Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

252 111. országos ülés Április 29. 187*. ségesnek tartok, — hogy én, mint e díszes törvényhozó testületnek egy igénytelen tagja, a szerb nemzetiséghez tartozom. Másodszor megjegyezni kívánom azt, hogy oly kerületet vagyok szerencsés e házban képviselni, a mely csak 1873-ban lett Bács-Bodrogmegyéhez törvényesen csatolva, 1873-ig pedig egyik kiegészítő részét képezte a katonai végvidéknek „csajkás kerület" név alatt,és harmadszor, hogy e kerületben 28,000 szerb lakik. Bocsánatot kérek a t. háztól, ha beszédem folyamán elfoglalt álláspontom bebizonyítására szükségesnek vélt érveléseket a távolabb^ eseményekből is kénytelen leszek meríteni. Én úgy tudom, hogy a müveit Európa mindenik állama elodázhatlan kötelességének tartotta és tartja mindazon tényezőket, a melyek hivatvák a hazát, annak fennállását és a benne élő népek boldogulhatását biztosítani, minden mellékes tekintet nélkül, igénybe venni, és midőn ezt cselekedték, csak államférfiúi és hazájok iránti kötelességöknek tettek eleget. Az igaz, hogy az ilynemű intézkedések lehetnek egy absolut kormánynak kifolyásai és lehetnek egy alkotmányos országban, mint jelenleg nálunk ezen benyújtott törvényjavaslat, alkotmányos kormány kifolyása. De ha azt óhajtjuk, a mit óhajtanunk kell a hazának jól felfogott érdekében, hogy az ilyen intézkedést üdvös siker koronázza, akkor azt kell óhajtanunk, hogy az illető államférfiak az ilyen intézkedésekről hamarabb gondoskodjanak. Igaz, vannak államok Európában, a melyek ilynemű törvényre nem szorulnak, mert egyszerű megnevezése által az államnak, értjük magát a benne élő nemzetet és nemzetiséget és viszont. De, t. ház, hazánkban, tekintetbe véve annak polyglott népeit, a benyújtott törvényjavaslat nem csak tartalmára, de mikor történt benyújtására nézve is egészen más birálat alá esik. És itt bocsássanak meg azon általam nagyon tisztelt hazafiak, a kik 1867-től kezdve egész a mai napig az ország kormányát vezették és vezetik jelenleg is, ha én szerényen, de lelki meggyőződésemből azon nézetet vagyok bátor kifejezni, hogy ezen kérdésben legalább is tiz epochalis évet vesztettünk. [Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés) És miért mondom én ezt; azért, mert ha 1867-ben az illető és általam nagyon tisztelt államférfiak képesek voltak az Ausztriával kötött kiegyezésnek törvényes érvényt szerezni és oly törvényeket alkotni, a melyeket mi mint alaptörvényeket tisztelünk; és ha a jelenlegi és előbbi kormányok képesek voltak más nagy fontosságú dolgokat a törvényhozás által elfogadtatni: azt hiszem, nem járt volna nagyobb nehézséggel a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz hasonló törvényt megalkotni, legalább a 68-ik évben, a nemzetiségi törvénynek néhány §-al való megtoldása által. (Helyeslés.) Ha ez akkor megtörténik vala, ma már azon ifjak, kik akkor 8—10 évesek voltak, jelenleg 20 évesek, legnagyobb részben elsajátítván az állam nyelvét, sokkal közelebb állanának a hazához, a magyar nemzethez. (Élénk helyeslés) Egyébiránt én tudom, hogy 1867-től máig a t. kormányférfiak, különösen ha tekintetbe veszem országunknak újból alkotmányosan lett szervezését, nagy munkával voltak elfoglalva, mely munka a hazának szintén nagy hasznára vált. És épen ezért elfoglalt álláspontomból üdvözlöm a t. kormányt e téren is. Miért mondom és teszem ezt? Mert elvitázhatlan psychologiai tény az, hogy ha higgadt férfi korunkban bennünk megfogamzott és lelkünk egész meggyőződésével táplált valamely magasztos eszme egy alkotmányos kormány és törvényhozó testület által is igaznak találtatik és megvalósittatik: akkor a megelégedés bizonyos megnyugtató neme száll kebelünkbe, és az általunk táplált magasztos eszmének kell, hogy kifejezést is adjunk, és kell, hogy ezt minden mellékes tekintetek nélkül a legszélesebb körben terjesszük. Igenis, t. ház, én ezt azon kötelességek egyikének tartom, melyeket nekünk, a különböző nemzetiségekhez tartozó intelligentiának, teljesítenünk kell, felvilágosítván kötelességszerű!eg a vezetésünkre bizott népet, hogy e törvény életbe léptetése által, nemzetiségi nyelvünk el nem hanyagoltatik. Midőn ezt őszintén cselekesszük, csak tartozó hazafiúi kötelességünknek teszünk eleget. (Élénk helyeslés) Legyen most már nekem megengedve, ezen törvényjavaslattal in concreto foglalkozni.(Halljuk!) Már régen megmondották a rómaiak, hogy omnis lex est juxta literas et juxta sensum interpretanda; megmondotta ezt később azon igen tudós férfiú Montesqieu is, „L'esprit des lois" czímű munkájában, hol ezt igen terjedelmesen leírta. Tehát valamint minden törvényt, úgy e benyújtott törvényjavaslatot is két szempontból lehet és kell birálat alá venni. Egyik a betűszerinti értelmezés, másik a szellemi irányzat. Tehát nézzük, mit foglal magában ezen törvényjavaslat betűszerinti értelmezésben ? A két szakaszba foglalt néhány paragraphus utat, módot és alkalmat akar nyújtani az e hazában élő polgároknak, hogy fiaik az állam nyelvét megtanulják az erre legalkalmasabb időben, gyermekkorukban, s behozni kívánja a magyar nyelv kötelező tanítását a népiskolákba, nézetem szerint igen helyesen. Gondoskodik továbbá arról, hogy azoknak, kik a tanítói pályára kivannak lépni, legyen alkalmuk a magyar nyelvet elsajátítani, hogy az állam nyelvét később taníthassák is. De még tovább megy a törvényjavaslat betűszerinti értelmezésében. Gondoskodik azokról is, kik jelenleg már mint tanítók működnek és ha a magyar nyelvet nem birják, négy évet ad nekik annak elsajátítására. Minthogy