míveltség. A hány művelt ember van Magyarországon, merem állítani, hogy az a német nyelvet birja. Én azt merem állítani. Meglehet, f hogy talán roszul látok, de azt merem állítani. És a germanismussal miért tanuljuk mi a germán nyelvet? Azért, hogy a szellemi műveltséghez jussunk, miért tanuljuk a franczia nyelvet, azért, hogy azon mívelt nemzethez is hozzáférhessünk. Hisz mindenütt van angol társulat, franczia társulat, olasz társulat és német társulat is van. Nem kell attól félni, és kérem alásan, t. ház, a szász nemzet a magyar szótól sohasem irtózott. A szász nemzet, kérem, még az előtt, mielőtt Magyarországon a magyar nyelv behozatott volna, mielőtt az törvénybe lett volna iktatva és ez Erdélyben is törvénynyé vált volna, már akkor a szász egyetem, az 1830-ik években, belátva a magyar nyelv hasznosságát, elhatározta szabályszerűleg, hogy minden férfiú, a ki magát hivatalban akarja alkalmaztatni, kötelessége két évig a magyaroknál, a collegiumokban a magyar just hallgatni, még pedig jó előmenetelt kimutatni, mikor pedig azt kimutatta, köteles volt a királyi táblánál legalább is két éven át gyakorI laton lenni. És mi lett ennek következménye ? í Az, hogy mindeD évben 40-—50, sőt 100 fiatal embert láttunk Vásárhelyit és Kolozsvárit, és azok tanulták a magyar nyelvet. Miért tanulták azt? A ki a szász nemzet kormányzására, a ki a szász nemzet egyetemére, a ki a szász nemzet municipiumára ügyelt, kénytelen volt őszintén elismerni a haladást. Kérem, én szerintem nagy a különbség, hogy ha én a magam önszántából tanultam meg a magyar nyelvet, mint hogy ha valaki a törvény által kényszeríttetik; mert higyjék el, igaz az a példabeszéd, hogy kinekkinek az akarata a menyországa és igy önkénytes utón sokkal tovább ment volna az igen tisztelt magyar nemzet, mint kényszer utján; mert én azt látom, hogy utoljára is kényszerítés lesz ebből, de én a kedélyek felizgatásáí el akarnám kerülni. De még tovább megyek. Mit csinált egyetem ? Mert a szászok is szegény emberek; hogy a szegény fiuknak is alkalmuk legyen a magyar nyelvet megtanulni, több ezerekre menő