Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-105

105. országos ülés április S. 1879. 195 rnészetesen a jogi momentumok, a jogi érvek latolására érezte magát hivatottnak, a méltányossági érveket pedig csak másodsorban vehette szemügyre. A jogi érvek közül bátor vagyok különösen kiemelni azt, hogy technikai és financiális tekintetben lehetetlennek bizonyult a szerződés, mely az engedélyokmányban alapszik. Technikai szempontból, mert egy circulus vitiosasba jutottak ministerium és engedélyesek a komáromi vár körébe nyúló vonalnak megállapítása iránt. Szerencsém volt kifejteni, hogy a tervezetek nem voltak megállapíthatók, hogy a vonal alaptőkéje nem volt megállapítható, hogy ennek folytán a munkálatok nem voltak megkezdhetők az egész vonalon; mert a feltétel az volt, hogy a tervezet az egész vonalra nézve meg legyen állapítva. Addig, mig a tervezet megállapítva nem volt, nem lehetett megállapítani az alaptőkét; mig az alaptőke megállapítva nem volt, nem lehetett tudni az alaptőke 30*/o-át, s mig az alaptőke 30°/»-át nem tudhattak, addig természetesen annak befizetését, illetve biztosítását sem voltak képesek igazolni. De meg sem kezdhették a vonal másik részének építését addig, mig az egész tervezet megállapítva nem volt, mert az építési engedély megadása ettől volt függővé téve. Ezek a technikai nehézségek. A financiális nehézségek, t. ház, abban állnak, hogy az engedélyokmány 21-ik §-a értelmében joguk volt az engedélyeseknek egy részvénytársaságot alakítani és a részvényeket azután ezen alapon, és ilyen utón kibocsátani és elhelyezni. A részvénytársaság megalakítása addig nem történhetett, mig az alapszabályok nem existáltak. Az alapszabályok helybenhagyása épen a komáromi vonal és az alaptőke megállapításától volt függővé téve, de ennek mindeddig lehetetlensége bebizonyult. Azonkívül a ministerium által elismert azon nehézség is még mindig nem volt törvényhozásilag eloszlatva, hogy a kibocsátandó papírok egysége nem volt megteremtve, a mennyiben az engedélyesek még mindig szemben álltak egy garantirozott és egy nem garantirozott vonallal. Ezekből kiindulva — nem is fektetve súlyt arra, hogy az új alkudozások, melyek a novellát eredményezték, semminemű nóvumot nem tartalmaznak; a régi szerződés megváltoztatását nem tartalmazták, mert a törvényhozás jóváhagyása minden ilyen alkudozási lépésnél határozottan kikötve és fenntartva volt — abból kellett kiindulni, hogy egy lehetetlen szerződésnek nem teljesítése miatt a következmények sem állhatnak be, a melyek ezen szerződés me^ nem tartásához kötve voltak; mert minden elkövettetett úgy a ministerium, mint az engedélyesek részéről arra nézve, hogy ezen szerződés lehetővé tétessék és keresztül vitessék. Ezek tehát a dolognak jogi oldalai, a melyekre első sorban súlyt kellett fektetni. Ha a t. ház kegyesen megengedi, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében is érintett méltányossági okokat kifejtsem, bátor leszek kiemel ä azt, hogy az engedélyesek tetemes költekezéseket tettek a hosszú ideig kilátásban volt építkezésekre, mint a közlekedési ministeriumnak arról hivatalos tudomása van, síneket, slippereket vásároltak; alvállalkozókkal szerződtek; alkudozásokba léptek az átmetszendő ingatlanok tulajdonosaival és többekkel már adás-vevési szerződéseket is kötöttek; úgy hogy a megszerzett telkek már az ő tulajdonait képezik, a melyeken minden áron túladni igyekezuiök kell. Ha már most, t. ház, tekintetbe vesszük, hogy ha nem is oly magas az ő káruk, mint a hogy ők azt felszámítják, mert alig fog három millióra rúgni, mégis kétségtelen, hogy tetemes kárt szenvednek. Kétségtelen továbbá az, hogy a kincstár ezen ügyből semmi kárt nem szenvedett; sőt figyelemreméltó még talán az a körülmény is, hogy most, midőn a vasutak jövedelmezőségére vonatkozó illusióink el vannak oszlatva, talán a haszonnak rubrikäjiiba írhatjuk azt az 500,000 írton felüli évi kamatbizrosítást, melyet az országnak még folyton és a jövőben is fizetni kellene ezen vasút után. Ha tekintetbe veszszük továbbá, hogy a ministerium részéről is folyton, éveken keresztül elismertetett az ő álláspontjuk méltányossága a cautió kérdésére nézve és hogy ezen cauíió végre egy letét, idegen pénz, melyet visszaadunk a tulajdonosnak, nem pedig ajándék, mint azt Lichtenstein képviselő ur a t. ház tegnapi ülésében kifejezni szíves volt: akkor, egybevetve azon hatalmas jogi momentumokkal ezen méltányossági tekinteteket, az igazságügyi bizottság a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlja. Irányi Dániel: T. ház! A jogügyi bizottság az előttünk fekvő jelentésben megnevezi ugyan az iratokat, melyeket megvizsgált és a melyek benne azt a meggyőződést szülték, hogy a leíoglalt óvadék az illetőknek kiadandó, de elhallgatja azon iratoknak tartalmát és illetőleg azon okokat, melyek alapján az imént jelzett meggyőződésre jutott, s e szerint azt kívánja a t. háztól, hogy ne csupán az ő jóhiszeműségében, — melyet senki nem von kétségbe, — hanem egyszersmind az ő belátásában is feltétlenül higyjen, az ő Ítéletét csalhatatlannak tartsa és őt mintegy bekötött szemmel kövesse. Én, t. ház, megengedem, hogy lehetnek esetek, a melyekben egyrészt ily titkolódzás, másrészt a bizalom iránt támasztott ily igény indokolva lehet. Lehet például eset, hogy a kormány valamely fontos dipJomatiai okmányt, mely béke és háború fölött határozna, közöl a képviselőház bizottságával; 25*