Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

104. országos ülés április 2. 187ÍÍ. 185 s azokat paczkázni engedjük. A belgrádi két rendbeli megaláztatás teljességét e törvényjavaslat megkoronázza. Ebben a mi lealáztatásunknak, a mi semmibe sem vételünknek egy oly szegénységi bizonyítványát állítjuk ki, a mely történelmünknek valódi szégyenfoltját képezendi. Én részemről nem akarok ebben bűnrészes lenni, s a törvényjavaslatot általánosságban is elvetve, csatlakozom a bizottsági különvéleményhez. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az általános vitát bezárom. A szólás joga illeti még az előadó urat és a külön vélemény beadóját. Minister ur kivan szólani. (Halljuk!) Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Nem hittem, hogy ezen törvényjavaslat feletti tanácskozás betöltse az egész ülés idejét, mert én ezt az egész kérdést sokkal egyszerűbbnek tartom, mint a minővé azt a t. képviselő urak teszik. 1874-ben Magyarország, illetőleg az osztrák-magyar monarchia szerződésre lépett Eomániával és egyidejűleg ezzel, egy itteni vasut-társulatnak egy törvényjavaslat alapján építési engedélyt adott egy Románia felé vezető vasútra, 1874 ik esztendőben. E szerint tehát már megállapított vasútvonalról van szó és igy mindaz, a mit a t. képviselő urak arra nézve hoztak fel, hogy e vonalat lehetett volna talán másfelé még rövidebben kiépíteni, mindaz, a mi ezen vonalnak czélszerűtlenségéről mondatott, most már szóba nem is jöhet. Erre én nem is reílectálok. 1874-ben — mondom—szerződés köttetett Eomániával, a melynek alapján Románia kötelezte magát egy oly vasútvonalnak kiépítésére, a mely csatlakozik a Magyarországból Erdélyen át oda vezető vasutunkhoz. Ezen szerződésnek bevezetésében, tehát nem magában a pontozatokban, az áll, hogy egyidejűleg nyittassák meg e vasút az orsovai vasúttal. Már most, t. ház! Románia nem építette meg a maga vasutját annak idejében, a mely azon törvényjavaslatban kikötve volt, én részemről és velem együtt a ministertanács is ezen bevezető szavakat — épen azért, mert tartottam attól, hogy nem épül ki e vasút, a mely pedig Magyarországnak érdekében van, két okból, először azért, mert saját vasutjának folytatását képezi, másodszor azért, mert e vasút az orgzág nagy részének összeköttetésül fog szolgálni, — mondom, én a ministertanácscsal egyetemben e bevezetést oda magyaráztam, hogy jogunk van a különben kiépített másik vonal megnyitását meg nem engedni, épen azért, mert a kettőt nem lehet egyszerre megnyitni. Tettem ezt, ámbár tudtam, hogy az egész európai sajtó a legnagyobb rosszalással fog illetni, mert hiszen, ha itt is el lehet hallgatni sokat, a mi KÉPTH, KAFLŐ. 1878 —81. V. KÖTET. a dolgok felvilágosítására szükséges: a külföldön még inkább lehetséges olyképen feltüntetni ezt, mint vandalismust, a mely által kényszerítjük az utasokat 100 mfdnyi ut után bizonyos ponton a vaspályáról leszállani és kocsin menni tovább. Valóban, az európai sajtó határozottan elitélte ezen eljárást; de én nem gondoltam ezzel semmit, mert attól tartottam, hogy ha ily eszközhöz nem, folyamodom, akkor talán kiépítetlenül marad a másik vonal, a mely pedig nekünk anyagi és nemzetgazdasági tekintetben érdekünkben áll. Már most azt mondják, hogy miért hagytam el ezt az álláspontot, miért nyújtott be a kormány ily törvényjavaslatot. Bocsánatot kérek, két nagy különbség van. Az egyik az, hogy a kormány nem törvényhozás ; és így annak a létező törvényhez kell magát alkalmaznia, a másik az, hogy a helyzet nem az, a mely akkor volt, mikor a kormány ezt tette. At.képviselő urak ezt összeköttetésbehozták a 153 milliós kölcsön conversiójával és bizonyos — nem tudom, miféle — bankárok befolyásával. Ne tessék ezt hinni; mert épeu akkor volt a 153 milliós kölcsön a legégetőbb, mikor nem engedtem meg, hogy ez a vasút a forgalomnak átadassák; és hasztalan volt a bankárok befolyása, mert eredményt nem tudtak nálam kieszközölni. Ez tehát nem lehetett befolyással a kormány eljárására, Hogy ekkor Románia nem építette ki ezen vasúti vonalat, az áll ; de meg kell vallani, erre volt is két oka; az első az, hogy mielőtt a részletes tervek nem voltak meg, a vasut-építéshez hozzáfogni nem lehetett; a másik az, hogy Románia a vállalkozókkal — és erről nekem is volt tudomásom — bizonyos fizetési módozatok iránt nem tudott megegyezni, minek folytán a vállalat meg is szűnt és végre harmadik az, hogy Románia területén háború dúlt. Hogy pedig azon időt, a midőn ily nem nagy országban oly óriási mennyiségű hadsereg mozog, valami alkalmatosnak vasutak építésére mondani nem lehet, mindnyájan tudjuk. Mindezeknek daczára megakadályoztam és megakadályozandónak tartottam a kiépült vasút megnyitását, mert akkor semmiféle biztosítékkal sem bírtunk az iránt, hogy azon másik, minket érdeklő vasútvonal ki fog építtetni. Most azonban a helyzet megváltozott, mert Románia biztosítékot nyújtott az iránt, hogy ez a másik vasút is ki fog építtetni. Ha Románia, a mely Magyarország szomszédja, a melylyel — habár kisebb is, mint az osztrák-magyar monarchia, vagy Magyarország, mindig ugy kell eljárni, mint független állammal, szokás, azt mondja, hogy kötöttem egy szerződést az iránt, hogy ez a vasút kiépíttessék, és 24