Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-104
104. országos ülés április 2. 1879. 181 vényjavaslat, mely az „Union bank" 650,000 frt eauti ójának visszaadásáról szól. (Halljuk!) Én erre csak egyet akarok megjegyezui, és ez az, hogy az „Union bank" évi számadásai szerint, — arról nem szólok, hogy ő mennyiben veszi ezen követelést activnak, vagy nem aetivnak, — azon syndicatusban, a mely képviseli az észak-uyugati vasút ügyét, az Union bank, a mint mondám, számadásai szerint esak 40*/ 0-ra van érdekelve, 60% más kezekben lehet és van oly kezekben, melyek igen közel vannak a mi hitelmíveleteink megkötésénél mindenkor érdekelve. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) De sajátságos dolog is az, t. ház, hogy mig 1870-ben az észak-nyugati vasútra vonatkozó törvény végrehajtásával a törvényhozás az ugyanazon évi XL. t. ez. szerint a közmunka- és pénzügyministereket bizta meg, most az ezen ügynek lebonyolítására vonatkozó törvényjavaslatot nem ők ketten, hanem a pénziigyminister maga nyújtja be. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Még sajátságosabb dolognak tartom azt, t. ház, hogy legyen bár valaki akármilyen véleményben a sajtó iránt, de az bizonyos, hogy vannak dolgok, melyeket a sajtóban dementi nélkül hagyni nem szabiid. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) A sajtó napok óta írja, hogy a ministeri tanácsban a t. közlekedési minister ur ellene szavazott a cautió kiadásának. (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk a közlekedési rninistert!) Trefort Ágoston közoktatásügyi minister: Azt nem tette! Eötvös Károly (közbeszól): A eultusminister ur is ellene szavazott 1874 ben .... Lichtenstein József: Én a connexiót, melyet mi ezen oldalról állítunk, a hiteiműveletek és a mai javaslatok köztt, nem akarom bővebben fejtegetni, de mégis meg kell jegyeznem, hogy a mint mondottam, azon hir napok óta tartja magát s nem dementáltatván a sajtóban, tel kell tennem annak valódiságát. De lesz, t. ház, még egy harmadik ajándék is, (Halljuk!) s ezen harmadik ajándék lesz a tiszavidéki vasút, a mely nem fog átmenni az állam kezeibe azért, mert nem engedik azon érdekek, melyek az osztrák államvasút-társulat érdekeihez fűződnek, és a melyek főképviselőjei a mi pénzkölcsönző consortiumunknak. (Igaz! balfelöl.) És, t. ház, én valóban azt tartom a kormány egyik főhibájának, hogy akkor, midőn négy év óta az országos ügyek vezetésének élén áll, midőn ez idő alatt az államjövedelmek a lehető legnagyobb mérvben szaporodtak, hogy akkor, a midőn a t. kormány a conventióra szükséges összegen kivül harmadfelszáz millióra menő új adósságot csinált: ezen négy év lefolyása alatt azon helyzetbe juttatta az országot, hogy valamint a 153 milliós kölcsön alkalmával az orsova-temesvári vasút megszavazása árán kaptunk pénzt, jelenleg épen ugy csak akkor kapunk pénzt, ha ily szép doueeurt ajándékozunk a kölcsönző consortiumnak. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) A t. ministerelnök ur ma is tiltakozott és tagadta azt, hogy az orsova-temesvári vasút és a 153 milliós kölcsön között volna összefü>a"és s egyenesen azt mondotta, hogy a mai pénzügyi műveletek megbeszélésének alkalmával, még csak távolról sem hozatott szóba olyan, a minőt én bátor voltam felhozni. Én megengedem, hogy a t ministerelnök úr ezt mondhatta, sőt bizonyára az én állításomra nézve is szintén mondhatja ezt. Én is elismerem azt, hogy a szerződésben és a már diplomatikusan folytatott értekezés alkalmával, erről már szó nincs: de, — nincs itt a ministerelnök ur, — tehát a pénzügyminister urat kérem arra, hogy az ellenünk elmondottak daczára is tegye kezét szivére és önmagában vallja meg, hogy a mit én mondtam, nem való-e? Mindezeknél fogva, t. ház, az elmondott argumentumok folytán és különösen azért, mert megújulni látom ezen törvényjavaslatban azon eljárást, a mely miatt a ház volt igen t. elnökének 1875-ben a ministeri székből az elnöki székbe kellett lépni: a magam részéről a törvényjavaslatot el nem fogadhatom, hanem bátor vagyok én is indítványozni a különvélemény elfogadását. (Helyeslés balfelöl.) Ivánka Imre: T. ház! Azon nem épen általános szokás fordulván ma ismét elő, hogy bizottsági nyilatkozatok hozatnak itt fel, a minek helyessége vagy nem helyességéről itt polemizálni nem akarok: esak arra kérem a t. képviselő urakat, a kik rám hinatkoztak, hogy felfrissítsem emiéköket, hogy vájjon nem az volt-e kérdésem a ministerhez, hogy az építés iránt és annak folyamáról meggyőződést szerzett-e orgánumai által magának, igen vagy nem? És midőn ez iránt megnyugtató nyilatkozatot nyertem, akkor a törvényjavaslathoz hozzájáriútam. Csak ezt akartam mondani. Boros Béni: Engedje meg a t. ház, hogy most, midőn a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával türelme meglehetősen kifárasztva lett, figyelmét néhány pillanatig én is igénybe vegyem és pedig azért, mert azt hiszem, kötelességet teljesítek, midőn oly körülményekre hivom fel figyelmét, a melyek nézetem szerint eddig kellőleg figyelemre méltatva nem voltak. Én e törvényjavaslat elvetését hazánk anyagi érdekeire különösen fontosnak tartom és pedig különböző indokoknál fogva. Foatosnak tartom azért, mert itt igen nagy politikai és igen nagy anyagi érdekek vaunak érintve. Politikai részét ezen törvényjavaslatnak már maga a bizottság jelentésében is elismeri, midőn
