Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-95
m 95. •r*itágos ülés márczins 24. 187». határozata által gyakoroltatott is. Tehát bekövetkezett azon feltétel, melynek esetére a müiisterelnök úr itt a házban — fel akarom róla tenni, komolyan megfontolt ünnepélyes igéretét adta, hogy annak bekövetkeztével meg kell fontolni, mit kell a paritás helyreállítása tekintetéből cselekedni. Két út volt a t. kormány előtt, hogy ezen kívánalomnak eleget tegyen. Az egyik út volt, megvizsgálni törvényeinket, s ha törvényeink megengednek oly értelmezést, melynek alapján, ha nem is ugyanazon formában, ele ugyanazon jogot gyakorolhatja a magyar országgyűlés, melyet alkotmánya alapján a lajthántúli parlament gyakorolt: akkor törvényeinknek ezen értelmezését, ha az magán nézetével ellenkezik is, mint hivatalos, minta korona által elfogadott értelmezést, itt e házban képviselni, és a háznak elfogadásra ajánlani, ez egyik módja lett volna a törvényeinkbe beiktatott paritás megzavarása helyreállításának. Vagy ha a t. ministerelnök úr azon meggyőződésben volt, hogy törvényeink értelme ezt meg nem engedi, akkor ünnepélyes Ígérete alapján kötelessége lett volna a kellő törvényhozási intézkedéseket itt a házban javaslatba hozni; mert komolynak kell vennem azon nyilatkozatát, hogy alkotmányunk sarkalatos alaptételének tartja a paritást, és ennek helyreállítását a törvényhozás mulaszthatlan kötelességének, A t. kormány sem az egyik, sem a másik utat nem követte, hanem benyújtott egy törvényjavaslatot, mely úgy szerkezete mint indokolásában a homály és rövidség, ha nem is a bölcsesség tekintetében a delphosi oraeulumokra emlékeztet, Az egész törvényjavaslat és indokolása, úgy látszik, arra van egyenesen számítva, hogy a felületesen vizsgálókban azon meggyőződést költse fel, mintha a kormány értelmében ajánlott törvénybe iktatás által ezen parlament valamely hasonló jogot gyakorolna ahoz a joghoz, melyet a lajthántúli parlament gyakorolt; de másrészt szerkezetében és indokolásában be van csúsztatva minden, a mi szükséges arra, hogy kimagyarázható legyen, hogy midőn e szerződés törvénybe iktattatik, nem egy annak érvényéhez szükséges alkotmányos kellék adatott meg, — hanem egj r már különben teljesen érvényes kormány-cselekvény öltöztetik törvényformába. Ha azokhoz akar fordulni, kik mint az előttem szóló, úg}^ vélekednek, hogy a koronának a kereskedelmi szerződéseket kivéve, minden szerződést, tehát ezt is, feltétlenül érvényesen megkötni kizárólagos joga van: azok akkor a törvényjavaslatban ezen álláspont teljes elismerését látják, mert úgy van szövegezve, mintha a tudomásvétel az országgyűlés összes jogkörét kimerítené s a törvénybeiktatás csak annak természetes következménye volna. Megerősíti ezen értelmezést azon csodálatos kifejezés, mely az indokolásban előfordul, s melyben az mondatik: a berlini szerződés beczikkelyezése nem volna múlhatatlanul „szükséges", de a monarchia két állama köztti viszonyra való tekintettel a beczikkelyezés czélszerü. Azok, kik a korona kizárólagos joga mellett vannak, az ily ezélszerü beczikkelyezésbe egészen belenyugodhatnak; mert a törvénybeiktatásnál az dönt, minő jogot gyakorol a parlament, váljon annak jóváhagyása a szerződés érvényességéhez szükséges-e, vagy nem? Azon ministeri nyilatkozatot, mely a jóváhagyást szükségtelennek, csak czélszerúnek mondja, ezen ministeri nyilatkozat mellett — megengedem — az előttem szólott t. képviselő úrral egy felfogáson lévők a lehető legnagyobb lelki nyugalommal elfogadhatják a javaslatot. (Tetszés a baloldalon). De, t. ház, kérdem, hogyan fogadhatják azt el azok, a kik ezen törvényjavaslat előterjesztésében a ministerelnök úr azon ünnepélyesen adott Ígéretének beváltását várták, hogy Magyarországra nézve a paritás helyreállittassék. A kik felületesen vizsgálva a dolgot, netalán hajlandók volnának ezen törvénybeigtatáshoz járulni, ha azzal a paritás helyre van állítva; ha meggyőződnek arról, hogy az országgyűlés itt az osztrák parlamentéhez lényegében analóg jogot gyakorol, mondom, ezek számára is foglaltatik valami az indokolásban, és foglaltatik valami a törvény szövegében is. Legalább annyi, a mennyi felületes vizsgálat mellett egy téves nézet alapját képezheti. A törvény szövegében van ezen kifejezés: „Ezennel az ország törvényei közé igtattatik; az indokolásban van azon kifejezés, hogy „az ország törvényei közé igtatás ajánltatik abból az okból, mert „a monarchia két állama közötti közjogi viszony és a felmerült alkotmányos aggályok elhárítása tekintetéből a beczikkelyezés czél szerűnek mutatko zik." Már most, t. ház, azt kérdem, teljesítette-e a ministerelnök ur komolyan igéretét e törvényjavaslattal? Hogy ezt megbírálhassuk, tisztába kell jönnünk a paritás fogalmával. A paritás, t. ház, az 1867: XII. t. ez. 28. §-ában van körülírva, és jelenti azt, hogy a közös Ügyek azon részére nézve, a melyek a kormány elintézése alá nem tartoznak, a melyek tehát a kormányzottak, a népek részvételével intézendők el, hogy a közösügyek azon részére nézve a monarchia mindkét államát teljesen egyenlő jogi befolyás illesse. A paritás nem a formában, a melyben ezen jogi befolyás gyakoroltatik, hanem a jognak teljes egyenlőségében áll. Már most kérdem, hogy midőn a monarchia egyik államában az alkotmányos jóváhagyási jog, mint ezen szerződésnek különösen azon részei érvényéhez, a melyek monarchiánkra terhet és teljesítést vállalnak el, mint szükséges kellék
