Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

18 96. «rsráfOi kim niárffius 24. 1S79, csak eljárásunk őszintesége tekintetében igen könnyen vagy scrupulusokat, vagy kételyeket támaszthatnánk. T. ház! Ezek után bátor leszek még kegyes engedelmével pár észrevételt tenni ezen törvénybe igtatás hatályára és következményeire is, {Halljuk!) Azok után, a miket e tekintetben elmondani sze­rencsém volt, äz e kérdésre részemről adandó választ nem lesz oly nehéz kitalálni; némileg benne is foglaltatik. Szerintem, t. ház, a berlini szerződés nemzetközi érvénye, akár iktatjuk azt törvénybe, akár nem, minden kétségen felül áll. A mi pedig ezen szerződés végrehajtását, vagy ha úgy tetszik, törvénybeigtatásának horderejét befelé illeti, annak, t. ház, szerintem a törvény­beigtatás sem a múltban, sem a jövőre nézve nem praejudicál. S én ezt oly természetesnek és alkotmányunkból folyónak tartom, hogy részem­ről legalább szükségtelennek és feleslegesnek találom e tekintetben még az igen t. kormány nyilatkozatát provocálni. Ezek voltak, t. ház, azon okok és körülmé­nyek, melyeket szavazatom indokolása szempont­jából elmondani szükségesnek véltem. S most még csak arra kérem ki a t. ház becses engedelmét, miszerint egy kérdést intézzek azokhoz, (Halljuk!) kik mint látom a suffrage universellre hivatkoz­nak. Vájjon czélszerűnek tartják-e ok azt, ha a suffrage universell és éhez hasonló színleg mo­dern, de már régen itt volt és soha az emberi­ség által teljesen és maradandólag el nem foga­dott elvek pártolásával a hatalmat a műveletlen, a nyers tömeg kezébe adják? (Mozgás) aki azzal csak úgy tud bánni, mint a gyermek a késsel. (Helyeslés jobbfelöl.) És különösen nekünk, t. ház, egy ezredéves történetalkotta hazánkban, az eszélyesség, az okosság, a helyes politika, de az önfenntartás szempontjából is szabad-e és lehet-e nekünk a suffrage universellre hivatkozni, annak meggondolását az illetők bölcs belátására bizom. (Helyeslés jobbfelöl.) S még csak azt az egyet jegyzem meg, hogy én nem helyeslem, sőt elhibázottnak tartom azok eljárását, a kik a körülmények sajátszerű talál­kozása által előidézett kényszerhelyzetet oda iparkodnak kihasználni; és a kik illetőleg azt hiszik, hogy a képviselő mandátummal járó köte­lesiégeket akkor teljesítik a legnagyobb hazafi­sággal, ha azt teszik, hogy ilyenkor a korona praerogativáiból annyit, a mennyit épen lehet, elhódítsanak és ezt a nép előtt, mint valami vív­mányt, mint roppant országboldogító eredményt odaállítsák, (Helyeslés jobbfelöl. Derültség a szélső balon) a nélkül, hogy észrevennék, mily sikam­lós lejtőre léptek, a melyen tovább haladva, a retorsio elvénél fogva, a megváltozott viszonyok köztt az elhódítottnak visszahódítására, sőt annál többre épen ők szolgáltattak volna okot és alkal­mat. Sőt ellenkezőleg, én úgy vagyok meggyő­ződve, t. ház, hogy a képviselőház akkor áll magasztos és nemes hivatása tetőpontjának magas­latán, ha ily körülményeknél első sorban a korona és a kormány jogait védi ; mert t. ház, csak a kölcsönös bizalom azon talaj, —• és ezenkívül más nincs — a melyen az alkotmányos szabad­ság felvirágozhatik, a melyen haladva, a nemzet nagyságát és boldogságát, a király hatalmát és dicsőségét sikeresen előmozdíthatja. És azon hitben t. ház, hogy sem a mai alkalom, sem a jövőre nézve bármely más alka­lom a nemzet és a király köztti kapcsot meg­ingatni képes nem leend, a törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Szilágyi Dezső: T. ház! A mi érvet az előttem szóló képviselő ur felhozott a kormány álláspontjának védelmére: arra beszédem illető helyén vissza fogok térni. Itt arra csak egy észrevételt kell, ha udvariasságból is, viszonzás­képen mondanom, hogy mig ő nem hiszi, hogy azok, kik azt vitatják, hogy a magyar ország­gyűlésnek a szerződés irányában jóváhagyási joga van, mondom, mig ő nem hiszi, hogy komo­lyan vegyék ez állításukat és csak abban a nyu­galomban teszik ez állítást, mert nem gondolják, hogy valaha a sor rájuk fog kerülni, ez állítás­nak tettleg érvényt szerezni, én, t. képviselőház, beszédem folyamában talán kimutathatom, hogy álláspontunkat komolyan veszszük; de én udvarias akarok lenni és felteszem a képviselő úrról is, hogy álláspontját teljesen komolyan veszi, és felteszem, hogy ő komolyan hiszi, hogy ennek az országgyűlésnek, a kereskedelmi szerződése­ket kivéve, semmi más bármily tartalmú nemzet­közi szerződés irányában jóváhagyási joga nin­csen. Én ezt felteszem a képviselő úrról, de akkor csak arra figyelmeztetem, hogy igyekez­zék nézetére téríteni a ministerelnök urat, igye­kezzék nézetére téríteni az egész kormányt; mert elfeledte a ministerelnök azon ünnepélyes nyi­latkozatát, mely országgyűlésünk eddigi gyakor­latával megegyez, hogy p. o. kölcsönös jogsegély iránti szerződések, bűntettesek kiszolgáltatásáról szóló szerződések, hogy mindazon nemzetközi szerződések, melyek államunk területét csökken­tik vagy gyarapítják, a kormány beismerése sze­rint is országgyűlési jóváhagyás alá tartoznak. E két dolog közül tehát egyik vagy másik áll a t. képviselő ur álláspontjára nézve, melyről azt mondja, hogy logikai szoros következetes­séggel foly, de akkor aztán logikai szoros követ­kezetességgel foly az is, hogy ä képviselő ur, midőn a kormány álláspontjának pártolására vállal­kozott, tulaj donképen azt nem ismeri, és ebből meglehet, hogy logikai következetességgel foly az, hogy majd állítását a t. képviselő ur vissza

Next

/
Oldalképek
Tartalom