Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-113

298 113. országos ülés májas 1. 1S79. mindjárt a parlamentarismus behozatalával egyidejűleg érvényesíteni. Sőt tovább megyek és azt mondom, hogy igaza van Polit képviselő urnak, midőn azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat felesleges. Igenis felesleges, de nem azon okból, melyet ő felhozott, hanem azért, mert a fennálló törvényeink alapján a kormány fel lett volna jogosítva, sőt szerintem kötelessége lett volna rendeletileg végrehajtani azt, a mit itten javaslatba hozott. Röviden fogom ezt indokolni, t. ház. Már régi világos törvényeink megparancsolják azt, a mit a törvény most érvényesíteni akar, sőt sokkal többet parancsoltak már a régi törvények: ott van az 1844-iki törvény, a mely szerint nemcsak mint tantárgy hozatik be a magyar nyelv, de világosan ki van mondva, hogy az ország valamennyi tanintézetében a tannyelv a magyar. De eltekintve törvényeinktől, maga az a tény, hogy a magyar nyelv a magyar állam hivatalos nyelvének declaráltatott: kötelességévé tette a kormánynak, alkalmat adni a haza minden polgárának, hogy a hivatalos nyelvet megtanulja. Lesz még alkalmam, rövid beszédem folyamán, a kérdés ezen oldalát bővebben kifejteni. Előbb azonban válaszolni akarok azon támadásokra, melyek tegnap és tegnapelőtt ezen törvényjavaslat ellen felhozattak. (Halljuk!) E támadások két oldalról jöttek, az egyik oldalról, a melyről senkit meg nem lephettek, t. i. azon oldalról, melyről hosszú évek óta megszoktuk támadásokkal találkozni, valahányszor a magyar állam erősítéséről van szó, valahányszor alkalom, vagy csak ürügy is kínálkozik arra, hogy a nemzetiségi kérdés a vitába bele vonassak, (ügy van!) Más oldalról is hallottunk támadást, melynek forrásának tisztaságára nézve senki kétségben nem lehet. Nem lehet kételkedni abban, hogy a támadás az őszinte hazafiúi aggodalomból ered. Igyekezni fogok mindakét támadásra a lehető legrövidebben válaszolni. Az elsők sorának élén, mint rendesen, Zay Adolf képviselő ur áll. (Felkiáltások: Czay !) Bocsánatot kérek, a meddig a képviselő ur úgy irja a nevét, hogy „Zay", addig én máskép nem fogom nevezni. Ha a képviselő ur magyar hangzású neve alatt kompromittálva véli magát, ne sajnálja az 5 forintot, germanizálja a nevét, nevezze magát Herr von Lärmmachernak, vagy Schreier-nek, hanem a meddig magát Zaynak irja, addig úgy ejtem ki nevét, mint magyart. Zay Adolf t. képviselőtársam rendes modorával provocáló sértegetéssel kezdte, folytatta és végezte beszédét. Megvallom, nincs szándékom az ő kifakadásaira részletesen refiectálni. Én egyet jegyeztem meg magamnak egész beszédéből, azt, hogy ő sajnálattal említette, hogy mi — mint ő észreveszi — egy családi ünnepet ülünk, a " magyar nemzet családi ünnepét, a melynek közepette ő idegennek érzi magát. Ha ez igy van, én csak őt sajnálom, nem a családot; mert a család meg lesz nála nélkül is, hogy azonban ő megél-e a család nélkül és hogy széles e világon tudják-e, hogy ő létezik, ha e család házában nem ül, valóban nem tuclom. Nem mondhatjuk, hogy családi ünnepet ülünk, mert hisz arra távolról sincs okunk. Csak kezdetén vagyunk annak, a mit elérni óhajtunk. Igenis, mi csak szoros kötelességünket akarjuk teljesíteni azon család iránt, melynek gondozása ránk van bizva, akkor, a mikor módot nyújtunk mindenkinek, hogy a törvénybe igtatott egyenjogúságot gyakorlatilag élvezhesse. (ügy van!) Más hangból indult ki, mint rendesen — szívesen elismerem — Polit Mihály képviselő ur. 0 magasabb szempontból kiindulva, védelmezte a maga álláspontját; hanem ő egy oly elméletre ragadtatta magát, a melyet nem fejtett ki, és most sem tudom, bár volt 24 órai időm felette gondolkozni, hogy tulajdonkép mit értett alatta. O minden alkalommal hangoztatja, hogy — habár a szerb nemzetiséget e házban oly melegen védelmezi, ő hü magyar állampolgár s elismeri, hogy ez országban a politikai nemzet a magyar. Tegnap azon bátor elméletet állította fel, hogy a hol nemzet van, ott nincsenek nemzetiségek, s a hol nemzetiségek vannak, ott nincs nemzet. Polit Mihály (közbeszól): Elméletben! Helfy Ignácz: S miután ő a nemzetiségeket védelmezi, én nem következtethetek belőle mást, mint hogy azt akarja kimutatni, hogy Magyarországon nemzet nincs. Polit Mihály (közbeszól): Elméletben nincs! (Mozgás.) Helfy Ignácz: Megvallom, nem mutattam magam soha a Magyarországon lakó nem magyar ajkú nemzetiségek ellenségének; akárhányszor láttam, hogy igazán meg van támadva valamely joguk, — ép ugy védelmükre keltem, mint maga Polit Mihály képviselő ur. De ha úgy állíttatik fel a kérdés, hogy azt mondjuk, hogy van nemzet, de nincs nemzetiség, akkor — megvallom — a választás nekem nagyon könnyű, és azt mondom: ne legyenek nemzetiségek, de legyen magyar nemzet. (Zajos helyeslés.) A t. képviselő ur paedadogiai szempontból is kárhoztatta e törvényjavaslatot, és egy igen furcsa tekintélyhez folyamodott, hogy ezt bebizonyítsa. Felolvasott nekünk egy szerinte tekintélyes bécsi szaklapot, mely ezt elkárhoztatja és kifakad, hogy mennyire ellenkezik a paedagogiai szemponttal az, hogy valakire más nyelvet erőszakoljunk. Ez csakugyan különös tekintély. Csak akkor melegszik annyira, a mikor