Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-82

92 82. országos ülés márfrfns 10. 1879. adók biztosítására szolgálnak, újból és újból kiépíteni nem bírják ; tekintve, hogy a Duna ez országban a legnagyobb teherszállítási út, mely út épen a legnagyobb teherszállítás idejében épen ezen vonalon válik a teherszállításra alkalmatlanná az által, hogy a Duna nagymérvű partszaggatás következtében annyira megszélesedik, hogy az ennek következtében beállott vízsebesség meglassítása által a partbeomlásából eredt lerakodást továbbítani nem birja, s igy a beállott viz csekélysége a teherszállítást megakasztja annyira, hogy a teherszállító hajók ezen a vonalon Fájsz és Ordas között napokig várni kénytelenek vagy a Duna áradására vagy a nagy veszély]yel összekötött egyenkinti hajó-siftelesre, a gazdák és kereskedők véghetetlen megkárosítására ; tekintve, hogy e vidéknek semmiféle vasútja nincs s mégis a vasutak garantiájához évenként járul annyival, a mennyit egyszer mindenkorra a kormánytól befektetni kér. még pedig nem csupán a maga, hanem az ország kereskedése érdekében; tekintve, hogy a minister ur által ezélozott 30,000 frtos részletes befektetés sem a partbiztositást nem eredményezi, sem a teherszállítás akadályait el nem hárítja: alólirott ez évbeli befektetésre kér 200,000 frtot megszavazni. Szabely Antal. Jankovics Miklós: A t. ház kegyes engedelmével, e tételnél én is néhány szót kívánok szólni. (Halljuk!) Eló're bocsátom azt, hogy a Szeniczey Ödön t. képviselő ur által beadott indítványt pártolom és elfogadom, azon megjegyzéssel, hogy meg vagyok győződve, s azt hiszem, a közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársam is meg van győződve arról, hogy a jelenlegi közmunka- és közlekedési minister ur specialiter a mi Dunánkat és vidékünket illetőleg megtett annyit, a mennyit tehetett, nevezetesen a memiiit a törvényhozás által rendelkezésére bocsátott eszközökkel megtehetett. Ennek előrebocsátása után meg fog bocsátani az igen tisztelt közmunka- és közlekedési minister ur is, ha hozzá néhány szóból álló kérdést bátorkodom intézni, mely a tárgyalás alatt levő kérdéssel összefüggésben van. Előttem szólott igen t. barátom oly színben tüntette fel a dolgot, mintha a Duna mentében levő földek, illetve védgátak veszélye és azok birtokosai Kérelmeinek egyedül talán a Dunaszabályozásnak nem helyes, vp.gj talán nem teljes mértekbeni keresztülvitele az oka. En meg vagyok ugyan győződve róla, hogy az egy nagy vidéknek biztosításához mindenesetre szükséges, de másrészről arról is meg vagyok győződve, hogy az egymagában nem elegendő, s mert közvetlenül előttem szólott igen f. képviselőtársam rövid szavakban előadta azon hiányokat és károkat, melyek azon vidéket legközelebb ertek, melynek érdekében szólott, éu is reá akarok mutatni egy hibára. És ez az, hogy a törvény a védgáttársulatok irányában nézetem szerint, nem elég, hogy ugy fejezzem ki magamat — erős ; a mai kornak, a mai viszonyoknak nem megfelelő. Nevezetesen én igen óhajtanám és czélszerűnek tartanám, ha a t. minister ur szintén azon nézetben volna, hogy e törvényen módosítás szükségeltetik, s azért szeretném, hogy ha ebbeli törvényjavaslatát mielőbb a képviselőház elé terjesztené. Nevezetesen három hiányát észlelem a védgát - társulati törvénynek, s e három hiány a következő: Az egyik az, hogy a védgát-társulati alakulás minden tekintetben és minden körülmények köztt tisztán az illetőknek kénye kedvére van hagyva Elismerem azt, hogy a kormány nincs arra hivatva és nem is áll jogában, hogy mindenkinek saját birtoka feleit rendelkezzék s azt korlátozza, de a védgát-társulatok alakulását nem tekintem olyannak, hogy ha bizonyos eshetőségekben és körülmények köztt nagyon is indicálva van és szükségessé válik a sok évi tapasztalatok folytán: ez esetben a törvény által bizonyos tekintetben ne köteleztethessék az illető érdekeltség. Ez volna az egyik pont. A másik poní, t. ház, az, hogy a védgáttársulatok által kiszámított, részletezett és az érdeklettek által felülvizsgált és elfogadott költségek a védgát társulatok által nem mindenkor hajtatnak és hajtathatnak be keiiő inertekben és kellő időben. Ezekből különféle bajok következnek. Egyrészt következik az, hogy az illető védgáttársulat a legszükségesebb munkáját sem birja megtenni s ebből következhetik szerencsétlenség, katastropha ; de következik másodszor az, hogy az illető erdekeitek részleteiket évenkint rendesen nem fizetvén be, ezek felhalmozódnak, felszaporodnak s az illetőknek ezen befizetések vajmi terhessé lesznek s majdnem lehetetlenné válnak. Nézetem szerint tehát szükséges volna, hogy a jelenlegi törvénynek e pontra vonatkozó rendelkezései megváltoztassanak s bizonyos tekintetben még a védgát-társulatokat és az érdekelt feleket is kényszeríteni kellene az évenkinti részletek befizetésére. Végül egészen őszintén kinyilatkoztatom a t. ház előtt saját nézetemet. En a jeleidegi védgát-társulati törvényben azt a rendelkezést, a mely korlátozza a kormány é< az illető védgát-társulat köztt fennálló viszonyt, nem tartom helyesnek, czélszerűnek, mert az tüzetesen nincsen körvonalozva. A kormány, az illető minister, a legjobb akarattal és szándékkal