Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

276 112. országos ülés április 30. 1879. hogy a mit egyikük mond, az egész szerb nemzetiség véleménye, s a mit a másikuk mond, az kétségtelenül az egész szász nemzetiség manifestatiója. Nem tudom, micsoda megbízás alapján teszik ezt; én csak egyéniségekről beszélek, s itt sem gyanúsítok senkit. Zay képviselő ur tegnap a bizottságban történteket mondta el, részint a valósághoz képest, részint valótlanul. De én azt hiszem, hogy a képviselőház bizottsági ülései épen azért csakis a képviselőkre uézve nyilvánosak és nem a nagy közönségre nézve, hogy ott tartózkodás nélkül bizalmasan lehessen értekezni, bizonyosan discretiójára számítva azoknak, a kik a bizottságnak nem tagjai. És én c discretiót nem akarom megsérteni még azért sem, hogy a bizottságban történtekről beszéljek azon érdekből, hogy a Zay képviselő ur által mondott valótlanságokat helyreigazítsam. (Elénk tetszés és helyeslés.) Zay képviselő ur szólt neophitákról. Nem tudom, kiket értett ez alatt, csak annyit gondolok, hogy az egyik az ő nyilatkozata szerint egy torontáli svábnak a fia, a másik trencséni tót. Ha ő képviselőtársainak geneologiáját megvizsgálja, megtudja, hogy: atyja és ősei minő nyelven beszéltek, ebben a mulatságában őt nem zavarom, de arra már mégis kérem, hogy ne. gyanúsítsuk e házban egymást, p. o. olyanokkal, hogy azok, a kik — bár szülőik nem magyar nyelvnek voltak, mégis ragaszkodást éreznek nemcsak a magyar haza, de egyszersmind a magyar nemzetiség iránt is — ezt okvetlenül speculatiőból teszik; hogy üzletet csinálnak azzal, hogy az uralkodó párthoz csatlakoznak, s ez által vagyoni emelkedést, hivatalt, vagy szerepjátszást, vagy nem tudom mit érjenek el, mint ezt Zay képviselő ur monda. Az ily gyanúsítás nagyon is kétélű fegyver, melyet megfordítani is lehet. (Élénk helyeslés.) Én nem gyanúsítok, de a minő joggal mondotta ezt a képviselő ur: az ellenkező szempontból épen olyan joggal volna mondható, hogy valaki üzleti számításból beáll nemzetiségi képviselőnek, (Élénk tetszés és helyeslés) hogy magának ez által jelentőséget, bizonyos szerepet szerezzen.; (Elénk tetszés) ha talán az egyéniségében nincs meg a kellő súly arra, hogy dolgát felvigye azon a jogezímen, hogy ő nemzetiségi képviselő, bíróságokhoz, vagy más hivatalhoz, vagy az országházban való szerepléshez ezen alapon akarja magát felküzdeni. (Elénk tetszés jobbfelSl.) Nem gyanúsítok ezzel senkit, csak arra akartam reá mutatni, hogy ha gyanúsítanak azzal, hogy a magyar nemzetiséghez való ragaszkodás sokaknál ily üzletből történik , épen oly joggal mondhatjuk megfordítva, hogy épen | ily üzérkedésből áll be valaki nemzetiségi képviselőnek. (Helyeslés jobb felöl.) Polit Mihály képviselő ur párhuzamot vonva i Európa nyugata és keleté közt, mondotta, hogy J Nyugat-Európában az állami alakulásoknál a ! nemzetiségi forrongások be vannak fejezve és pedig í oly eredménynyel, hogy egy állam egy nemzetiI séget képez ; a miért is ott nincs nemzetiségi j küzdelem; ellenben keleten ez a processus még | bevégzetlen, azért itt a nemzetiségek fajok sze| rint állanak egymással szemben; és nemzetiségi államok vannak. Nem vette észre, hogy okoskodása szerint Nyugat-Európában azért nem kell ily törvény, mint ez, azért nincs ma nemzetiségi processus, mert ott ez úgy fejeztetett be, hogy egy állam egy nemzetiséget képez, azaz, a nemzetiségek vagy összeolvadtak egygyé, vagy pedig az erősebb a gyengét felfalta; míg keleten azért i vannak nemzetiségi államok, mert — az ő okos• kodása szerint — a nemzetiségek még nem | emésztették fel egymást, és azért vannak a forI rongások is. A t. képviselő ur azonban, midőn ! a nyugat és kelet különbségét kiemelte, nem I mondotta meg, hogy melyiket óhajtaná követni I s hogy miképen járjunk mi el a nemzetiségekkel ! szemben? Polit Mihály (közbeszól): Az ezredéven át követett módon! Blolnár Aladár: Ugy-e, mint Nyugat-Európá1 ban, p. o. Poroszország Posennel szemben? Polit Mihály (közbeszól): Nem, hanem úgy, mint ez ezredéven át történt! Molnár Aladár: Vagy a hogy Francziai ország bánt Elszasz-Lotharingiával vagy Algir| val? Avagy a keletet vegyük példányul? Kelei teu, nem hiszem, hog-v a török állami hatalmat ! tekintené ideálul, mindamellett, hogy bár ott a legyőzött népek egyéb tekintetben el voltak ! ugyan nyomva, de a nemzetiségek bántalom nél! kül és korlátlanul megmaradtak századokon ! keresztül. Azonban még sem hiszem, hogy Polit | ur török uralmat óhajtana. Talán már Romániára I gondolt? Ez országból egy kis mutatványnyal I csak az imént szolgált Madarász t. képviselő• társam. (Elénk helyeslés.) Romániában több mint I 200 nem román iskola van, nem is romániai I polgárok, hanem osztrák-magyar alattvalók számára és ott tannyelvül a románt követelik. Magyarországban a 15 ezer népiskola között körülbelül 270 iskola van, szerb tannyelvvel, és már azon is följajdulnak, hogy csak köteles tantárgyul kívánjuk a magyar nyelvet. Avagy talán Szerbiát kövessük, hol szintén s még szigorúbban, tannyelvül kívánják a szerbet? En azt hiszem, ebből a példából sem kivan. Hanem rámutatott Belgiumra, és fel is olvasta egyik provinczialis gouverneurnek 1856-iki jelentését, hol az a flamand elemnek respektálását és figyelemben tar-