Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-100
128 100. országos ülés márczin* 29 1879. tán történt, s az egyik államfél pénzügyministere azt nem változtathatja meg. Kern volnék tehát azon helyzetben, hogy az ellenindítványban foglalt utasításnak eleget tehessek. Ezek alapján arra kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni a kérvényi bizottság véleményét, mely szerint a kérvény a pénzügyminister utasittatik. Egyébiránt ugy ezen kérdésre, mint a többi ide tartozó kérdésekre nézve, leszek bátor a t. háznak jelentést tenni, akkor, midőn a kibocsátandó rendszabályok a szeszadó végrehajtására vonatkozólag részletesen meg lesznek állapítva. E hónapban intéztem egy átiratot e kérdésben a lajthántúli pénzügyministerhez, melyben épen a gazdasági szeszfőzés érdekében óhajtottam bizonyos kedvezmények tekintetében megállapodásra jutni. Ismétlem, hogy mihelyt a teendő intézkedések részletesen meg lesznek állapítva, lesz szerencsém arról a t. háznak jelentést tenni. (Helyeslés a jobboldalon,') Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Á t. pénzügyminister ur által mondottakban megnyugodni aligha lehet. A t. pénzügyminister ur most is határozottan azt vitatja, hogy a kérdéses rendelet a törvénynyel nem ellenkezik. Engedelmet kérek, épen a felolvasott törvényszakasz és az utána fölolvasott rendelet bizonyítja azt, hogy ez utóbbi nem egyezik meg a törvény inten ti ójával. A törvény azt mondja, hogy mindenki jogosult saját terméséből, saját használatára bizonyos mennyiséget főzni. Hogy mit ért ez alatt a törvény, azt a gyakorlat magyarázza. Ha a törvényhozás akkoriban, midőn ezen törvény hozatott, úgy értette volna, a mint azt a ministeri rendelet magyarázza, kétségkívül bevette volna a törvénybe, hogy a saját terméséből főzhet csak az illető. A gyakorlat hosszú éveken át az, hogy az illetők folyamodtak engedélyért, hogy a saját, önterniesztette airyagokból főzhessenek bizonyos mennyiséget és ez megadatott nekik. De a gyakorlatból tudjuk azt is, hogy mikép szokott azon nígy városokban, a bortermelőknél, vagy a pálinkafőzésre engedélyezett helyeken is gyakoroltatni. Az, hogy a kis gazda, a kinek egy-két hold szőlője van, hogy az a saját telkén, saját házában páliiikakazánt rendezzen be, hogy e 8T pár iteze pálinkát főzhessen, ez — mint általánosan tudva volt, 1878-ban is a törvényhozás előtt, — nem létezett. De létezett azon gyakorlat, melyről mindenkinek tudomása van, hogy 5—6 holdas, vagy 3—4 holdas kisebb birtokosok összeállottak, egy közös kazánt tartottak, vagy a. szomszéd kazánon kifőzték saját használatukra a törvény által engedélyezett m ennyiségben pálinkáj ukat. így volt ez a gyakorlat s ezt mondanom sem kell, mindenki tudja e házban. Ha már most az 1878-ki törvényhozásnak intentiója az lett volna, hogy ezen évek hosszú sorára fennállott gyakorlatot, most már azon irányban módosítsa, a mint azt a később kiadott ministeri rendelet módosítja, gondoskodott volna arról, és kétségkívül bevette volna a törvény szövegébe ezt a megszorítást. De nem vette be, tehát a szelleme, iránya az, hogy a gyakorlat épen az maradjon, a mint volt évek hosszú során keresztül, igy a ministerium által kiadott rendelet nem felel meg sem a törvény intentiójának, sem szellemének. Ha a t. előadó ur magyarázata és felfogása állana és a t. pénzügyminister ur azt elfogadná, hogy ez a rendelet csak túlbuzgóságból hajtatott igy végre, — mert kétségkívüli dolog, hogy bizonyos helyeken végrehajtatott, — de az én tudomásom szerint igy hajtatott végre az mindenütt. Ha állana mit az előadó ur mondott, és ha a pénzügyminister ur csatlakoznék ahhoz, hogy ezen kiadott rendelet azon irányban módosíttassák, hogy az illető tulajdonosok ezen rendszabály által kárt ne szenvedjenek; azon esetben igen szívesen megnyugodnám abban, de a t. minister ur most épen az ellenkezőt jelentette ki; és igy közte és a t. előadóur közt e tekintetben egyetértés nem létezett. De, t. ház, én bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy ezen törvénynek van egy igen fontos érdeke, a mely 1878-ban a törvényhozást vezethette és kétségkivül most is vezeti. Ha most az illető tulajdonosok ezen jog gyakorlatában megszorittatnak, mi fog eléretni'? Vegyünk például egyes, nagyobb bortermelő vidéket, például Gyöngyöst, Eger városát, melyről tudjuk, hogy kizárólag bortermelő. Eger városában van ötven oly birtokos, ki saját kazánnal rendelkezik, ki egyszersmind azután nemcsak adómentes pálinkát főz saját használatára, hanem üzletszerűleg főzi azt. Ezeknek meg van engedve, hogy saját használatukra bizonyos mennyiséget főzzenek; és van körülbelül 2000 birtokos, kik ezen ministeri rendelet alapján el fognak esni attól, hogy saját használatukra néhány itcze pálinkát főzzenek. Ebből az fog következni, hogy egynehány ezer ember n helyett, hogy abból a csekély törkölyből a mit földjéből kivesz, a maga és családja részére néhány itcze becsületes pálinkát nyerjen: utalva lesz a gyártermelés azon nyomorult productumára, mely az egész országban butító, lélek- és testölő, egészségrontó, s a nép erkölcstelenségének egyik előidézője. (Ugy van! a szélsb' balon.) Mi tehát elősegítenők azt, hogy még azon vidékek is, a hol némileg segíthetnének e bajon, ettől megfosztatnék és szoríttatnék az úgynevezett bundapálinkára, melyet a gyár-