Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

Í36 104- országos ülés április 2. 1879. abban a szerződésben a kiépítésnek határideje is bennfoglaltatik, azt kell feltételezni, hogy azon vonal kiépíttetik. Ezt pedig Románia bona fide mondja és ezt minden szomszédállamnak respek­tálnia kell. Ha Románia szomszédos államához, a melylyel nemzetközi és mindenféle összekötte­tései vannak és lesznek, azt mondja, hogy biz­tosítottam e vasút kiépítését, de nem építhettem ki, mert egy háború és több más viszony gátolt abban, megkell vallanom, nem lehet azt mondani, hogy bizony én nem hiszem el, a mi mondatik, mert ki lehetett volna azt építeni, mert az szabály a nemzetek között, hogy ilyent elhinni erkölcsi kötelesség. Egész Európa elitélne bennünket, ha ily viszonyok köztt ragaszkodnánk eddigi eljárásunk­hoz; mert meggyőződésem szerint eljárásunk indokolva volt addig, még biztosítékkal nem bírtunk, de mihelyt a biztosítékot megkaptuk, az eddigi állapot tovább fenn nem tartható. Ebben van nézetem szerint a különbség az ezelőtti és a mostani állapot köztt, és ez volt oka, a miért a törvényjavaslatot beadtuk és semmi más oka nem volt. Bármely bankár jött volna hozzám, és azt mondotta volna, hogy a 153 millió kérdését éhez köti : én senkit sem szoktam illedelmetle­nül fogadni ministeriumomban, egyszerűen hátat fordítottam volna neki, mert az nem járja, hogy egy nemzet irányában ilyet tegyen egy bankár; de másfelől magam is meg tudom Ítélni, hogy egy bankár ily dolgoknál nem gondol egyébre, mint arra, hogy eonveniál-e neki az üzlet és ha conveniál, akkor megköti az alkut, ha pedig nem, akkor nem köti meg az alkut. Méltóztassa­nak elhinni, hogy azon roppant beszédek, melyek itt tartattak, hiában vertek fel ily nagy port e kérdés mellett. Azt mondják a képviselő urak, hogy a nemzet forgalmi érdekei károsulnak az által, hogy a forgalom Orsova felé tereltetik; de azon képviselő ur, ki ezt felhozta, elmondta azt is, hogy a másik vonal rövidebb; felhozta, hogy a másik vonal az állam birtokában lévén, annak érdekeit kell támogatni. E vonal kérdése, t. ház, nem most állapíttatik meg: megállapittatott az 1874­ben, hogy czélszerü-e vagy nem, azt most vitatni nincs helyén; de azt mondhatom, ha csakugyan áll az, hogy azon vonal rövidebb és mert a magyar állam birtokában álló vasúttal relatióban van, tehát a tarifa a magyar állam befolyása alatt áll; és úgy azon szerződés szerint, melyet bemutatni bátor voltam, nem lehet magasabb tarifája annak, mely velünk coneurrálhat: én ma is azt hiszem, hogy e vonal megnyitása után be fog következni az, hogy e két vasút egymással kénytelen lesz bizonyos szerződést kötni; ez a dolog természeté­ben fekszik. De nézetem szerint, a mi Magyarországot, mint a vasút tulajdonosát illeti, ez másodrendű kérdés. Az első kérdés, a nemzetközi forgalom kérdése és azon politikai kérdés, a mely termé­szetesen minden ilyen szerződéssel összekötte­tésben áll; mert ha a forgalom eltérítése miatt egy-két évig pár ezer forintnyi kárt vall is Magyarország: ez még nem olyan fontos, mint lenne az, hogy ha a nemzetközi jó viszony megzavartatnék politikai tekintetben a két állam köztt. Ezek sokkal fontosabb kérdések és ezek jönnek első sorban eldöntés alá. [Helyeslés jobb­felöl.) Mindezeknél fogva, t. ház, én részem­ről arra kérem a t. házat, méltóztassék e tör­vényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Es itt el is végezhetném, t. ház, azonban méltóztassék megengedni, hogy egy dologra nézve megjegyzést tegyek, ámbár meg kell vallanom, olyat fogok tenni, a mi nem szoká­som; kénytelen leszek a tárgytól eltérni. Isme­rem ugyan a házszabályokat, melyeknél fogva a tárgytól eltérni nem szabad; de minthogy vannak dolgok, melyeket hallgatással mellőzni nem lehet, kérem a t. házat, méltóztassék meg­engedni, hogy egy, a napirenden nem levő tárgyhoz szóljak. (Halljuk!) Jónak látta Lichten­stein képviselő ur az ezután tárgyalandó tör­vényjavaslatról is szólani, s minthogy nézetét személyemmel és a pénzügy mini ster ur ellentétes álláspontjával látta indokolhatónak, nekem is moraliter kötelességemmé vált, hogy most szól­jak a tárgyhoz, melyhez akkor szóltam volna, mikor napirenden vau, ha ezen incidens közbe nem jön. (Halljuk!) Lichtenstein képviselő ur jónak látta a hír­lapokból, vagy nem tudom honnan idézni, — megvallom, hogy mostanában nem volt érkezésem hirlapokat olvasni, jónak látta azt mondani; hogy a hírlapokban és magánbeszélgetés közben fel­merült az a nézet, hogy közttem és a pénzügy­mínister ur közt különösen a holnap tárgyalás alá kerülendő vasúti kérdésben nézeteltérés van, és hogy ennek következtében történt tán az is, hogy nem írtam alá a pénzügyminister által e részben beterjesztett törvényjavaslatot. Bocsána­tot kérek, már egyszer e házban kifejtettem ebbeli álláspontomat. Elmondottam, hogy igenis visszautasítottam azon bizonyos consortiumot az Ő 3 millió forintos követelésével. De ez egészen más dolog, mint a mit a t. pénzügyminister ur tesz. Nekem tudo­másom sem volt arról, hogy a cautió dolga még elintézve nincs. Ez a pénzügyminister ur ügye. minthogy nála volt a cautió letéve. Én mindig azon tudatban voltam, hogy midőn azon ügy befejeztetett, a cautió kérdése is elintézést nyert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom