Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

Ült. országos iiléa inárczia* 84. 1579. 17 azt a másik elveti. {Helyeslés jobbfelöl.) Ezt én a mi monarchiánkra nézve a legnagyobb veszedelemnek tartom, mert örökös elszigeteltségre kárhoztatna s eredményeiben oda vezetne, hogy vagy az államlét érdekei tétetnének koezkára, vagy alkotmányunk bukását idézné elő. En tehát úgy vagyok meggyőződve, s remélem, hogy e tekintetben a t. ház többségének meggyőződését is lesz szerencsém kifejezni, midőn azt mondom, hogy az ilynemű nemzetközi szerződések tekintetében a kiegyezési XII. t. ez. 8. §. képezi az egyedüli helyes alapot, a mely kielégítő, a mely határozott és félre sem magyarázható; de a mely ezenkívül nem zárja ki a parlamentnek azon jogát, hogy a kormányt, a melynek eljárását nem helyeselheti, a melynek politikáját az országra nézve veszélyesnek találja, vagy a melynek tényeit, vagy mulasztásait hazánk törvényeire nézve sértőknek találja, azon kormányt felelősségre is vonja, megbuktassa, sőt ha a körülmények úgy hozzák magukkal, az 1848: TTL t. ez. 38. §. szerint vád alá is helyezze. Én, t. ház, igyekeztem az európai szokás, hazánk törvényei és a gyakorlati kivihetőség szempontjából csekély erőmből bebizonyítani azt, hogy äz ily nemzetközi szerződések érvényéhez, mint a milyen a berlini szerződés, a törvényhozás jóváhagyása nem szükséges; és azt hiszem, hogy azok is, a kik az ellenkező elvet vallják, ezt csak azért teszik és csak azért tehetik, mert maguk sem hiszik komolyan, hogy valamikor azon helyzetbe jutnának, midőn szóért, tettért egyiránt a felelősség őket terhelné. (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) Ha méltóztatik a t. ház megengedni, egy pár szót fogok mondani az előterjesztés s illetőleg a törvénybeiktatás szükségességéről. (Halljuk!) T. ház! Vannak, vagy legalább lehetnek olyanok, de azt tudom, hogy voltak olyanok, a kik úgy okoskodnak, vagy legalább okoskodtak, hogy épen azért, mert az országgyűlésnek nincs joga a berlini szerződést érdemlegesen tárgyalni; épen azért, mert nincs joga sem elfogadni, sem elvetni: azért azt mondják és azt hiszik, helyesen okoskodnak, hogy ezért ezen egész törvényjavaslat felesleges, szükségtelen. En részemről, t. ház, feleslegesnek találom még meg is jegyezni azt, hogy én egészen ellenkező nézetben vagyok. (Halljuk!) Nekem, t. ház, volt már szerencsém idézni a kiegyezési XII. t. ez. 8. §-át, a melyben az áll, hogy nemzetközi szerződéseket mind a két ministerium saját törvényhozásával közli. Szerencsém volt megemlíteni, és most ismétlem azt, hogy a törvény itt ezen szerződések különböző fajai és nemei között semmi különbséget nem tesz. Ebből, t. ház, äz következik, hogy a kormány ä nemzetközi szerződéseket különbség nélkül a törvényhozással KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. közölni tartozik. Ez kötelesség a kormányra, jog a törvényhozó testületre nézve. A törvénynek ezen intézkedése nemcsak az alkotmányosság szempontjából, de az ország érdekeinek megvédése tekintetéből is oly nagy fontosságú, oly felette szükséges, hogy azt bővebben bizonyítani — úgy hiszem — egészen fölösleges. (Mozgás, zaj, a szélső baloldalon.) Már, t. ház, akkor, midőn a kormány ezen alkotmányos kötelességéhez képest és annak eleget téve, a berlini szerződést a t. háznak bemutatja ; midőu a képviselőház szerintem a legfontosabb alkotmányos jogok egyikét van hivatva gyakorolni, (Mozgás a szélső baloldalon) azt mondani, t. ház, hogy ez felesleges, (Mozgás a szélső baloldalon) hogy ez szükségtelen: nem lehet. (Ellenmondás a szélső balfelöl.) Engedelmet kérek, én az igen t. képviselő uraknak alkotmányos érzületét tisztelem és azokat távolról sem vonom kétségbe, de egészen más meggyőződéssel birok. T. ház! En teljesen indokoltnak tartom azt, hogy a szerződés a törvényhozó testületnek be lett mutatva; minthogy azonban sem ezen, sem más törvény nem határozza meg azon módozatot, vagyis azon formát, a melyben a beterjesztésnek, illetőleg a szerződésközlésnek történnie kellene, a kormánynak a különböző alkotmányos módok köztt szabad választása van. (Halljuk! Halljuk!) Ez ellen, t. ház, közjogi alapos kifogása senkinek sem lehet. Szerintem a törvénybeiktatás azon forma, a mely nemcsak a tárgy rendkivüli fontosságának, hanem a monarchia másik felében követett eljárásnak is leginkább megfelel. Ezért én részemről ezt a leghelyesebbnek tartom és épen ezen okoknál fogva nem járulhatok egy más, netalán javaslatba hozandó módhoz. Különösen nem fogadhatnám el a határozati javaslat módozatát, a mire még egy speciális okom is van (Halljuk! a jobboldalon.) A politikai situatio mai stádiumában, t. ház, midőn látszik, hogy Anglia, hogy Ausztria-Magyarország diplomatiája a berlini szerződésnek fontos, sőt lord Beacousfield szavaival élve, betíí szerint való végrehajtása mily erélylyel sürgettetik; midőn senki sincs közttünk, a ki a felett kétkednék, hogy Oroszország az az egyedüli hatalom, a melynek byzanti fondortelt diplomatiája ellenkező irányban működik; midőn látjuk, hogy Oroszország roppant hadseregével még most is ott áll a Balkán-félszigeten, és senki bizonyára nem tudja azt, hogy a közelgő tavasz mit hoz : én részemről még színét, még látszatát is el akarnám kerülni annak, mintha Magyarország hajlamai közelebb állanának az orosz állásponthoz, mint az európai állásponthoz. Méltóztassanak megengedni, hogy akkor, ha mi oly módozatot választunk, mely csekélyebb jelentőségű, melynek hatálya is csak időleges, bizonyosan 3