Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-95
95. országos ülés márezUs 24. 1879. ;' ' adatott meg, — és pedig azon állam alkotmánya alapján — s ezzel szemben a ministerelnök ur megtanít bennünket arra, hogy a magyar országgyűlés jóváhagyása és beczikkelyezése csak czélszerű, de nem szükséges, az egyiknél tehát az érvény van felfüggesztve jóváhagyástól, a másiknál a törvény bei gtatás csak czélszerű, de jogilag nem szükséges dolog: van-e ebben egyenlő jog? van-e ezen jog lényegében paritás? (Tetszés balfelöl ) Ha nincs, abban az esetben megengedhető-e, hogy a parlament t. többsége a kormány ezen eljárásával szemben, azon a kormány által elismert szükséggel szemben, hogy a paritás helyreállittassék, hallgatással mellőzze az egész ügyet? Nem kötelessége-e a háznak abban az esetben egész világos, határozott álláspontot kérni a kormánytól? Nem kötelessége-e a többségnek, melynek irányában a kormány ünnepélyes Ígéretet tett, tőle ezen Ígéret beváltását követelni? És ha nem teszi, nem kötelessége-e a parlamentnek önmagának óvni meg azon jogát, mely a kormány kezei között összetörik ? (Élénk helyeslés balfelol) Akik ezen a véleményen vannak, t. ház, akik azt hiszik, hogy az országgyűlés a törvénybeigtatás által a paritás kívánalmainak tesz eleget, azoknak ajánlom, hogy a beczikkelyezést a kormány által ajánlott formában utasítsák vissza. Mert, ha az országgyűlés önnön cselekvényével teljesíti azt, hogy megad egy oly törvénybeigtatást, melylyel szemben a törvényhozás másik tényezője a korona nevében a kormány kijelentette, hogy az nem szükséges, hanem csak czélszerű, hogy midőn egy alkotmányos kelléket kellene megadnia: megelégszik egy feleslegesnek nyilvánított törvénybeiktatással, akkor önnön cselekvénye által tanúsította azt, hogy a paritás jogát, melyet törvényeink értelme alapján igénybe kellene vennie, maga sem tartja igénybe veendőnek. (Ügy van! a baloldalon.) És ezen cselekvény annál veszélyesebb lesz, mert most egy kétségbe vont jog tisztázásáról van szó, mert erre, mint előzetes esetre fognak hivatkozni, s ki biztosít, hogy nem lesz-e oka keservesen megbánni egykor az országgyűlésnek, hogy jogai fenntartását ily könnyelműen vette?! (Élénk helyeslés a balon) Egyébiránt, t. ház, nemcsak ebből az indokból kell visszautasítani a beczikkelyezést a kormány által felajánlott formában, de a parlamentnek nézetem szerint egyenesen igénybe kell venni ezen jogot, saját törvényeink alapján. Nem azért, mert a lajtántúli államokat is illeti — nem az ő alkotmányuk ami jogunknak forrása — de önnön törvényeink alapján. Ennek alapján kell ahhoz ragaszkodnunk, hogy a berlini szerződés azon határozatainak érvénye, melyek monarchiánkra bizonyos terhet és teljesítést rónak, az országgyűlés hozzájárulása nélkül létre ne jöhessen. (Helyeslés) Ebben a tekintetben engedje meg a t. ház, hogy röviden álláspontomat kifejthessem. (Halljuk.) Az előttem szólott t, képviselő ur, ellentétben ugyan a magyar kormányelnökkel, de mégis annak nyomdokán járva, egyenesen azt állítja, hogy az 1867: XII. t. ez. 8. §-a alapján, összevetve azt a 16. ezikkely 2. §-áva], Magyarországon csakis a kereskedelmi szerződésekre van fenntartva az országgyűlésnek jóváhagyási joga. T. ház! Ezt az elméletet én a t. ministerelnök úrtól hallottam, de a t. ministerelnök ur sokkal óvatosabb volt, mert ő még hozzátette, hogy a bűntettesek kiszolgáltatása iránt kötött szerződések — a mint magát kifejezte —- magánjogi nemzetközi szerződések — pedig azok szó szerint nem léteznek —érvényéhez az országgyűlés jóváhagyása szükséges. De ugyan kérdem a t. ministerelnök urat, és elvárom a feleletet e kérdésre, honnan származtatja a magyar országgyűlés azon jogát, hogy a bűntettesek kiszolgáltatását tárgyazó szerződéseknek, s hogy az általa magánjogiaknak nevezett nemzetközi szerződéseknek érvényre emelkedéséhez az országgyűlés jóváhagyása jogilag szükséges? Honnan származtatja az országgyűlés jóváhagyási jogát az állam területében eszközlött változásokra? Honnan származtatja ezt a jogot? Az 1867 : XVI. t. cz.-ből nem származtathatja, mert annak 2. pontja világosan csak a kereskedelmi szerződésekről szól. Tehát másutt kell feltalálni azon jogtételt, és pedig legközelebb az 1867: XII. t. ez. 8. szakaszában. A honnan tehát a t. minister ur származtatja a többi szerződésekre, onnan kell származtatni a magyar országgyűlés jogát az azoknál sokkal fontosabb, végzetesebb berlini szerződésre nézve is. (Helyeslés a balon) Egyébiránt teljes tévedésben van az előttem szólott t. képviselő ur, a ki a házat a magyar közjog alapján akarta meggyőzni arról, hogy ennek az országgyűlésnek csak a kereskedelmi szerződésekre van jóváhagyási joga; teljes tévedésbea van ő és vele a t. ministerelnök ur is, a ki azt más alkalommal állította, mintha ennek az országgyűlésnek a kereskedelmi szerződések iránti jóváhagyási joga az 1867: XVI. t. cz.-ből, vagyis a múlt évben most már helyébe tett 1878: XX. t. cz.-ből eredne. Ez nagy tévedés, t. ház, mert azt kérdezem, hogy hány évre vannak hát meghozva ezen törvényczikkek? Meg vannak hozva 1.0 esztendőre. És ha a magyar országgyűlés joga ezen 10 évre hozott törvényékből származnék, akkor a magyar országgyűlést ez csak tiz évről tiz évre illetné meg (Helyeslés balfelöl) s attól lenne feltételezve, lép-e Ausztriával kereskedelmi szerződésre vagy sem. (Zajos tetszés balfelöl) De mert e jog a magyar országgyűlést már az 1867: XII. t. ez. 8. §-a alapján megilleti, azért vétetett az fel ezen tiz évre kötött kereskedelmi szerződésbe is. (Helyeslés bal/elől) És az 1867:
