Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-102
102. országos üfc5s niárczius 31, 1878. J5j[ Azt is méltóztatott mondani, hogy a mélyen t. kormány nem tartozik az ilyen, nem a magas politika körébe tartozó, hanem tisztán anyagi kérdéseket illető szerződéseket a ház elé terjeszteni. Nem tudom mennyiben áll ez, mert a t. ház határozatától függ, hogy egyes képviselő is rövid utón rögtön betekinthessen-e az ilyen szerződésekbe; és ez által megóvassék a ház az olyan kellemetlen harcztól, milyet én most is kénytelen vagyok folytatni. Én csak azt mondom, ha én lennék minister, — ámbár nem hiszem, hogy legyek — de én azt gondolom, hogy ha én volnék minister .... (Zajos nevetés a jobboldalon.) Nincs abban semmi. (Hosszan tartó derültséj.) Hiszen minden képviselő ministeri kandidátus. (Nevetés.) Hogyan lehet ezen nevetni? Igenis, t. ház, engem nem genirozna az, hogy az ilyen, a gazdasági érdekeket érintő iratok bárki által betekintessenek. Én ott, a hol az ország közjaváról és közvagyonáról van szó, titkot nem ismerek, s a ki titkolódzik, tagadom, hogy tiszta utón járna. Volt az országnak egy ministere s e háznak egy jeles tagja, gr. Lónyay Menyhért, ki azt mondta az embe reknek: nézzétek meg a dolgot, ott van a ministeriumban, mindig meg fogják mutatni az uradalmi haszonbérleteket illető szerződéseket. Hogy a cultus és közoktatásügyi ministerimnnak miért kell oly nagyon haragudni, ha az ember a pestvidéki haszonbérszerződést meg akarja tekinteni, nem tudom; de tudom, hogy azon egyén, a kinek a szerződését megtekinteni akartam, mikor interpelláltam, mindjárt beszélt a t. minister úrral. Azt is méltóztatott mondani, hogy a hivatalnokok majd rám találnak ijeszteni és engem perbe fognak vonni. Édes isten, én nem tanultam félni, nem szoktam megijedni. Azokért a dolgokért, a miket előadok, mindenkor elfogadom a felelősséget, mert kérem, beszavatolhatom az illetőket, kik ezt mondták. Én ezzel a képviselőháznak nem akarok indiseret dolgot tenni, de sem czélom, sem akaratom most itt nevezetes, szavahihető volt országgyűlési képviselőket megnevezni, a kik bizony, Istennek legyen hála, a magyar államiság szellemi tőkéjénél és anyagi állásuk tárházánál fogva hivatva vannak, hogy azon emberekről, ha a minister ur parancsolja és én tudomására hoztam, hogy szerezzen magának tudomást, biztosabb alaposabb tudomást, mint a milyent ezen jegyzőkönyvekből szerezhet. Egyébiránt, t. képviselőház, kétségbe vonom én a t. minister ur azon állításának jogosultságát, és bizonyító adatainak helyességét, hogy azért, mert egy képviselő itt e házban kötelességét teljesítette, itt e házban engem oly dologért akar megfeddeni, mely dologért nem megrovással és nevetéssel kellene találkoznom, hanem az | elismerés pálmájával. (Ellenmondás jobbfelől.) I Hogy ezt mondhassák egy dologban, mely dologban a minister ur még válaszolni sem volt képes, hogy igy azon erdész embert kicsusztassa a felelősség súlya alól, hogy azt mondhassák, hogy azért, mert itt egy képviselő kötelességét teljesítette, majd egy erdész, vagy valaki más, felelősségre fogja vonni, ezt el nem fogadom, sőt ez ellen a képviselőház bármely tagja törvényes jogainak megóvása szempontjából kifogást teszek. A mi azt illeti, hogy a minister ur azt mondta, hogy én itt szenteskedtem, midőn a minister ur reputatiója érdekében szóltam és hogy arra szükség nincs, hát én megengedem, hogy a minister urnak arra nincs szüksége, de kérem, ne vonja meg tőlem a magyar érzelmet, ne tagadja azt, hogy mindenkinek fáj és bizony fájni fog, ha azt tapasztaljuk, hogy a kormányt, mely mégis Magyarország kormánya — habár nem is tartozom a pártjához, — hogy, mondom, a kormányt, vagy annak egy tagját bántják, mert ebből a bántalomból egy rész reám esik; és pedig oly emberek bántották a ministert és a ministerium azon részét, mely ily ügyekkel foglalkozik, hogy mikor e szavakat hallottam, szemembe szökött a vér, és megvallom őszintén, elkeseredetten azt mondtam: én a dolgot érintetlenül nem hagyhatom. T. képviselőház! Midőn tisztán emberségi dologból indulva ki, vetettem fel a kérdés fona1 lát. nem voltam arra érdemes, a mit velem a minister ur elkövetett, hogy fuvarosoktól szedett pletykákkal bántson és azt mondja, hogy sértené a ház méltóságát, ha nekem arra válaszolni akarna. Ez nem helyes dolog. Helyes dolog csak az, ha akkor, midőn valamit mondanak az ember ellen, ez azt mondja: íme itt vagyok, számoljunk. Én igy fogom fel a magyar gavallériát, (Nagy derültség) nem pedig olyképen, t. ház, mikor valaki azt mondja valakinek: hallod-e uram, rólad ilyet meg ilyet beszélnek, — hát akkor az embert megtámadjuk, gyanúsítjuk, és a sárnak legpiszkosabb iszapjával dobáljuk. Én, megvallom őszintén, hogy semminemű sértést elkövetni nem akartam, a mit tettein, tisztán azért tettem, mert fáj, hogy a magyar kormánynak egyik tagját compromittálták azon körben, melyben jelen lenni én is szerencsés voltam. Én a minister ur válaszát tudomásai nem veszem és nem vehetem azért, mert miként kifejteni szerencsés valék, hiányzik ezen ügynek alapos megvizsgálása; megvizsgálás nélkül pedig egyszerűen, úgy holt betűkből összeállított válaszban megnyugodni nem lehet. Kérem a t. házat, méltóztassék a minister ur válaszát tudomásul nem venni, és ezen interpellatiómat napirendre kitűzni, mikor is kérni fogom a pártat-
