Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

244 111. országos ülés április 29. 1879. intézettnek tekinteni méltóztassék. {Derültség és Helyeslése) Madarász József (közbeszól): Igen fogok örülni, ha máskor is hasonló szerencsében fogok részesülni. Zay Adolf: T. ház! "Az általános helyeslésből, a melyben részesült ugy a bizottsági előadó urnak, mint magának a minister urnak felszólalása, azt veszem ki, hogy e házban ma nem létezik pártkülönbség, sőt hogy látszólag nézetkülönbség sem létezik a többség között. Ma, ugy látszik, hogy itt egy nagy családi ünnepet, a magyar nemzet ünnepét akarják megüllni. Én azonban, t. ház, megvallom, hogy ha azon hét év tartama alatt, a melyen át szerencsés vagyok e háznak tagja lenni, valaha azt éreztem, hogy e házban idegen vagyok, ma érzem azt leginkább, és ezt vallom is ma. (Nagy mozgás. Zaj) Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy az általam mondottak értelmét kifejthessem, (Zaj) mert remélem és óhajtom, hogy meg fognak győződni arról, hogy van okom ezt érezni és jelezni. (Nagy zaj.) Mint mondám, t. ház. érzem, hogy idegen vagyok e házban: nem azért, (Halljuk! Halljuk!) mintha nem érezném magamat ezen állam polgárának, ép oly loyalitással, mint bárki e házban; nem azért, mintha nem óhajtanám és nem iparkodnám gyönge de teljes erőmmel e haza felvirágzását előmozdítani ép ugy, mint bárki e hazában; nem azért, mintha én is szászlétemre nem érezném ép ugy, mint bármely más honpolgár, hogy a koszorús költő ezen szavai: „Itt élned, halnod kell", nekünk szászoknak ép ugy szólnak, mint önöknek. Mindamellett, t. ház, idegennek érzem magamat e házban azért, mert nem osztozkodhatom a t. nagy többségnek azon mai meggyőződésében, mintha ezen magyar államot csak az által lehetne erősíteni és érdekét előmozdítani, ha egyes tagjait csonkítjuk és mert nem foghatom fel a többség azon nézetét, hogy a magyar nemzet megerősítésére és fejlesztésére szükséges, miszerint mások fejlődése megakadályoztassék és megbénittassék. (Ellenmondás.) Mert nem foghatom fel a t. többségnek azon mai nézetét, mintha a magyar nemzet reá szorulna arra. hogy ne saját önerejéből erősíttessék, hanem kénytelen volna a másajkuak életelemeit magába szívni. T. ház! Látom, hogy azt akarják mondani, hogy túlzok; örülnék, ha meggyőződnének. De sikerülend talán előadásom folyamában állításom igaz voltát be is bizonyítani. Mikor márczius 13-án a ház Szeged város szívszaggató végzetének gyászos hírét vette, éreztem ezen súlyos csapást és éreztük mi, e haza szász polgárai a súlyos csapást, mely hazántak sújtotta, ép ugy. mintha magunkat sújtott volna, s igyekeztünk mi is gyönge erőnkhöz képest adakozni és áldozni. De a mit főkép adtunk, az a mély és őszinte részvét és rokonérzet volt. Ma, t. ház, mikor ugyanazon törvényjavaslat kerül szőnyegre, mely ugyanazon márczius 13-án nagy lelkesedéssel fogadtatott, és mely törvényjavaslat elfeledtette a szomorúságot a szegedi baleset felett: ma az ország nem magyarajkú lakosai kijelentik, hogy e javaslat által veszélyeztetve látják a fejlődést, s ha ezen veszély ellen a házban loyalisan küzdeni igyekeznek, keserű érzettel kell tapasztalniuk, hogy önök nem csak rokonszenvvel nem kisérik önvédelmüket, hanem ellenkezőleg önök magok azok, a kik támadnak s zokon veszik még, hogy az önvédelmet gyakoroljuk.( Ellenmondás.) Látom a hangulatból, mely kifejlődött, hogy az önvédelemnek szelid szava tilos e házban. (Mozgás) T. ház! Mondtam, ugy látszik, hogy ma itt e házban családi magyar nemzeti ünnepet üllnek. Láttam, hogy a szélső bal a szélső jobbnak, a bal- közép a jobb-középnek nyújtanak békejobbot a mai napon. Mindamellett, t. ház, felszólalásomra bátorságot merítek abból, hogy szilárd meggyőződésem az, hogy ezen nagy táborban nem létezik Összhangzó vélemény, ámbár külsőleg ugyanazon szavazatot fogják adni, de azért nem létezik közttük egyöntetűség, nem létezik homogeneitás: „Síi duo faciunt idem, non est idein", t. ház, mert már magának a kormánynak és a bizottságnak álláspontja köztt nagy a különbség; mindenben nem értenek egyet. A kormány indokolásában és a javaslat szövegében kiindul abból az eszméből, hogy módot kell nyújtani a nem magyar ajkuaknak, hogy megtanulhassák a magyar nyelvet. A bizottságban nem tetszett ez a nézet, mert az túlgyengédnek, túlszelidnek látszott. A bizottságban panaszkodtak, hogy az a bátortalanság jelét viselné magán, ha oly szelíden, emberségesen fejeznék ki magukat. Most már a bizottság indokolásában látjuk itt a határozott akarat, parancsot, követelményt kifejezve, holott a kormány javaslata és indokolása kiindul abból, hogy Magyarország polyglott állam. Ámbár a bizottság indokolása ezen szót: „polyglott" szintén használja, mégis csakis a magyar nemzet állameszméjéből indul ki. Holott a kormány beérné azzal, és azt az indokolásban is határozottan ki is mondja, hogy a tanképezde! jelöltek sajátítsák el a magyar nyelvet csak annyira, hogy képesek legyenek azt grammatice és módszerűleg előadni; sokkal többet követel a bizottság. A bizottság azt követeli, hogy írásban és beszédben bírják a magyar nyelvet. Tehát lényeges nézetkülönbség létezik a bizottság és kormány köztt. Még egyet teszek hozzá; mikor a bizottságban szóba jött a 4-ik szakasz első alineája,