Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

96 W. országol ülés márczins 27. 18?8. Elhagyva, t ház, ezen tért, pár észrevételt teszek magára a dologra. (Halljuk! Hajijuk!) Mindenek előtt engedelmet kell kérnem Szilágyi Dezső t. képviselő úrtól, ki azt mondta, hogy szavait utóbbi beszédemben nem egészen correcte idéztem. Megleliet; nem tagadom. De én nem voltam oly szerencsés, — igaz, nem is kívántam, •— hogy a válaszolásra huszonnégy órai idő adassék. [Derültség a jobboldalon.) Rögtönözve pedig bizony ez akárkin megtörténik. De utoljára is, saját előadása megmutatta, hogy az értelem ellen valami nagyon sokat nem vétettem, mert hiszen ezt maga sem kísérletté meg kimutatni. De mindenesetre óhajtván minél correctebb lenni, ha nem idéztem szavait szabatosan a múltra vonatkozólag ; bocsánatot kérek tőle és ezt előlegezem arra az esetre, ha ma legjobb akaratom mellett is ugyanaz megtörténnék rajtam. De itt engedje meg a t. képviselő ur, hogy mindenekelőtt oly pontra irányozzam a ház figyelmét, melyre nézve — hogy ne mondjam, félremagyarázta, — félreértette tegnapi nyilatkozatomnak tiszta szavait. Én ugyanis abból, hogy 1811-ben az 1809 i békekötés be nem czikkelyeztetett, nem következtetési vontam a jövőre, hanem azt mondtam: ha arról beszélünk, minő volt az állapot 1848 előtt, szolgálok egy példával. S azt mondtam továbbá, hogy ha arról beszélnek önök, hogy szemben azzal, a mi 1848 előtt volt, ma az ország jogai megszorittatni szándékoltatnak : szolgáljon felvilágosításul azon példa, midőn nem igtattatott törvénybe az ország területe egy tetemes részének elidegenítése; míg most az osztrák-magyar monarchiának minden kormánya elejétől fogva beismerte és beismeri, hogy a hol a monarchia, vagy annak egyikmásik része területének változtatásáról van szó, ahhoz a törvényhozásoknak beleegyezése szükséges, így idéztem tehát, nem pedig tettem azt, hogy az akkor történtekből az országgyűlés jogai csonkítását akartam volna kimagyarázni. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur ismételten hivatkozott más államok törvényeire; hivatkozott Angliára és figyelmeztetett, hogy ne akarjuk az angol parlamentarismust a mienkhez hasonlítani. Azt, t. képviselőház, hogy más államoknak minő törvényei vannak, sem tegnap, sem máskor nem tagadtam; de talán nem helytelenül merítettem nem a jog, de az eljárás helyessége szempontjából azon érvet eddig és merítem az érvet ma is abból, hogy nézzük, hogy még azon államokban is, melyekben ily positiv törvény van, miként szoktak eljárni. (Tetszés a jobboldalon.) Mert azt tartom és ebben nem értek egyet vele, hogy a jog, ha megvan, azt egy vagy más alkalommal nem használni még nem annyi, mint azt feladui; hanem azt tartom, hogy épen nagyon tanulságos, — ha nem akarunk csupán legisták, hanem politikusok és hazafiak lenni, — (Élénk tetszés a jobboldalon) mondom, igen tanulságos, hogy a legtisztább jogot is más — pedig könnyebb viszonyok köztt lévő — államok törvényhozásai miként használják. (Tetszés a jobboldalon) És ezen szempont az, a melyből a múltkor hivatkoztam ezekre, és melyből ma is hivatkozom. (Helyeslés jobbfelöl.) De ne hasonlítsuk össze az angol parlamentet a mi parlamentünkkel, mondja a képviselő ur, és miből veszi ez iránti érvelését ? Angliában a parlament — ugy szól — majdnem az egyedüli hatalom; Angliában az újabb időben legalább nem lehetett kormány, ha a parlament többsége nem támogatta. No, t. képviselő ur, a mi ezen utóbbit illeti, 1867 óta, — mert hiszen parlamentarismusról, kivéve az 1848-ki rövid időt, csak azóta beszélhetünk, — Magyarországon sem volt kormány, mely megkisérlette volna kisebbséggel kormányozni és tessék megpróbálni, én meg vagyok róla győződve, — s itt nem teszek különbséget az országnak egy pártja köztt sem, — hogy bármely pártból legyen is a kormány, nem fog akadni senki, ki ezen kísérletet Magyarországon megtenni akarná. Ez irányban tehát a helyzet egyforma. De, t. ház, mégis megfontolva a dolgot, ha azon sokkal hatalmasabb parlament, mint a képviselő ur monda — és sok irányban, ha nem is ezen a kormányra vonatkozó irányban, el kell ismernem állításának igazságát, — ha ezen sokkal hatalmasabb parlament, ha azon parlament, melynek nyilatkozata az egész angol birodalomra nézve dönt és egyhangú eljárást hoz életbe; ha ez a hatalmas parlament is oly óvatosan él jogával, mint miként hogy él, itt felmutattatott: ez talán nem arra mutat, hogy mi, kik, a képviselő ur szerint, annyival kevésbé vagyunk hatalmasak, másképen és többet igényelve, akarjunk eljárni: hanem inkább meggondolására kell, hogy vezessen annak, hogy ha azt, a mit az a hatalmas nem tart az állam érdekében tenni czélszerűnek, azzal czélszerfí lenne-e nálunk élni, élére állítva a végtelenig a dolgot? (Elénk tetszés jobbfelöl.) Különben az általam igen t. képviselő ur folytonosan intett bennünket, hogy foglalkozzunk komolyan a dologgal. No, t. ház, hogy a miket ő a boszniai szilváról és más hasonló dolgokról elmondott, azok épen egy oly komoiy tárgygyal való komoly foglalkozást képeznek-e^ azt a képviselő úrra bizom. (Derültség jobbfelöl. Fölkiáltások balfelöl: Hát Jókai f) De egyet kénytelen vagyok megjegyezni és ez az, hogy magában azon beszédjében, melyet Szilágyi t. képviselő ur felolvasott, Jókai tisztelt barátom annexióról beszélt; ma pedig a berlini szerződésről van szó, a mely nem ismer annexiót. Az ellentétet tehát ma legalább minden-