Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-99
99. wszágos ülés márczins 28. 1879. 117 az engedélyesek utódai folyvást követelték a cautió visszaadását. A t. képviselő ur hivatkozik a többségnek loyalitására, s az én loyalitásomra. Én ezzel szemben bátor vagyok hivatkozni a praktikus eljárásra, és azon kérdést vetem fel, hogy vájjon j ha ezen ügy a jogügyi bizottság által teljesen tisztába hozatik és ha esetleg annak véleménye ; nem az állam előnyére, hanem az engedélyesek í jogutódai előnyére üt ki: hiszik-e, hogy az engedélyesek jogutódai fenntartják továbbá is azon ajánlatukat, a mely szerint 900,000 frt helyett megelégednek 600,000 frttal. Felfogásom szerint aligha történnék ez. Ezt én elegendő oknak tartom arra, hogy a nagyobb összegnek csekélyebb összeggel való kiegyenlítését ajánlom a t. háznak. [Helyeslés jobbfelöl.) Lukács Béla: A beterjesztett törvényjavaslat a képviselőház határozata folytán a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. A pénzügyi bizottságtagjai, midőn a törvényjavaslat ott tárgyalás alá került, s midőn azt megbírálták, természetesen nem jogi tekintetben tették ezt, mert ebben nem szakértők; ennélfogva a törvényjavaslat megbirálására kiindulási alapul nekik azon vélemény kellett, hogy szolgáljon, a mely e tekintetben a pénzügyi bizottság tagjainak rendelkezésére bocsáttatott. Az, hogy itt jogi kérdésről vau szó, hogy köteles-e a kincstár az egyszer visszatartott cautiót a társulatnak visszadni, a pénzügyi bizottságban is felvettetett és azon indítvány, melyet ma Irányi Dániel t. képviselőtársam ma itt beadott, a péiizüg}d bizottságban is megtétetett Csengery Antal t. képviselő ur által. A bizottság tagjainak legnagyobb része hajlandó is volt ahhoz hozzájárulni, midőn a kormány részérői felolvastatott a jogügyek igazgatóságának e tekintetben! véleménye. Mint méltóztatnak tudni, jogi kérdésekben a kormány szakközege a jogügyi igazgatóság, melynek véleménye, javaslata és tanácsa, ha nem is döntő, de mégis nagy nyomatékú. A ' jogügyek igazgatóságának véleményében mondottak annyira meggyőzőleg hatottak a pénzügyi bizottság tagjaira, hogy azon t. képviselőtársunk, a ki ugyanazt az indítványt tette, melyet ma Irányi j Dániel t. képviselő ur nyújtott be, szükségtelen- I nek tartotta indítványát fenntartani, s azt elejtette. A pénzügyi bizottság tagjainak többsége tehát, mivel a kérdést teljesen tisztázottnak és eldöntöttnek látta, nem tartotta szükségesnek a részletesebb vizsgálatot e tekintetben. Minthogy egy olyan szakvéleményt, melyben arról van szó, hogy tulaj donkép köteles-e a kincstár kiszolgáltatni a cautiót vagy nem, itt e hájban felolvasni nem lehet, hivatkozom egyszerűen azokra, a mik a pénzügyi bizottságban történtek, és én a magam részéről egyénileg teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az országra nézve sokkal előnyösebb volna, ha a képviselőház ezen törvényjavaslatot elfogadja. (Ellenmondás és zaj a szélső baloldalon) semhogy azt visszautasítva, a kérdést esetleg egy kétes kimenetű per eldöntésétől tegye függővé. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem arról van itt szói Halljukl a jobboldalon.) Ez az én egyéni meggyőződésem. Miután azonban a képviselőháznak egyes tagjai részéről alapos aggodalmak merültek fel; s miután azokat elenyésztetni nyilvános tárgyalás alkalmával nem igen lehet, én magam részéről, ha szükséges a dolognak részié tesebb megbirálása, ez alkalommal igen szívesen hozzájárulok azon indítványhoz, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam tett. Én nem látok semmi veszedelmet abban, hogy a kérdés a képviselőház tagjainak megnyugtatása végett, a háznak egyik eminenter szakbizottsága által vizsgáltassék meg, mert így a képviselőház azon helyzetben lesz, hogy még erősebb adatok alapján szerezhet magának meggyőződést. Mondom, én egyénileg a törvényjavaslatra nézve tisztában vagyok; miután azonban aggodalmak merültek fel: szükségesnek tartom, hogy a törvényjavaslat a jogügyi bizottsághoz utasíttassák, és ennélfogva elfogadom Irányi t. képviselőtársam indítványát. [Helyeslés a baloldalon) Simonyi Ernő: T. ház! Igen kevés észrevételt akarok tenni, főleg azokra, a miket a pénzügymiidster ur mondott. Kevés észrevételt akarok tenni azért, mert nem vagyok az ügyben tájékozva; mert itt furcsa dolog történik, mi parlamentaris tapasztalásomban első eset, hogy csupa enigmákban beszélnek. Azt mondja Lukács Béla képviselő ur, hogy a jogügyi igazgatóság véleménye felolvastatott a pénzügyi bizottságban, és az a pénzügyi bizottság valamennyi tagját meggyőzte. Engedelmet kérek, én oly titkot, a mely egy 21 tagú bizottságban felolvastatott, titoknak nem ismerek el. Ha létezik az a vélemény, a mely ily meggyőző, adják itt is elő, hogy lássuk az okokat, melyeknél fogva tartozunk visszafizetni azon követelést, melyet maguk az illetők már feladtak; méltóztassék ezen okokat tudatni velünk, s ha a pénzügyi bizottságnak mind a 21 tagját kapaczitálták, méltóztassék elhinni, hogy mi is kapaczitálva leszünk. E követelést maguk az illetők is feladták, mert az bizonyos, hogy az „Union" bank azon leirást, a melyet Eötvös Károly t. képviselőtársam említett, csakugyan megtette: 650,000frtot, mint veszett pénzt leirt vagyonából, hanem fenntartott egy 320 ezer frtnyi folytatólagos tételt azon sínek árának fejében, melyeket a vasútra előre bevásárolt. Tehát igaza van a pénzügy I minister urnak, midőn azt mondja, hogy az „Union" i bank vagyona köztt még most is szerepel ezen
