Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

SS. orsaágos ülés Miroüins Sí. 1S?S. 97 esetre még nagyon korán van kitalálni. (Derültség a jobboldalon.) De, t. ház, felemlítette a képviselő ur Jókai barátomat illetőleg, még pedig mintegy roszalólag, hogy ő bókot mondott az ellenzék radicálisabb részének. Én, ha jól tudom, mert a házban nem voltam jelen, mikor Jókai t. barátom beszélt, ő nem mondott egyebet, mint hogy az ellenzék azon részének politikája egyenes, tisztességes. No uraim, ha az ellenzék másik árnyalata azt találja, hogy ezt mondani az ellenzék azon árnyalatának politikájáról csak bókból, csak hizelgésből lehet, gratulálok a jó véleményhez, a melylyel egymás irányában vannak. (Zajos derültség jobb/elől.) És még egyet. Az előttem szólott t. képviselő ur igen nagy súlyt fektetett arra — Jókai t. barátom beszédét czáfolván — a maga abbeli nyilatkozatára, hogy nohát Jókai tegye meg az indítványt, mert ő meg fogja mutatni, hogy van nagyhatalom, melyben a háborúizenés előzetesen a parlament elhatározása alá bocsáttatik. Ha jól vagyok értesülve, Jókai nem ezt, hanem azt mondotta, hogy „ha meg fogják neki mutatni, hogy van nagyhatalom, mely ezt tényleg gyakorolja." No, t. ház, ezt még eddig egyik nagyhatalom sem gyakorolta. Szilágyi Dezső (közbeszól) : A franczia köztársaság ! Tisza Kálmán: Nem gyakorolta! Ezt jegyzem meg egyfelől, és megjegyzem másfelől azt, hogy bizonyos különbség mégis csak van alkotmányos monarchia és köztársasági szerkezet köztt! (Igaz! jobbfelöl.) T. ház! A képviselő ur felvetette azon kérdést is, mi történt volna, ha a szerződés el ne n fogadtatik itt, vagy el nem fogadtatik a monarchia másik államában? Már t. képviselő ur, én azt gondolom, hogy ezen kérdésnek a felvetése a t. ellenzék álláspontjának erősítésére csakugyan nem szolgál; mert azt csak nem fogja senki kétségbe vonni, hogy ha egy monarchiának két állama, mely a fennálló törvények szerint csak egy külügyi politikát követhet, a külügyi politika szempontjából egymással ellentétes törvényhozási intézkedéseket hoz: ez azon monarchiának vagy actióját bénítja meg, vagy az egésznek, vagy az egyik, vagy a másik résznek alkotmányosságát teheti kérdésessé. És én kénytelen vagyok rá visszatérni, mert kötelességem ez irány béli nézeteimet^ ha tetszik, aggályaimat kifejteni. (Halljuk!) Én értem azoknak eljárását, a kik soha a dualizmusnak barátai nem voltak, a kik eleitől fogva azt mondták, hogy egy centralisticus törvényhozó testület kell; értem, ha ezek .... (Egy hang: Bécsben vannak!) — azok természetesen nem itt, mert itt olyan nincs, —• értem, ha ezek akarják a dualistikus KÉFYH. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. | szerkezetnek minden benne rejlhető gyengéjét a | legfényesebben kimutatni. De nem érthetem és nem tehetek róla, bármily nagy véleményem legyen is a velem szemben ülő képviselő urak tehetségéről, nem tehetek róla. de azt hiszem, hogy félre lettek ez irányban amazok által vezetve. mert, ámbár öntudatlanul, csakugyan azokna.fr kezére játszanak. (Élénk tetszés a jobboldalon. Ellenmondás és mozgás a baloldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy mit bizonyít az aggodalom; vagy azt, hogy a mostani kormány nem tud olyan külpolitikát csinálni, a mely a monarchia mindkét államának népeit kielégíti, és ez a kisebb baj; vagy, hogy nincs olyan külpolitika és ez az, a mi a monarchiát és a monarchia szerkezetét veszélyezteti. Én, t. ház, meg vagyok arról győződve, hogy van ilyen politika; de egy feltétel alatt van. S itt egyúttal a tegnap hallottakra is refleetálok. Ha az egyik azt mondja, én csak olyan politikát fogok támogatni, a mely — nem tekintve a velem kapcsolatban levő másik államra, ha annak árt is, — nekem használ, s viszont, ha a másik ugyanezt mondja, akkor nincs olyan külpolitika, a mely a monarchia mindkét államát kielégíthette. De ha először belátja a monarchia mindkét állama, hogy az egymással való kapcsolat mintkettőnek érdekében van: akkor igenis van az a külügyi politika, a mely az összekapcsolt kettőből képzett osztrák-magyar monarchia érdekeinek megfelel, fennállását, jólétét, hatalmát biztosítja. (Helyeslés jobb felöl.) Azt mondta tegnap egyik képviselő ur, hogy ők magyar külpolitikát követnek, a kormány osztrák külpolitikát követ. Már az előbbiekben jeleztem, hogy én ma is azt tartom, hogy úgy magyar külpolitika, mint osztrák külpolitika, csak az lehet jó, a mely a magyar-osztrák monarchia érdekeinek egészben megfelel. És méltóztassék elhinni, a ki itt exelusive es ik magyar politikát akar követni, és a ki ott exclusive csak osztrák politikát akar követni, az sem magyar, sem osztrák, sem magyarosztrák politü'át nem követ, hanem az kezére játszik azon elemeknek, melyek itt dissolutiót, — egyfelől talán a német, másfelől talán a szláv tengerbe elfulladást — akarnak. (Elénk tetszés jobbfelöl. Mozgás balfelöl) Most, t. ház, mielőtt pár szóval érinteném én is azokat, miket tegnap Polit képviselő ur felhozott, még egy pár megjegyzést kell tennem. (Halljuk!) E megjegyzések elseje és szerintem legfontosabbika vonatkozik arra, a mi tegnap Eötvös Károly képviselő ur által meglehetősen bőven és ma Szilágyi képviselő ur által csak röviden, Zágrábot s a horvátokat illetőleg elmondatott. (Halljuk!) Én, t. ház, nagy hibának és igen helytelen ÍJ