Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-111
llí. országos ülés április 29. 18J9. 243 mert midőn minden más nemzetiség egyenjogúsága a közélet minden terén megvan, ezen egyenjogúság fejében az állam is követelhet a maga részére bizonyos, már a törvény által is biztosított előnyt, vagyis jogaink gyakorlását s ezen állami jognak a nemzetiségek által teljes elismerését, mert erre is azt mondhatnák, hogy frázis: hanem igenis, azon gyakorlatilag igazolt nézetből kiindulva, hogy az, ki a nevelés terén a gyermeket kezéből elejti, az ifjút soha sem nyeri meg, különösen nem hazánkban, a hol a szabadelvűségnél fogva minden felekezet, nemzetiség egyháza körében a lehető legtágabb és sehol a világon nem található autonómiát, és bizony nem ritkán nemzetiségi politikának gyakorlása mellett élvez. És — mint mondám — a javaslat ezen elvnek végrehajtására nem használ kényszerítő eszközöket. De van még egy más indok is, a mely elfogadhatóvá teszi a javaslatot, ugy a mint azt a bizottság szövegezte. Általánosan tudva van ugyan, hogy ha valami akadályozza a magyar nyelv tanítását, az a kellő számú alkalmas tanitók hiánya. T. ház! Szomorú a tanító helyzete e hazában, és bizony nem alkalmas, hogy e pályára nagy számmal vonzza a valódi hivatást! Ámde nem akarok most erről szólani. Ha méltóztatnak e tekintetben a statisticai adatokat szemügyre venni, azt méltóztatnak találni, hogy 15,486 iskolában a tanítók és tanítónők száma 1877-ban 20,717 volt. Ez nem elegendő. De nem elegendő különösen azon tanítók száma, a kik a magyar nyelvet tanítani képesek. Ez okból mondta ki a bizottság ezen törvényjavaslat intézkedéseinek fokozatos életbeléptetését olyképen, hogy a mily számban növekednek a magyarul tudó és oktatni képes tanítók, azon arányban hozandó be és tanítandó minden egyes népiskolában a magyar nyelv. Tehát, t. ház, objectiv bírálat nyomán senki sem fogja találni, hogy azon vádak, a melyek ellenünk és a javaslat ellen szórattak, a legcsekélyebb mértékben is igazságosak és alaposak lennének. Es, t. ház, az is felhozatott, hogy tulajdonképen ezen javaslat nem is szükséges. Én meg nem állhatom, hogy e tekintetben némi összehasonlítást ne tegyek más államokkal a nyelv tekintetében. Bármelyik nemzetiséget vegyük az országban, kivéve talán egyet, azt fogjuk találni, hogy nagy hátteret képez azokhoz egy hatalmas nemzet ugyanazon nyelvvel, fajrokonsággal. Kérdem én, ha vájjon a magyar állam és a magyar nemzet ily kedvező helyzetben van-e? Ha vájjon ezen államban az államalkotó magyar nemzet mondhatja-e ezt magáról, ha nem is az erőszakot vesszük, melylyel bizony sok hatalmas nemzet élt nemzetisége terjesztése és politikai fontossága emelésére, de azon intellectualia erőt tekintve, a melylyel Európa müveit népeinek nyelve hat, terjed, ha vájjon mondom, mondhatja-e azt a magyar magáról, hogy nyelvének terjesztésére ily tényezőkkel, ily eszközökkel élt? Nem ébresztette e fel mindez reges régen azon aggodalmat bennünk, hogy épen ezzel a véghetetlen erővel és befolyással, ezzel az intellectualis hatalommal, a magas és minden műveltséget magukban foglaló európai nyelvek rohamával szemben, fog-e birni a magyar nemzet kellő ellenállást kifejteni; mert hiszen, ha áll az, hogy egy nemzet nyelvében él, áll ez különösen a magyarra nézve, a melynek nyelvével okvetlenül eltűnik nemzetisége is. Fog-e nyelvünk ezzel az intellectualis hatalommal megküzdhetni, hogy ha terjedése, fenntartása és megóvása tekintetéből kellő törekvéssel és buzgalommal nem járunk el a jog, az igazság és törvény korlátai között? Nem, t. ház! a magyar önmagára van utalva, önszorgalma, törekvése és intellectualis erejének törhetlen fokozása az, mi rendelkezésünkre áll. Ne taszítsuk el magunktól a nemzet fenntartására irányzott törekvést. Es mert ezen az említett korlátok azok, a melyek köztt a törvényjavaslat mozog ; és ez a czél az, a melyet elérni óhajt: nézetem és meggyőződésem szerint, nem teljesíthetek ezen rövid felszólalás után és azon reményben, hogy a védelemre még alkalom fog nekem nyújtatni, szebb kötelességet, mint ha azt kérem a t. háztól, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy, a mint azt a közoktatási bizottság előterjesztette, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. {Általános, élénk helyeslés.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister : T. ház ! Minthogy e törvényjavaslatot szerenesés voltam bővebb indokolással beterjeszteni, s minthogy ezt a közoktatásügyi bizottság előadója és a bizottság jelentése is bőven és alaposan kifejtette, felesleges volna részemről ezen törvényjavaslat szükségességét most ez alkalommal bővebben indokolni.^{Halljuk! Halljuk!) Ha azonban a vita folyamában kívánatosnak mutatkozik, a szükséges felvilágosításokat meg fogom adni; most csak arra kérem a t. házat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a közoktatási bizottság szövegezése szerint elfogadni. {Helyeslés.) Minthogy pedig Madarász József képviselő ur annak idejében interpellatiót intézett hozzám az iránt, hogy van-e szándékom a magyar nyelv tanításáról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni, és erre az interpellatióra nem szóval, hanem tettel válaszoltam akkor, midőn azt a törvényjavaslatot, a mely ma napirenden van, a ház asztalára letettem: {Elénk helyeslés) egyúttal arra kérem a t. házat, hogy ezen tényleges válaszomat tudomásul venni és ezen interpellatiót el31*
