Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

18 96. «rsráfOi kim niárffius 24. 1S79, csak eljárásunk őszintesége tekintetében igen könnyen vagy scrupulusokat, vagy kételyeket támaszthatnánk. T. ház! Ezek után bátor leszek még kegyes engedelmével pár észrevételt tenni ezen törvénybe igtatás hatályára és következményeire is, {Halljuk!) Azok után, a miket e tekintetben elmondani szerencsém volt, äz e kérdésre részemről adandó választ nem lesz oly nehéz kitalálni; némileg benne is foglaltatik. Szerintem, t. ház, a berlini szerződés nemzetközi érvénye, akár iktatjuk azt törvénybe, akár nem, minden kétségen felül áll. A mi pedig ezen szerződés végrehajtását, vagy ha úgy tetszik, törvénybeigtatásának horderejét befelé illeti, annak, t. ház, szerintem a törvénybeigtatás sem a múltban, sem a jövőre nézve nem praejudicál. S én ezt oly természetesnek és alkotmányunkból folyónak tartom, hogy részemről legalább szükségtelennek és feleslegesnek találom e tekintetben még az igen t. kormány nyilatkozatát provocálni. Ezek voltak, t. ház, azon okok és körülmények, melyeket szavazatom indokolása szempontjából elmondani szükségesnek véltem. S most még csak arra kérem ki a t. ház becses engedelmét, miszerint egy kérdést intézzek azokhoz, (Halljuk!) kik mint látom a suffrage universellre hivatkoznak. Vájjon czélszerűnek tartják-e ok azt, ha a suffrage universell és éhez hasonló színleg modern, de már régen itt volt és soha az emberiség által teljesen és maradandólag el nem fogadott elvek pártolásával a hatalmat a műveletlen, a nyers tömeg kezébe adják? (Mozgás) aki azzal csak úgy tud bánni, mint a gyermek a késsel. (Helyeslés jobbfelöl.) És különösen nekünk, t. ház, egy ezredéves történetalkotta hazánkban, az eszélyesség, az okosság, a helyes politika, de az önfenntartás szempontjából is szabad-e és lehet-e nekünk a suffrage universellre hivatkozni, annak meggondolását az illetők bölcs belátására bizom. (Helyeslés jobbfelöl.) S még csak azt az egyet jegyzem meg, hogy én nem helyeslem, sőt elhibázottnak tartom azok eljárását, a kik a körülmények sajátszerű találkozása által előidézett kényszerhelyzetet oda iparkodnak kihasználni; és a kik illetőleg azt hiszik, hogy a képviselő mandátummal járó kötelesiégeket akkor teljesítik a legnagyobb hazafisággal, ha azt teszik, hogy ilyenkor a korona praerogativáiból annyit, a mennyit épen lehet, elhódítsanak és ezt a nép előtt, mint valami vívmányt, mint roppant országboldogító eredményt odaállítsák, (Helyeslés jobbfelöl. Derültség a szélső balon) a nélkül, hogy észrevennék, mily sikamlós lejtőre léptek, a melyen tovább haladva, a retorsio elvénél fogva, a megváltozott viszonyok köztt az elhódítottnak visszahódítására, sőt annál többre épen ők szolgáltattak volna okot és alkalmat. Sőt ellenkezőleg, én úgy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy a képviselőház akkor áll magasztos és nemes hivatása tetőpontjának magaslatán, ha ily körülményeknél első sorban a korona és a kormány jogait védi ; mert t. ház, csak a kölcsönös bizalom azon talaj, —• és ezenkívül más nincs — a melyen az alkotmányos szabadság felvirágozhatik, a melyen haladva, a nemzet nagyságát és boldogságát, a király hatalmát és dicsőségét sikeresen előmozdíthatja. És azon hitben t. ház, hogy sem a mai alkalom, sem a jövőre nézve bármely más alkalom a nemzet és a király köztti kapcsot megingatni képes nem leend, a törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Szilágyi Dezső: T. ház! A mi érvet az előttem szóló képviselő ur felhozott a kormány álláspontjának védelmére: arra beszédem illető helyén vissza fogok térni. Itt arra csak egy észrevételt kell, ha udvariasságból is, viszonzásképen mondanom, hogy mig ő nem hiszi, hogy azok, kik azt vitatják, hogy a magyar országgyűlésnek a szerződés irányában jóváhagyási joga van, mondom, mig ő nem hiszi, hogy komolyan vegyék ez állításukat és csak abban a nyugalomban teszik ez állítást, mert nem gondolják, hogy valaha a sor rájuk fog kerülni, ez állításnak tettleg érvényt szerezni, én, t. képviselőház, beszédem folyamában talán kimutathatom, hogy álláspontunkat komolyan veszszük; de én udvarias akarok lenni és felteszem a képviselő úrról is, hogy álláspontját teljesen komolyan veszi, és felteszem, hogy ő komolyan hiszi, hogy ennek az országgyűlésnek, a kereskedelmi szerződéseket kivéve, semmi más bármily tartalmú nemzetközi szerződés irányában jóváhagyási joga nincsen. Én ezt felteszem a képviselő úrról, de akkor csak arra figyelmeztetem, hogy igyekezzék nézetére téríteni a ministerelnök urat, igyekezzék nézetére téríteni az egész kormányt; mert elfeledte a ministerelnök azon ünnepélyes nyilatkozatát, mely országgyűlésünk eddigi gyakorlatával megegyez, hogy p. o. kölcsönös jogsegély iránti szerződések, bűntettesek kiszolgáltatásáról szóló szerződések, hogy mindazon nemzetközi szerződések, melyek államunk területét csökkentik vagy gyarapítják, a kormány beismerése szerint is országgyűlési jóváhagyás alá tartoznak. E két dolog közül tehát egyik vagy másik áll a t. képviselő ur álláspontjára nézve, melyről azt mondja, hogy logikai szoros következetességgel foly, de akkor aztán logikai szoros következetességgel foly az is, hogy ä képviselő ur, midőn a kormány álláspontjának pártolására vállalkozott, tulaj donképen azt nem ismeri, és ebből meglehet, hogy logikai következetességgel foly az, hogy majd állítását a t. képviselő ur vissza