Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-100

100. országos ülés mfrcütat 29. 18?». 127 t. i. kénytelén volt e rendeletet a pénzügyminister ur kiadni azért, mert a pálinkafőzés ellenőrzése nagy fáradságba került: arra megjegyzem, igaz, hogy nagyon szeretjük a finánczokat, és azoknak kényelmet akarunk csinálni, de bajosan iptott az a pénzügyminister eszébe, hogy a naánczok kényelméért egy törvényt eltöröljön. Itt a finánezokról kellene szólanom, de nem beszélek azért, mert azt mondanák, hogy egy osztályt akarok bántani, pedig ettől nagyon távol állok. De általánosságban megjegyzem, hogy nagyon ismeretesek a íinánezok, nem csak előttem, hanem a t. ház minden tagja előtt; és merek azon gyanúval élni, hogy itt nem annyira a íinánezok kényelméért, hanem azok unszolására hozatott be ezen rendelet. A közfinánczoknak igen sok alkalmuk vau olyanféle gsehäfteket csinálni, a milyeneket ezer emberrel nem tehetnek; mert oly községbea, a hol ezer termelő van, nincs több mint 5 üst, öt üstön főzővel pedig hamarább lehet geschäftelni, mint ezer termelővel. Én tehát, midőn Sárközy barátommal együtt követelhetném, hogy a volt pénzügymiuister ur ezen rendelete egyenesen visszahúzassék, nem kivánom azt; hanem elfogadom a kérvenyi bizottság javaslatát azon hozzáadással, hogy az a pénzügyministernek adassék ki, nemcsak tanulmányozás végett, hanem egyszersmind a házhoz való jelentéstétel végett is. Ezt teszem azért, mert bármilyen törvénybe ütköző e rendelet, mégis meg vagyok győződve, hogy ha a pénzügyminister ur ez ügyet tanulmányozni fogja, és a törvény czéljára tekintettel lesz, bizonyosan velem fog egy véleményben lenni. Elnök; Fel fog olvastatni az indítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa): „Elleniudítvány. Kiskőrös községének a termesztők által való pálinkafőzés adómentessége iránt benyújtott folyamodására az 1878, évi

XXIV. t. ez. 2-ik pontja értelmében, a kérvényi bizottság javaslatához: tekintve, hogy az idézett törvény a termelőknek a saját termésükből való adómentes pálinkafőzést egy hectoliter mennyiségig, kivétel nélkül megengedi; tekintve, hogy a termelők általi pálinkafőzés, a fogyasztúsí adó hatálybaléptétől fogva, és igy több mint egy negyed század óta még a Bach-korszakbeli önkény uralma alatt is, szakadatlanul gyakorlatban volt; tekintve, hogy a termesztőket s háznépeiket és igy milliókat, a vitriol viz és spiritus-féle keverékből álló, az egészségre a legkártékonyabban ható méregital használatától az érintett törvény fenntartása és foganatosítása által lehet a legbiztosabban megmenteni; tekintve, hogy a munkásnép századok óta szokásos életmódját a fennforgó ministeri rendelet által megváltoztatni nem lehet; s ezen rendeletiek legközvetlenebb és kétségtelen következménye az, hogy a teljesen vagyontalan legalsóbb néposztályon kivül, még vagyonnal biró termesztők is, a természetes készítménytí pálinka helyett, a vitriol, viz és spiritus-féle méregital használatára kényszeríttetnek; végre tekintve, hogy sem a pálinkafőzéseknél tapasztalt visszaélések meggátlása iránti érdeket, sem az e részben való ellenőrzési kényelmeskedést nem lehet kielégítő indokul elfogadni arra, hogy a törvény világos határozata által nyert jogtól egy egész néposztály megfosztassák, s egészségromboló, népfajsatnyító mérges italok használatára szorittassék: határozza el a ház, hogy a kérvény, tanulmányozás és a képviselőházhoz mieló'bb beadandó jelentés végett a pénzügyministernek adassék ki. Budapest, 1870. márcz. 15-én. Szabély Antal, képviselő". Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! A dolog lényegére nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy felfogásom szerint, a ministeri elődöm által kiadott rendelet, mel}Te a kérvényezők hivatkoznak, nem ellen kezik a törvény idézett szakaszával és nem fogadhatom el a törvény azon értelmezését, mely a kérvényben foglaltatik, mintha t. i. a törvény feltétlenül megadná a jogot a pálinkafőzésre. Méltóztassanak meghallgatni, mit mond az idézett törvényczikk. Az mondja: „Ontermesztette anyagokból önmagák és velők egy kenyéren levő háznépeik és családaik részére szabadon égethetnek az illetők pálinkát. Ezzel szemben azt mondja a rendelet idézett szakasza: hogy senkinek sem szabad az adómentes pálinkafőzés engedélyét az általa bírt, vagy használt épületen vagy földterületen kivül gyakorolni. Azt hiszem, ezen megszorítás eléggé tág arra nézve, hogy az illetők szabadon élhessenek a törvény által nekik adott joggal. Nem is azt mondja a rendelet, hogy pusztán csak saját házában, hanem az általa használt épületben gyakorolhatja a pálinkafőzés jogát. Ha pedig a törvény azt a jogot adja, hogy önmagák és háznépeik számára égethetnek pálinkát, ne méltóztassanak ezt ugy érteni, hogy akárhol, másnak házában is szabadon lehet e jogot gyakorolni. De bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni arra is, hogy azon indítvány, melyet Sárköz)^ Aurél í. képviselő ur adott be, nem fogadható el a kormány által azért sem, mert az 1878. XX. törvényezikk 11. § a, mint méltóztatnak tudni, világosan rendeli, hogy a közvetett adókra nézve közösen állapítandók meg a rendszabályok a két állam kormánya által és csak közös egyetértéssel változtathatók meg. Ha tehát a szóban levő' rendelet kiadatott, az közös megállapodás foly-