Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-99
118 »9. erszágo* ülés márczim* 28. 1879. tétel; igenis szerepel, de csak egy része, és nem a cautió, hanem a megvásárolt sínek praesumptiv árára nézve, melyeket, a mint értesülve vagyok, még most sem adott el. A pénzügyminister ur arra fekteti okoskodása fősulyát, hogy ha elesett a cautió az 1870: XLI. t. ez. értelmében, akkor tueg kellett volna szüntetni az engedélyokmányt. Erről szó sincs; csak az mondatik, hogy a cautió önkényt elvész, de azért a kormány tanácskozhatik és folytathat tárgyalásokat az engedélyokmány újra megalkotására nézve; ezt teheti, mint pl. 1873-ban megszavaztatott a magyar escomptebank és az mégis soha sem jött létre, de azért nincs józan ember Magyarországon, a ki azt mondja, hogy az escomptebank megalkotásáról szóló törvény ma még kötelező erővel birna; a mi nem zárja ki azt, hogy a magyar kormány tárgyalásokba bocsátkozzék, akár azon banktársulattal, akár mással. Eötvös Károly képviselőtársam a loyalitásra hivatkozott, s felszólította a többséget és a kormányt, ne szegüljön ellene az indítványnak, mert hiszen mi nem kívánunk egyebet, mint felvilágosítást. Ez áll; mi nem azt mondjuk, hogy álláspontunk ellentétes a kormány álláspontjával, hanem azt mondjuk, hogy azon okmányokból, melyek előterjesztettek, a tényállást eléggé nem ismerjük, kérjük tehát a kormányt, hogy minket a tényállásra nézve világosítson fel. Ebben semmi veszedelem nincs sem a társulatra, sem a kormányra, sem a törvényhozásra nézve, hanem, ha a kormány ezt tenni vonakodik, méltóztassanak megengedni, tárt kaput nyit a gyanúsításoknak. (Ellenmondásoh jobbról.) Mert valami oknak kell lenni, a miért a kormány nem akarja velünk tudatni az indokokat, tehát tág tért nyit a gyanúsításoknak. Mi nem azt mondjuk, hogy semmikép nem adjuk vissza a cautiót, hanem azt akarjuk, hogy mielőtt visszaadását decretáljuk, a mi pénzügyi viszonyaink köztt, általában mindenkor, de különösen a mi pénzügyi viszonyaink kÖ£tt legalább tisztán akarunk látni, tudni akarjuk, van-e az illetőknek jogos és méltányos követelésök, vagy nincs. En csak ezen pár megjegyzést akartam tenni, s ezek elmondása után pártolom Irányi t. barátom indítványát, nem kötelezve magamat előre sem arra, hogy a cautió visszaadásába beleegyezem, sem arra, hogy visszaadását fogom kívánni. Csak arra kérem a t. házat, hogy mielőtt ily határozatot hozunk, szerezzünk magunknak annyi felvilágosítást, hogy ezen dologban tisztán lehessen látni. (Helyeslés a baloldalon.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Egy körülmény van, melyet a t. háznak bejelenteni kötelességem, s ez az, hogy az engedélyesek jogutódaival kötött egyezmény kötelező hatálya, mely szerint ezen stipulátiókat elfogadják, april 5-én lejár. Hogy hajlandók-e tovább halasztani ezen határidőt, az iránt nem adhatok felvilágosítást a t. háznak. Azon esetre tehát, ha Irányi t. képviselő ur indítványa elfogadtatnék, én részemről arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék az ügyet mindkét bizottsághoz, a közlekedésihez és a jogügyihez utasítani, kanem tisztán csak a jogkérdés megbirálása végett a jogügyihez és pedig azon utasítással, hogy minél előbb, tán esetleg még ma, tárgyalás alá vegye, és jelentését minél előbb beadja. (Helyeslés a baloldalon.) Péchy Tamás közlekedési minister: T. ház! Én a magam részéről szintén arra kérem a t. házat, hogy ezen ügyet a közlekedési bizottsághoz ne méltóztassanak utasítani; mert annak e kérdésben semmiféle teendője nem lehet. Ez tisztán pénzügyi és jogi kérdés. Még egyet vagyok kénytelen megemlíteni. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezen házban én az északnyugoti vasútra nézve, melynek engedélyesei az ország ellen több millió forintnyi kártérítési követelést formáltak, azt nyilvánítottam, hogy elutasítottam követelésöket, mint alaptalant. Ne méltóztassanak ezt a jelen ügygyei összetéveszteni. A miben elutasítottak, az egészen más ügy volt, mert ámbár sok pénzt költöttek az építésre, de követelésüknek jogalapja nem volt. Hogy ezen cautió itt van, arról nekem tudomásom nem is volt, mert a pénzügyministeriumn ál tétetett le, és ott is kezeltetett. Nyilatkozatom tehát erre nem terjedt ki. Irányi Dániel: Ámbár én azt gondolom, hogy ezen kérdésben a közlekedési bizottságot is meg kellene hallgatni az iránt, vájjon nem követett-e el a köziekedésiministerium olyan hibákat, melyek az engedélyeseketarra indították, hogy ily ellenkövetelésekkel lépjenek fel, melyek 3 millió néhány száz ezer forint erejéig terjednek; de ezúttal oda módosí om indítványomat, hogy a kérdés csakis a jogügyi bizottsághoz utasittassék, I fenntartván magamnak annak idejében és szükség ! esetére azt, hogy a közlekedési bizottság által is kérjem megvizsgáltatni az ügyet. Elnök: E szerint, t. ház, bátor leszek felolvasni az Irányi Dániel t, képviselő ur által beadott indítvány módosított tartalmát (olvas): „A jelen törvényjavaslat a pénzügyi bizottság jelentésével együtt a jogügyi bizottsághoz utasittatik a végből, hogy az annak alapjául szolgáló tényeket az irományoknak megtekintése és szűk ség esetén az érdekelteknek és szakértőknek meghallgatása mellett behatóan megvizsgálja és az eredményről kimerítő jelentést tegyen". Ennek ellenében a pénzügyminister ur következő indítványt tett: Utasittassék a törvényjavaslat a jog| ügyi bizottsághoz azon utasítással, hogy az ügyet | azonnal tárgyalás alá vévén, jelentését ugy adja
