Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

111. országos Blős április 29. IS79. 251 Én, t. ház, azt veszélyes theoriának tartom, hogy egy törvénynyel szemben azt kelljen reményleni, hogy majd nem fog végrehajtatni, csak irott malaszt marad, mert majd akad mód és ut, e törvényt kijátszani. Ugy hiszem, t. ház, hogy nekünk köteles­ségünk itt oly törvényeket hozni, melyeknél nem áll fönn a szükség, hogy irott malasztnak marad­jon és kijátszassék, hanem oly törvényeket, a melyeket minden méltányosan és igazságosan ítélni képes ember véleménye szerint keresztül­vinni lehetséges. Tehát e vigasztalást sem szabad elfogadnom. De, t. képviselőház, vigasztal engem az a meggyőződés, hogy e törvényjavaslat nem factuma magának a magyar nemzetnek, melyet én mint derék és nagylelkű nemzetnek ismerek, hanem factuma a Tisza-aerának, a mostani kormányt körülvett neophyta-őrségnek. T. ház! En vigasztalom magamat azon reménynyel, hogy képes lesz a magyar nemzet e neophyta-kaszttal megbirkózni, képes lesz vissza­térni a régi hagyományos, józan és mérsékelt politika útjára és ezzel nemcsak magamat vigasz­talom, de vigasztalni és megnyugtatni fogom ezzel aggódó, sértett és elkeserített honfi­társaimat is. •— Vigasztal engem a remény, hogy a magyar nemzet ki fog józanodni mostani foreeirozott hazafiságának mámorából, vissza fog menni józanon felfogott állami hivatásának útjára és a magyar államot azzá fogja tenni, a mire hivatva van: a méltányosság, igazság, jogegyenlőség őrévé. Ebben a remény­ben nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. A súlyos, káros következményekért pedig feleije­nek önök, a kik hajlandók a javaslatot elfo­gadni. Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jogom lett volna, de talán kellett volna is a szónokot mindjárt beszédének elején ismételve félbeszakí­tani, mert közeljárt azon határhoz, melyen belül egy képviselőnek e házban mozognia kell, ha a tartozó tiszteletet a ház és annak tagjai iránt megsérteni nem akarja. (Elénk helyeslés.) De nem tettem ezt, nehogy távolról is ürügyet szolgál­tassak azon vádra, melyet a képviselő ur emelt, hogy t. i. azoktól, kik szerinte ezen törvény­javaslatban ellenük intézett támadást látnak, még a védelem lehetősége is megvonatik. (Tetszés.) De kérem a t. házat s azon szónokokat, kik még ezután következnek, akár a törvényjavaslat ellen szóljanak, de még inkább azokat, kik a törvény­javaslat mellett kivannak szót emelni, hogy szó­noklatukban a kellő mértékletességet és higgadt­ságot tartsák meg; (Elénk tetszés) mert ha vala­mikor, szükséges ez az ilynemű tárgynál, a melynél az ismételve felmerült nemzetiségi kér­dés a vitába vegyittetik, nehogy ismétlődjék a házban lezajlott amaz ülések egyike, melyek sem e ház tekintélyének emelésére nem szolgálnak, sem nem alkalmasak arra, hogy az országunkat lakó különböző nemzetiségek között az egyet­értést előmozdítsák, melyet felbolygatni bizonyára egyikünknek sem lehet szándékában. (Élénk tetszés.) Baross Gábor előadó: T. ház! Az elnök urnak iménti kijelentése folytán s azon tisztelet­nél fogva, melylyel a ház iránt viseltetem, nem fogok azon személyes támadásokra refiectámi, melyekkel Zay képviselő ur élt. Azonban a ház­szabályok 44. §-a értelmében, mint a központi bizottság előadója, kötelességemnek tartom, nem mondom épen, szándékosan, a bizottság eljárására vonatkozólag elferdítve előadott tényeket helyre­igazítani. (Halljuk !) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy a bizottság titkolódzott s a ház szabályait meg­sértette, a mennyiben nem tartott nyilvános ülést, hanem titkos értekezleten tanácskozott e fontos törvényjavaslat fölött. A tény az, t. ház, hogy e bizottság elnöke bizonyos szomorú családi esemény miatt távol levén s a bizottság össze­hívott tagjai erről idején nem értesülhet­vén, miután összegyűltek, megállapodtak abban, hogy ha már nyilvános bizottsági ülést nem tart­hatnak, legalább eszmecserét folytatnak a 3. §. iránt, mint a melyre nézve ellentétek forog­tak fenn. Ez a tényállás. Ez nem megsértése a ház­szabályoknak, ez nem titkolódzás. A bizottság­nak nem volt semmi oka sem titkolódzni s hogy ezt nem is tette, meglátszik a képviselő ur elő­adásán, a kit épen, nem mondom, mint rósz szel­lemet, de mint folyton őrködő szellemet láttunk éber figyelemmel kísérni minden tárgyalásainkat, de ez nem volt ok reánk nézve, hogy tartóz­kodjunk a nyilt tárgyalástól, mert föltétlenül bíztunk a képviselő urnak általánosan ismert finom discretiójában. (Derültség.) Stojkovics Péter : T. ház ! Én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint Zay Adolf t. képviselő ur, a ki ezen törvénynek születését ismeri s a ki ismeri a bizottságokban folyt tár­gyalásokat. Én ezen törvényjavaslatról egysze­rűen, ugy a mint elő van terjesztve, kívánok szólani, fönntartván magamnak, hogy a képviselő urnak több megjegyzésére reflectáljak ott, a hol ezt szükségesnek fogom találni. T. ház! A tárgyalás alatt levő törvény­javaslat tekintetében, a t. ház engedelmével, jelezni fogom azon álláspontot, melyet elfoglalok s azt szerény tehetségemhez képest indokolni is szán­dékozom. (Halljuk!) Három dolog az, t. ház, melyet előre­bocsátani kívánok. Az első megemlítése annak,— mit e törvényjavaslat tárgyalásakor jelezni szük­32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom