Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-113

118. országos ülés május 1. 1879. 597 Felemlittetett itt a határőrvidék, a hol az elemi iskolákban a német nyelv taníttatott. Es ime, sem a szerb orthodox egyház, sem a szerb nyelv és nemzetiség nem ment tönkre, hanem a német nyelv tanításának eredménye az lett, hogy a határőrvidék szerb fiai oly befolyásra jutottak az osztrák monarchiában, mely okét szám­arányuknál fogva meg nem illetné. {Élénk helyes­lés.) A határőrvidékre nézve különben appellál­hatok saját tapasztalatomra. 1873-ban a volt magyar határőrvidék azon részében, mely ma Szörény megyét képezi, sok községben voltam, a hol azelőtt az elemi iskolában a német nyelv taníttatott. És nem tapasztaltam, hogy azon köz­ségek megszűntek volna román községek lenni, vagy egyházi tekintetben valami sérelmet szen­vedtek volna; hanem igenis tapasztaltam azt, hogy minden községben volt 5—10 polgár, a kik nekem s a velem járt Scudier tábornoknak képes volt panaszaikat s kívánságaikat német nyelven előadni. Ez volt a német nyelv tanítá­sának eredménye, s én óhajtom, hogy e törvény­nek legalább is ennyi eredménye legyen. {Élénk helyeslés.) Lesz-e mélyebb culturális befolyása a ma­gyar nyelv tanulásának? Ez attól függ, minő apparátussal fog a kormány működhetni, és függ a magyar cultura magasabb fejlődésétől, a mi csak az összes társadalom közreműködésének lehet eredménye. Végre — megengedem — ez egy bizonyos mértékben föl van tételezve a közoktatási politikától is. Nekem is vannak fogalmaim a közoktatási politikáról és talán szabad magamról hinnem, hogy az én fogalmaim helyesebbek, mint azoknak fogalmai, a kik min­den közoktatási kérdésben, mint antagonisták, ellenem föllépnek. De egyébként a helyes köz­oktatási politikának teljes sikere nem tisztán a közoktatási ministertől függ. Mielőtt tovább mennék, reflectálnom kell Gebbel Károly t. képviselő urnak tegnapi be­szédére, ki azt mondta, hogy a magyar nyelv­nek az elemi iskolákban való tanítása, az illető népnek, tehát náluk a német vagy a szász nép műveltségének rovására lesz és ez által a magyar ajkú ifjak már eo ipso fölényben lesznek amazok­kal szemben. Nagyon rosznak kellene lenni a mi tantervünknek, hogy a német ajkú ifjak e veszélynek lehetnének kitéve. En ellenkezőleg azt tartom, hogy épen a magyar nyelv tanítása által lesz alkalom adva a német ajkú ifjaknak, hogy a magyar ajkúak fölött fölényben legyenek, mert két nyelv tudása a gyakorlati életben na­gyon hasznos, de azonfölül maga a nyelvtanulás is paedagogiai és szellemi tekintetben hatályosan előmozdítja az elme fejlesztését. Az mondatott, hogy mi szakítottunk a ma­gyar politika traditióival, midőn e törvényjavas­KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. V. KÖTET. latot beterjesztettük. Ezen állítás meg lett czá­folva már tegnap. Magam is elhoztam azon érdekes könyvet, a ratio educationis-t, melynek sok lapja a magyar nyelv tanításáról szól, de minthogy ez itt már fölhozatott, nem akarok ismétlésekbe esni. {Halljuk!) Csak annyit mon­dok, hogy mi nem szakítottunk a magyar poli­tika traditióival, mi folytatjuk e traditiókat. De nem is kortesfogásból terjesztettük be e törvény­javaslatot; erre nekünk nincs szükségünk. Be­terjesztettük azt a parlamentaris eszmék és szo­kások következtében, minthogy láttuk, hogy az országnak és a képviselőháznak túlnyomó nagy része kívánja e törvényjavaslat benyújtását és láttuk, hogy e kérdés megérett a megoldásra. [Elénk helyeslés.) Ha mi e megoldást másoknak engedtük volna át és leszavaztattuk volna ma­gunkat, ez nagyon naiv eljárás lett volna. Ha más tekintetben naiv emberek vagyunk is, de ilyen naivitásra már még sem vagyunk képesek. {Derültség és tetszés.) De egyébiránt a t. ház nagyon jól tudja, hogy e törvényjavaslat benyújtásával politikánk és nézeteink sem a bel-, sem a külügyekre nézve nem változtak. Nem akarunk mi valami új po­litikai aerát inaugurálni e törvény életbe lépte­tésével ; Gebbel képviselő urnak Tisza minister­elnök ur beszédeiből s az én beszédeimből fel­hozott idézetei ma követett eljárásunkkal absolute nincsenek ellentétben. A mikor mi azt akarjuk, hogy a magyar nyelv az elemi iskolákban tanít­tassák, vájjon akarjuk-e ezzel a nemzetiségeket elnyomni? A mint nem volt eszünk ágában, ugy ma sincs az, hogy a nem magyar tannyelvű iskolákat bezárjuk, vagy a magyar nyelvet, mint tannyel­vet rájuk kény szentsük. A mi pedig az egyházak és vallások szabadságát illeti, valósággal elfer­dítése a tényeknek, ha Tisza Kálmán minister­elnökről és rólam azt állítják, hogy az egyházak autonómiáján és a felekezetek szabadságán aka­runk csorbát ejteni. Azon erős meggyőződésben, hogy a tár­gyalás alatt levő törvényjavaslatban nincs semmi, mi akár a nemzetiségeket, akár az egyházakat és felekezeteket sértené, kérem a t. házat, mél­tóztassék azt elfogadni. {Hosszas, élénk tetszés.) Helfy Ignácz: Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat mellett felszólalok, nem teszem ezt azért, mintha azt ninném, hogy ezen törvény­javaslat egyáltalán védelemre szorul. Szerintem azon intézkedés, mely e javaslatban indítványba hozaíik, annyira természetes, annyira szükséges, hogy azt védelmezni egyáltalán felesleges is. Ha van valami, a mi védelemre szorul, az legfelébb a kormány, azért, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztésére ennyi ideig késett. Szerintem kö­telessége lett volna, szoros törvényes kötelessége, ezt az intézkedést már hosszú évekkel ezelőtt oo

Next

/
Oldalképek
Tartalom