Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-111
250 Hl' orszásjo* íilé» április 29. 1879. ha ezt követeljük tőlük, azt fogják azok az egyszerű emberek gondolni, hogy azon állam iránt, a mely egy phautom miatt tőlük azt követeli, hogy legdrágább kincsüket, a műveltségnek azon parányi sugarát, a melylyel most bírnak, feláldozzák : nagy rokonszenvvel nem lehet viseltetni. Nézetem szerint azon érzelem, mely ez által megszülemlik, nem valami jó szolgálatot tesz a magyar államnak, a mely a mostani külügyi helyzetnél fogva nagyon is rászorul, hogy szilárduljon befelé, hogy mindenki az állam törvényeiben, intézményeiben és az állami kormánynak intentióiban biztosítva lássa saját érdekeit és fejlődésének alapfeltételeit. Ne tagadjuk meg tehát ezt azoktól, a kik szívesen ragaszkodtak eddig és szívesen fognak ragaszkodni ezentúl is a magyar államhoz. Ugy hiszem, t. ház, hogy ez utóbbit méltán követelhetjük, mert ez azon alaptörvényeken alapszik, a melyekéi) a mostani magyar állam lijjá lett alkotva. Méltóztassanak csak eszükbe juttatni azon szellemet, a mely átlcngette az 1861. évi országgyűlést. Méltóztassanak emlékezetükbe visszaidézni azon határozatokat, melyeket a nemzetiségi kérdésben 1861-ben kiküldött országos bizottság a ház elé terjesztett. Bátor leszek azokat felolvasni, mert úgy látom, hogy méltóztattak róluk megfeledkezni. Ezen nemzetiségi bizottság 1861. aug. 9-én terjesztette elő azon javaslatot, melynek egyik része igy hangzik: „Az országban lakó minden nép, névszerint { a magyar, szláv, román, német, szerb, orosz stb. egyenjogú nemzetiségi igényeiket az ország politikai egységének korlátain belől az egyéni és egyesülési szabadság alapján minden további megszorítás nélkül szabadon érvényesíthetik?" És szükségesnek tartotta a kormány mostani elnöke Tisza Kálmán még az országgyűlés berekesztése előtt az utolsó előtti gyűlésben, aug. 21-én a következő határozati javaslatot benyújtani, mely egyhangúlag el lett fogadva: .,Kijelenti a képviselőház;, hogy az országban lakó minden nemzetiségnek az ország területi és politikai integritásával nem ellenkező bármely igényeinek, a feliratokban kifejtett elvek alapján kielégítését — a törvények alkotására képesített országgyűlés első és legfontosabb teendői közé sorozza. Ez az akkori igéret be is váltatott az 1868 : XLIV. t. ez. által. Méltóztassanak csak elolvasni és komolyan magukba szállva, megfontolni annak első és második bekezdését, és aztán meg fogják vallani, hogy a magyar közjognak mostani állásánál fogva a nem magyar ajkúak jogosítvák a maguk culturáját fejleszteni annyiban, a menynyiben ezen állam egységével és legfőbb érdekeivel nem ellenkezik. De kérdem, hogy ha a nem-magyar ajkúak csak azt követelik, hogy a j falusi elemi iskolákban ne bénittassék meg az I egész eddigi eredmény és működés az áj törvény által, talán olyasmit követelnek, a mi az ország politikai egységével ellenkezik? Ugy hiszem, nem. T. ház! pedig ezek azon elvek, melyek szerint újjá lett alkotva a magyar állam. Ne ingassák meg a magyar államnak 12 évvel ezelőtt lerakott alapjait. Legyen szabad idéznem egy itt is jó hangzású névvel biró tudósnak Bluntschlinak mondatát, mely a „Lehre vom modernen Staat" czímtí hires művének III. kötetében igy hangzik: „eine einheitiiche Nationalpolitik bleibt in Ungarn nieht nur unweise, sonder'n schädlich." De hiába, t. ház, előre meg vagyok győződve, hogy a háznak határozott szándoka van e javaslatot törvényerőre emelni. Nem is azért beszélek, hogy valakit megtérítsek, hanem azért, hogj r a magam álláspontjának jogosultságát kifejtsem. Azon ellenvetést fogják tenni azok ellen, a miket felhoztam, hogy nem áll a törvényben, hogy azonnal be kell hozni minden népiskolában a magyar nyelvet, hanem csak fokozatosan. Elfogadom. De mégis majd azok, a kik 1872 és 84 közt végzik a tanképző intézeteket, kötelesek letenni 4 év alatt a vizsgát és mihelyt azok az alkalmazottak tanítanak, azokban az iskolákban a magyar nyelv köteles täntárgygyá válik. Mondom tehát, hogy 1884-ben az iskolák egy harmad részében köteles tantárgy lesz a magyar nyelv és egyáltalában 15 év alatt keresztül lesz vive a törvény alaki rendelkezése minden ideden ajkú népiskolában. Ha később és egyáltalában a törvény intentiója el fog-e éretni, az bizonytalan, de alakilag keresztül lesz vive. Ez tehát nem vigasztaló. De egy pár képviselőtársam azzal vigasztalt, mondván, hogy sok időbe fog kerülni, mig keresztül vitetik a törvény, addig isten tudja, mi történik. T. ház! E vigasztalást nem fogadhatom el, mert én őszintén kimondom, hazaűatlanságnak tartom, ha valaki egy ország törvényével szemben azzal vigasztal, majd lesznek egyszer más factorok és más befolyások, melyek az oly törvényt ártalmatlanná fogják tenni. Ily vigasztalást nem fogadhatok el. Én akarom, hogy Magyarországban oly törvények hozassanak, melyek az állam higgadtan és méltányosan felfogott igényeinek megfelelnek; azokat azután tartsuk tiszteletben, védelmezzük bárki ellen, és ne várjuk, hogy majd jön egy idegen tényező, mely elsősorú! T. képviselőház! Mással is akartak engem jóakäratúlag vigasztalni, mondván: Hjah! e törvény, úgy a mint itt van, nagyon súlyos, kellemetlen törvény rátok nézve, de higyjétek meg, az csak irott malaszt.
