Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

112. országos ülés április 80. 1879. 275 meg akkor, a mikor a különböző ajka és a magyarral együtt lakó népeknek sem irodalma, sem úgyszólván abc-je nem volt: ugyan hogy remélhetnők ezt ma kényszer-eszközökkel, akár az iskolai oktatás utján elérni, hogy remélhetnők ezt akkor, mikor a kapálni járó napszámos is saját nyelvén nyomatott hírlapot olvashat; mikor az egyes népeknél saját nemzeti öntudatuk fel van ébredve és bizonyos fokig kifejlődve, még akkor is, ha azok egyszersmind külön állami életet nem alkotnak. A néptömegeknek jelenkori műveltsége, kifejlett önérzete és az ezen műveltséget terjesztő, az ezt fejlesztő irodalmi és egyéb eszközök mellett, ma erőszakos intézkedésekkel, akár csak iskolai oktatással is, valami nemzetiséget kiirtani és helyébe egy másikat alapítani lehetetlen és czél nélkül való problémának tartom. [Elénk tetszés.) De ha ez sem ezélszerű nem volt, sem lehető nem volt, ebből nem következik, hogy nem lenne ezélszerű, nem lenne szükséges az egységes állami életre az, ha az egy államháztartásban, egy politikai közösségben élő különböző ajkú népek, a kölcsönös megérthetésnek egy közös eszközét szerzik meg maguknak, ha elsajátítják saját anyanyelvük mellett még a közös államnyelvet is, mely lehetővé fogja tenni, hogy a hon különböző ajkú lakói, tolmács és közvetítők nélkül közvetlenül érintkezhessenek egymással. (Elénk helyeslés.) Ezzel nem az ő nemzetiségük elnyomására, de az ő nemzeti egyéniségük kifejtésére is nyújtunk nekik eszközt. Az egybetartó kapocs, mely a különböző ajkú népeket valamely államban ma összefűzi, az én meggyőződésem szerint is, az együtt lakó népeknek érdekközössége, a közéletben való közös részvéte, a közös históriai tevékenység, a közös történeti emlékezésekben való együttélés és az ebből kifejlődő közös együtt érzés, egy bizonyos közös jelleme a gondolkozásnak, közös életnézeíekiiek, közös életismereteknek. Ez az, a mit egy szóvá] közös mííveltsésTsek, közműveltségnek nevezünk. Es igenis lehet különböző ajkú népek között is egy országban egy ilyen közös eharakterű műveltséget megalapítani és fejleszteni, a mely azon ország különböző ajkú népeit érzésükben, gondolkozásukban, törekvéseikben együvé csatolja. Erre a czélra igenis a nevelésnek, az oktatásnak lehet hatnia; erre a czélra az állam kezében egyik legjelentékenyebb eszköz a köznevelés, a közoktatás, ha föl tudja és föl akarja használni. S erre a czélra egyik, de csak egyik eszköz a közös államnyelvnek minden polgár által való megértetése és ebben az értelemben, de csakis ebben óhajtom én, hogy törvényes intézkedés jöjjön létre az iránt, hogy nemcsak a felsőbb iskolákban, hanem már a népiskolákban is tétessék a közös államnyelv, mint a közös culturának és a közös állami együttélésnek egyik eszköze köteles tantárgygyá. (Tetszés.) Erre azonban több oldalról erős kifogások tétettek ; erős támadásokkal és gyanúsításokkal illették nemcsak az indítványozókat, hanem azokat is, a kik ezen eszmét pártolják, akik azt érvényesíteni akarják; sőt egyik t. honfitársunk, Mocsáry Lajos képviselő ur ezt még a bulgáriai atrocitásokkal tette párhuzamba és azzal fenyegetett, hogy valamint Anglia közvéleménye elfordult Törökországtól a bulgáriai atrocitások miatt, ugy ezen, most itt létesíteni szándékolt atrocitás miatt, Európa talán később majd a magyar koronának, Magyarországnak elosztására is fog segédkezet nyújtani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem ezt mondta!) Saját szavai. T. ház! Az eddigi felszólalásokban én, megvallom, leginkább azon bámultam, hogy bizonyos merészséggel — nem akarom mondani, hogy nem tudták — de bizonyos merészséggel ignorálták az e tárgyban nálunk s a külföldön valósággal történteket; és ugy állították elő a törvényjavaslatban kifejezett eszmét, mintha az még sehol a világon meg nem kisértetett volna; mintha ez egészen új experimentum volna, és mintha ilyesmiről e hazában soha szó sem lett volna. Elmondották, hogy az 186\8-iki nemzetiségi törvényt, a hitfelekezetek iskolai autonómiáját megsemmisíti, hogy merénylet a nemzetiségek ellen, hogy testvériségi- és fajgyűlöletet fog felébreszteni, szóval felhoztak minden lehető vádat, természetesen minden bizonyítás nélkül. Legyen szabad az e nemű támadásokra néhány észrevételt tennem. (Halljuk!) iN'em fogok visszaélni a t. ház türelmével és — a mint tegnap láttam, hogy a. t. ház az igazán sértő kifakadásokat és támadásokat az erő' és igazságérzete által adott nyugalommal csendesen hallgatta, épen olyan nyugalommal fogok én a tett ellenvetésekre felelni. (Halljuk!) Azonban, midőn azon észrevételekre viszont megjegyzéseket teszek, előre kijelenteni, hogy én nem az e hazában lévő úgynevezett nemzetiségekkel polemisálok; én ezen nemzetiségek tagjait honfitársaimul érzem és szeretem. Nem tudom, hogy micsoda megbízás alapján beszélnek itt bizonyos képviselő urak, a kik egész nemzetiségek nevében szólnak akkor, mikor egyfelől azt mondják, hogy ezen háznak majdnem összes tagjai pártkülönbség nélkül, midőn e törvényjavaslatot elfogadják, nem a magyar nemzet képviselői; mert a magyar nemzet ily chauvinisticus politikát nem követ, hanem ezt csak néhány neophita izgató csinálja, nem pedig a magyar nemzet nyilatkozata az, a mit mi teszünk; másfelől kétségtelen bizonyosságtí hangon beszélnek úgy, 35*