Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

248 111. országos ülés április 29. 1879. Ezen egyházi autonómiának lényeges tartalma pedig az, hogy saját belügyét képezi minden felekezetnek, tanintézeteit szervezni és rendezni úgy a tanrendszerre, mint a tantervre nézve. T. ház! Határozottan állítom, hogy az egyházi autonómiába ütközik e törvényjavaslat sok pontjában; először azáltal, hogy felforgatja a nem magyarajkú népiskolában az egész tanrendszert és tantervet, de még inkább az által, hogy a tanfelügyelőnek oly nagyszabású jog adatik a vizsgáknál és a diplomák kiállításánál. Természetesen, mert tudják, hogy ez csak a nem magyar ajkú hitfelekezeteket fogja sújtani, nem nagyon veszik szívökre a dolgot a magyar felekezetek, s hiszem, hogy a magyar hitfelekezetek nem demonstrálnak, mert őket nem sújtja e szabály. De azt hiszem, hogy ha már itt az egyházi felekezetek autonómiáját tisztelni akarják, tiszteljék akkor is, ha ez a nem magyar ajkuakat illeti. T. ház! Méltóztassék képzelni azt az állapotot : vizsgálat rendeltetik a képezdében, megjelen a tanári karon kivül a tanfelügyelő, ez a magyar nyelv vizsgálatában részt vesz, kérdéseket tesz, s csakis ő bírálja meg az eredményt. Tegyük fel, hogy az illető jelölt kitűnően felelt minden egyes tudományos tanszakból és a vizsgáló tanárok és az egész bizottság egyhangú véleménye szerint kielégítőleg felelt a magyar nyelvből is, de a tanfelügyelőnek nem tetszik a felelet s ezért a vizsgálat egész eredménye semmis legyen, még az összes egyébbi tantárgyakra nézve! Ha ebben az egyházi autonómiába való súlyos ütközést látok, ez iránt nem állok én egyedül, ebben classicus tanú a minister urnak a bizottságban! helyettese, Szász Károly minister-tanácsos ur, a ki határozottan kiemelte és kijelentette, hogy a tanfelügyelő ezen nagyszabású befolyása súlyos megsértése az egyházi autonómiának. T. ház! Más tekintetben is megsértése ezen javaslat az egyházi autonómiának, a mennyiben azon néptanítókat, kik már hivatalban vannak, vizsgálat alá akarja vonni; azokat értein, kik 1872-től végeztek. Azokat, ha e vizsgát a tanfelügyelő véleménye szerint nem képesek kiállani, nem szabad többé alkalmazni. Az 1868: XXXVIII. t. ez.-nél fogva pedig ezen tanítók élethossziglan vannak alkalmazva, tehát köteles lenne a felekezeti hatóság nekik még akkor is fizetést adni, ha nem volnának képesek e vizsgát letenni, ha e szerint nem is volna szabad azokat tovább alkalmazni. Ez legnagyobb sértése az egyházi autonómiának és annak érdekeinek. S méltóztassék csak meggondolni, hogy e vizsgálat letétele szerfelett nehéz dolog oly valakinek, a kinek nem volt alkalma már kiskorában megtanulni a magyar nyelvet. Ha azt csak könyvekből kell neki megtanulnia és a forgalomba nem is hallgatja, igen nehéz neki a legnagyobb buzgóság mellett is annyira vinni, hogy Írásban és beszédben is birja a nyelvet. A bizottságban magában is annak igen sok magyar tagja — hivatkozom Csengeri Antalra, mint a kinek hazafiságában senki sem kételkedhetik — kifejezte azon nézetét, hogy csaknem lehetetlen dolog, hogy ezek a néptanítók a magyar nyelvet annyira elsajátítsák, mint azt e törvényjavaslat megkívánja. De én, t. ház, megvallom, hogy nem épen feltétlen híve vagyok is az egyházi autonómiának, és ha látnám azt, hogy ez útjában van az állami fejlődésnek, azt mondanám, hogy: „salus reipublice suprema lex esto" s akkor az egyháznak hátrálni kellene. Ha tehát meg lennék győződve, hogy ezen, az egyházi autonómiát sújtó szigorú rendszabály által, a jól felfogott hazai érdekek és a közművelődés előmozdittatnak, én volnék az első, a ki követelném az egyházi hatóságoktól, hogy tágítsanak az állami érdekek előtt. De én ellenkezőleg meg vagyok győződve, hogy a közművelődés és az államnak jól felfogott érdeke e törvényjavaslat által nem csak, hogy nem mozdíttatik elő, hanem ellenkezőleg megbénittatik és károsittatik. T. ház ! Én határozottan kimondom, hogy pedagogicus szempontból felette káros ezen törvényjavaslat. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: Ez nem áll! Zay Adolf: Ugy látom, hogy az igen t. minister úr kételkedik ebben, de hát legyen szíves meghallgatni azokat, a miket gyarló laicus felfogásomból bátor leszek mondani. {Halljuk!) T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat azt követeli, hogy nemcsak, mint eddig, az 1868. évi XXXVIII. t. ez. követelte, a felsőbb iskolákban, a polgári iskolákban, az ipariskolákban, a gymnasiumokban, a reáliskolákban és az egyetemen is, de magában a népiskolában is köteles tantárgy legyen a magyar nyelv azoknál, a kik nem magyar ajkúak. De hát, t. ház, értsük meg egymást és tegyük meg a kellő distinctiót. Ezen elemi népiskolák részint a falvakban, részint a városokban vannak, tehát legyen szabad a falusi és városi iskolákról megkülönböztetve szólni. Először a falusi iskolákról fogok szólni. Ezekben iskolai tanidőnek az ottani gazdasági rendszert véve tekintetbe, csak hat hónapot lehet felvenni és hetenként csakis 15—20 órát. Maga a népiskolai törvény ez iránt 11, 52, és 53. szakaszaiban azt mondja, hogy 8 hónapon át kellene iskolai órákat tartani, de hol ezt a gazdasági viszonyok nem engedik meg, ott elég lesz a hat