Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

182 10*. ország©* lilés április 2. 1879. fi többek között ezt mondja : „hogy a két szomszédos állam között fennálló jó viszony megzavarására vezethetne, ha a magyar kormány továbbra is megtorló intézkedéseket alkalmazna, másutt pedig kiemeli a bizottság, hogy az orsóval csatlakozás megnyitásinak halasztásában a kormány részéről tapasztat szilárdságot egyértelmű elismeréssel veszi tudomásul. Azt hiszem, mindenki meg fogja engedni, hogy ezen néhány sorban nagyon fontos politikai érdekek vaunak érintve, de mielőtt ezt részletezném, kénytelen vagyok egyúttal azon édes ellenmondás! kiemelni, mely a bizottságnak épen ezen véleményében foglaltatik. A bizottság ugyanis elismerésre méltónak és pedig egyhangúlag elismerésre méltónak találta a kormány eddigi eljárását az által, hogy az orsóval csatlakozást megakadályozta; és ugyancsak e jelentésben másrészt ezen eljárást károsnak mondja. Én nem érthetem, mi vezette a bizottságot ez egymással merőben ellentétes vélemények kimondására. Ha a kormány eljárása eddig elismerésre méltó volt; nézetein szerint nincs a legcsekélyebb ok sem arra, hogy ezen eljárás tovább is fenn ne tartassák; ha pedig káros volt azon eljárás a szomszéd állammai való jó viszonyra nézve: akkor azt hiszem, nem lehetett a kormány eddigi eljárása elismerésre méltó. Ez ellenmondást csak constatálni kívántam. Nézetem szerint ez egyezmény elfogadása által nemzetünk politikailag a legcsekélyebb hasznot sem fogja elérni. Nem pedig azért, mert ez egyezmény által, a meglevő szerződésnek ránk sokkal kedvezőbb pontozatait változtatjuk meg, és pedig ránk nézve nagyon hátrányosan. E szerződésben, mely ma is érvényben van, mert hiszen épen annak pontozatai megváltoztatásáról van szó, épen azon pontok, melyek itt megváltoztattatni szándékoltatnak, ránk nézve csak előnyösek. Előnyösek pedig azért, mert a román kormányt kényszerítik, hogy rövidebb idő alatt építse ki a csatlakozási vasutat, és előnyösek azért, mert a vámkezelésre nézve oly módozatokat tartalmaznak, melyek az ország méltóságának jobban megfelelnek. Ezeket a majdnem kézzelfogható hasznos intézkedéseket most meg akarják változtatni a nélkül, hogy ezen egyezménynek reánk háruló és más irányban nyilvánuló hasznát kimutatni lehetne. Én ez eljárást politikai szempontból hazánkra kedvezőnek nem tarthatom, és azt hiszem, most ismét egyikét fogjuk elkövetni ama hibáknak, melyeket a kormány kényszerítve van elkövetni, azért, mert monarchiánk szerencsétlen külügyi politikájára befolyását érvényesíteni nem tudja. De nem tekintve ez egyezmény politikai oldalát, legyen szabad néhány szóval annak anyagi érdekeinkre vonatkozó részét említenem. E tekintetben sem találunk az egész egyezményben semmi olyan határozatot, mely országunkra előnyt tartalmazna, sőt ez egyezmény által feladjuk azon egyetlen álláspontot is, melylyel a román kormányra eddig pressiot gyakorolhattunk. Ez álláspont volt eddig reánk nézve előnyös és ezt is feladtak. Csakis az indokolásban találok oly támpontokat, melyek a kormány és a közlekedési bizottság álláspontját védelmezni látszanak. Ezek azonban csak látszólagos támpontok. Olvastam az indokolásban ugyanis, hogy a román kormány szerződésszegését é.s eljárását rendkívüli háborús események okozták. Másrészt olvasom, hogy előnyös álláspontunk feladása fejében, a román kormány egy bizonyos taxii-szerződésben nekünk reeompeasatiot ad. Igen sajnálom, hogy kormányunk nem tartotta érdemesnek e tarif-szerződést, mely fontos szerepet kezd e törvényjavaslatnál játszani és melyről már e házban is több ízben említés tétetett, a ház elé terjeszteni. Mindazáltal magának a bizottságnak jelentéséből kiolvashatjuk a lényegesebb részeit e tarifszerződésnek, mely nézetem szerint talán már valóban fennáll, bár arról biztos tudomásunk nem lehet, minthogy ez a háznak előterjesztve nem volt. E tarif-egyezség szerint a román-kormány kötelezi magát, hogy a Romániában lévő vasutvonalakon teljes kocsi-rakományoknál a tarifára nézve oly kötelezettséget vállal, mely ugy a brassó-plojesti, mint a bukarest-orsovai vasútvonalon teljes kocsi-rakományoknál ugyanazon tariftételek alkalmazását fogják biztosítani. A román kormánynak ezen, irányunkban elvállalt kötelezettségével szemben a magyar kormány viszont kötelezte magát arra, hogy az ő befolyása alatt álló és birtokában levő brassó-bndapesti vonalon kötelezettséget fog Románia irányában elvállalni. Ezen szerződés felemlítése által t. ház kimutatni azt, hogy itt részünkre recompensatió van, nézetem szerint lehetetlen. En ellenkezőleg ezen szerződést határozottan károsnak tartom az országra nézve, ha az valóban ugy van megkötve, a mint röviden előadtam. Károsnak tartom azért, inert megköti a magyar kormány kezét a tarifákra vonatkozólag a saját vonalain a nélkül, hogy biztosítaná azt. egyúttal arról is, hogy a versenyző "vonalon Brassótól Orsován át Budapestig hasonló megszorítások fognak életbeléptetni. Ezen biztosíték fenn nem áll; mert az idézett szerződés határozatai vonatkoznak egyrészt Románia vonalaira Orsováig és Tömösig, másrészt a magyar kormány vonalaira, melyek Budapestig visznek, de nem azon vonalra, mely ez utóbbi vonal versenyvonalának kiegészítő részét képezi, t. i. az osztrák állam vaspályára. Mit akar a kormány tehát elérni e tarifa-szerződéssel? Látszólagosan azt, hogy megakadályozza