Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-99

116 >!}. ©rszágos Rlés márczins 28.1S7S. tott és a bank vagyon-mérlegéből e 650,000 frt kitöröltetett. Ez volt a hírlapokban. Ha most erről általánosan beszélnek a lapok; ha ma, épen a mai napon is megjelent egyik tekintélyes lap is határozottan állítja ezt; és ha az „Union" bank által közzétett vagyonmérlegben ezen 600,000 forint mint kitörölt, műnyelven mondva, mint leirt öszszeg szerepel, a mely tehát nem vagyont képez ; ha tehát ezen 600,000 frt oly összeg, a melyet maga a követelő fél már évekkel ezelőtt jogilag érvényesíthetlennek deciaráit: akkor bocsásson meg a minister ur, ha mi nem azt mondjuk, hogy elvetjük a törvényjavaslatot, nem gyanúsítást fejezünk ki, hanem azt kérjük, hogy hallgattassák meg a közlekedési bizottság, továbbá a képviselőház jogügyi bizottsága is; és én azt hiszem, hivatkozhatom a t. pénzügyminister ur loyalitására a ház iránt, a nyilvánosság iránt, a közvélemény iránt, és az általa kezelt kincstár érdeke iránt, hogy ne utasítsa vissza ezt a kérésünket. És a képviselőház t. többségéhez is ezen kérést intézem. Nagy kérdésekben önök az ellenzék szavára nem hallgatnak, saját meggyőződésöket követvén, minket leszoktak szorítani a térről. De engedjék meg, hogy kifejezzem, hogy ez nem pártkérdés, hogy ez a becsületes administratió kérdése, hogy nekünk aggályaink vannak, hogy a nyilvánosság előtt is tények szerepelnek; és ily kérdésekben a képviselőháznak szakbizottságai meg nem hallgattattak, pusztán a pénzügyi bizottság, de sem a közlekedésügyi, sem a jogügyi bizottság; pedig én azt fontos kérdésnek tartom, melyet Irányi Dániel t barátom is felemlített, hogy melyek azon okok, a melyek miatt a vasút ki nem építtetett. Én elhiszem, fölteszem, meg vagyok arról győződve, hogy azon okok igen fontosak voltak, de bocsánatot kérek, a képviselőházat arról értesíteni kell a kormánynak, a képviselőháznak értesülnie kell arról, hogy a kormány miért tartotta szükségesnek egy meghozott törvény végrehajtását felfüggeszteni. Erre a közlekedési bizottság van hivatva. De a közlekedési bizottság van hivat e kérdéssel összeköttetésben levő 600,000 frt visszatérítése kérdésében is nyilatkozni. A pénzügyi bizottság előadója elkobzásnak nevezte, pedig bocsánatot kérek, a status jogát gyakorolta, a kormány kötelességét teljesítette, nem idegen, nem jogtalan pénzre tette a kezét, nem kobzott el, hanem a szerződésileg is biztosított pénzét tartotta vissza. (Ugy van! bal/elől) Én, mint egyes képviselő, megengedhetek magamnak hasonló kifejezéseket, de mint a pénzügyi bizottság előadójának, ilyen szavakat használni nem szabad. Azt mondta a t. pénzügyminister ur, hogy a jogügyi bizottságnak olyan a véleménye ebben a kérdésben, hogy azt a pénzügyi bizottság elé sem lehetett terjeszteni egész terjedelmében, mert az annyira praejudiciosus a statusjogi álláspontjára nézve. Már bocsánatot kérek, azon vélemény nem olyan eltitkolható dolog és az „ Union

ubanknak, Stroussberg concessionarius jogutódjának azóta mégis van tudomása róla; sőt tovább megyek: oly kérdés felett folyik a tárgyalás, a melyben minden jogász alkothat magának oly véleményt, mint a jogügyi igazgatóság, tehát az „Union" bank jogászai is, a pénzügyminister ur is, én is, és minden egyes képviselő, mert hisz nyilvános dolgokról van szó. Hanem lehetnek oly eltitkolandó dolgok, milyenek pl. a kormánynak mulasztásai ; mert abból, a mi előttünk áll, és abból, a mit a t. előadó ur és a tiszt, pénzügyminister ur előhozott, az jogi lehetetlenség, hogy az 1870: XLI. törvényczikk 6. §-a ellenére, ily indokok alapján, nekünk vissza kellene fizetni a 650,000 frtot. Mi felnőtt emberek vagyunk, az ily indokoktól kíméljen meg bennünket. (Helyeslés a szélső balon.) Lehetnek fontosabb okok, de melyek ezen jelentésben nem foglaltatnak. Ezek olyanok is lehetnek, a melyek általunk is elfogadhatók; de engedje meg a t. pénzügyminister ur; és igen kérem a t. többséget a magam részéről is, hogy ne csináljanak abban nehézséget, hogy a közlekedési és jogi bizottságok e kérdésben véleményt adjanak. Most távol vagyunk a gyanúsítástól, távol is akarunk maradni; de rejtélyes kérdések vannak előttünk s szükséges, hogy az ily tények felvilágosítva legyenek. Én ismételten kérem a t. kormányt és a t. többséget, hogy méltóztassanak Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát elfogadni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminister : T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur hivatkozott az engedélyokmány 6. §-árä, s azt mondta, hogy nem kellett a kormánynak a cautió elvesztését kimondani; ez önkényt elveszett, mihelyt a feltételeknek elég nem tétetett. Ez kétségen kivül áll; de áll hogy a cautió elvesztésével együtt megszűntnek tekintendő az engedélyokmány is. Hogy pedig a kormány ezt megszűntnek nem tekintette, az következik abból, hogy újabb tárgyalásokat folytatott az egyezmény módosítása fölött, s erre nézve az 1872-ki egyezmény alapján újabb egyezmény jött létre. A kormány tehát ezen tény alapján az engedélyokmányt megszűntnek nem tekinthette, de nem tekinthette elveszettnek a cautiót sem. A mi a t. képviselő ur azon kérdését illeti, hogy áll-e az, hogy az Union bank belátva, hog} az engedélyesek nem tettek eleget kötelezettségüknek, maga mondta elveszettnek a cautiót, s azt törölte: erről nekem tudomásom nincs; sőt ellenkezőleg, mutathatok jelentéseket 1872-től 1878~ig folytatott tárgyalásokról, a melyek szerint