Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-114
114. országos Ülés májas 2. 1SJ9. 321 ösztöndíjakat alapított és segítette ugy a szegény ifjúkat, hogy magyarul tudjanak, mert ez már kell. De én szerettem volna, hogy ha minden vidékhez képest arról is igyekeztünk volna gondoskodni, hogy a szomszédos nyelvet a magyarok is megtanulják. Az erőszakolásnak sohasem volt jó vége; a történelemből tudjuk ezt. Nem akarok példát felhozni, mert „exemplum est odiosum". En semminemű ingerültséget nem akarok felidézni. Volna még néhány megjegyzésem az előttem szólt t. képviselőtársaim nyilatkozataira, most csak Molnár Aladár képviselő urnak akarok felelni, a ki azt mondta, hogy a szászok egy lelencz-intézetet alapítottak a maguk érdekében akkor, a mikor az első vagy második román ezred fel lett állítva. Legyen szabad nekem megmondani, hogy a szász nemzetnek ez iránt semmi legkisebb befolyása nincs. Továbbá mindig azt hallottam hangsúlyozni, hogy a magyar nyelvet annyival inkább tanuljuk, hogy tudjuk a hazafiságot nyilvánítani. Kérem a hazafiságot a hazaszeretet szüli, a szeretet pedig a szívből származik. Ez nyilatkozik vagy szóban vagy tettekben, minden nem magyar ajkú, igy a szász nemzetiség is épen úgy, mint a magyar ajkú nemzetiség abban a jó állásban van, hogy saját nyelvén hazafiuságát nyilváníthassa, tehát ezért nem szükség, hogy a magyar nyelvet tudja. Csatár Zsigmond: A magyar nemzetiség? a szász nemzet? Hoffgräff János : Én a t. képviselő urnak szavába soha nem vágtam, én nem sértettem meg; kérem, méltóztassék engem meghallgatni s azután mondja el véleményét. Minden nemzetnek megvan a maga nyelve és minden nemzet a maga nyelvével abban az állásban van, hogy nyilváníthassa a haza iránti szeretetét és az úgynevezett hazafiságot. Egyébiránt megmaradok a mellett, hogy a törvényjavaslatot nem pártolom. Juraszek Ferencz: T. ház! Ha valaki lélektani szempontból bírálná a törvényhozásnak e pillanatbaui működését, s végig hallgatná azon nyomós és felette súlyos vitákat, melyekkel a szőnyegen levő törvényjavaslat s kiválólag annak létrehozói illettetnek, okvetetlenül és minden elfogultság nélkül ki kellene mondania azon igazságot, hogy a t. törvényhozásnak ama része, mely komoly és állásához illő méltósággal tűri a felette sértő és nem ritkán minden parlamenti modort nélkülöző támadásokat, teljesen igaz és nemes ügyet védelmez ! Mint hazámnak egyik igénytelen fia, elfogadom ezen vádakat, s meggyőződésem szerint elfogadja azokat a nemzetnek kilenezvenkilencz KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. századrésze, ragyogó folt lévén ezea támadás nemzeti önérzetünk ünnepi köntösén! Ezeknek előrebocsátásával, áttérek a szőnyegen fekvő törvényjavaslatra. A számos vádak elsejét felhozta a szász nemzetiségnek egyik tagja Zay Adolf ur. Én nem fogok részletekbe bocsátkozni az egyes vádakat illetőleg, azonban oly támadásra, mint a minővel Zay ur magát a nemzetet és annak két fiát illette, nyilatkoznom kell. A t. képviselő ur neophitáknak nevezte azokat, a kik jelenleg ezen törvényjavaslatot elfogadják, jelezvén egyszersmind azt is, hogy a neophiták nem a magyar fajnak törzsfiai lévén, azok szerinte idegen ajkú nemzetiségek leszármazottjai, kik a beterjesztett törvényjavaslat propagálása által, a mellett, hogy carrieret akarnak csinálni, egyszersmind kizsákmányolni óhajtják a hazafiság álezége alatt saját előnyüket. Bocsásson meg a t. képviselő ur, de ezek oly komoly vádak, a melyeket parlamentben hangoztatni nem lehet. Ezekkel szemben én Eötvös nagy és halhatatlan hazánkfiát elevenítem egy pillanatra fel, ki azt mondja : nagyon nyomorult ember az, a ki — midőn hazája ügyéről szól, csak a maga érdekeit tartja szem előtt, és annál alig jobb az, a ki valakiről a legfontosabb okok nélkül ily aljasságot feltételez. — Az arány, melyben valaki az aljasságot másoknál valószinűnek tartja, többnyire legjobb mértéke saját erkölcsi becsének! {Helyeslés balfelöl.) Neophitáknak nevez egyeseket a t. képviselő ur. Kik tehát azok a neophiták ? Hiszen ily ezélszertí és az idegen ajkú nemzetiségekre áldást hozó törvényjavaslat pártolásánál örömmel és nyugodt öntudattal vagyunk mi mindannyian neophiták ! (Uqy van! Helyeslés balfelöl.) A magyar fáj ezer éven keresztül a testvérnemzetiségek iránt fajgyűlöletet nem táplált; együtt élt azokkal jó és balszerencsében; — s ha azt kérdi a t. képviselő ur, hol vannak nagy részben a nemzetnek törzsfiai? Erre felelnek a század éves harezok, sőt azoknál is szomorúabb választ ad a mohácsi gyászmező. A koszorús költő is fájdalommal, de mégis büszke önérzettel jelzi: miszerint „megfogyva bár, — de törve nem; él nemzet e hazán''. — Ha a véghetetlen harezok után betelepített, s a hazához mindig hűséggel ragaszkodó bevándorlottakat tartja a t. képviselő ur neophitáknak, ezeknek hazafiságában kételkedni nincsen joga, mert a. magyar mindig kitűnt úgy békében mint a csatában, s legutóbb is, midőn, fájdalom, alkotmányát elveszte, oly vitéz volt, mint 10 századdal ezelőtt, mikor hazát szerzett magának s Pusztaszeren közjogot alkotott. Ezer év is a réginek találta, s ez fényoldala. Azt mondja a következő szónok: dr. Polit ur, hogy Magyarországnak jelenlegi nemzedéke a mai kornak áramlatát a 40-es évek előtt kez41
