Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-82

76 82. országos ülés márezins 10. 1879. de általában pénzügyi bajainkról s közgazdászatunk rendezéséről vau szó, hol egyik, hol másik oldalról halljuk hangoztatni a vasutak csoportosítását, melytől ki többet, ki kevesebbet reményi a nélkül, hogy valaha bárki is megmagyarázta volna, különösen a kormány részéről, hogy mibe veszi a dolgot, mit ért alatta. Hogy szükséges ezen eszmét egyszer már tisztázni, kiderül már a tegnapelőtti vitából, midőn a tisztelt minister úron kivül, három szakember szólott a tárgyhoz. Az első felszólaló volt Boros Béni t. képviselőtársam, a másik Ivánka Imre t. képviselő ur, a harmadik pedig az államtitkár ur. Mindhárman különkülön értelmet tulajdonítottak a csoportosítás eszméjének. Boros Béni t. képviselőtársam arról van meggyőződve, hogy ezen csoportosítást nem eentralisatió, hanem épen ellenkezőleg a legnagyobb decentralisatió utján kell elérni; Ivánka Imre t. képviselő ur megragadta Boros Béni képviselő ur beszédének ezen részét és hasonlólag oda nyilatkozott, hogy csakugyan nem volna jó csoportosítani az eddig garantiát élvező vasutakat; jobb, ha külön igazgatóságok alatt maiadnak. A t. államtitkár ur a középutat tartotta meg, azt mondván, hogy ő veszélyesnek találná, ha előre kimondatnék, hogy ezen csoportosítást centalisatió, vagy megfordítva decentralisatió utján akarjuk létrehozni; megvannak egyiknek is, másiknak is előnyei. Igenis, abban egyetért a csoportosításra nézve, hogy az állam oda igyekezzék, hogy a fővárosból kiinduló nagy forgalmi vonalak és az oda megérkező forgalmi vonalak mind egy kézben egyesittessenek. Mondom, ezen három szakember részéről ily különböző irányban történt felszólalás magában bizonyítja azt, mennyire complicált ezen kérdés és mennyire kívánatos és szükséges, hogy a lehető legsürgősebben tárgyaltassék. A mi azt illeti, a mire nézve a t. szakértők és a t. minister ur is ayilatkozott, hogy t. i. a főbb vonalak csoportosítására kell törekednünk, én megvallom, ezt tiszta frázisnál egyébnek nem tekintem. Engedelmet kérek, ez nem önöktől függ ez a körülmények hatalmától függ, s ez idő szerint és még sok évekig nem lesz egyéb, mint puszta frázis. Ugyan kérem, melyek azon nagy forgalmi vonalak, a melyeket önök az ország fővárosa körül csoportosítani akarnak? Hiszen a legfőbb vonalak nincsenek a mi kezeink köztt. Magyarország kereskedelmének 3 nagy forgalmi vonala van. Az egyik, mely megy nyugat felé, a másik északnyugat felé, a harmadik, mely délnyugat felé megy. A legnagyobb és legfontosabb vonal, a mely nyugat felé megy, az osztrák államvasút kezében van. Oly hatalmas vonal ez, a melynek megtörésére, úgy hiszem, senki sem gondolhat a mi viszonyaink között; de arra sem, hogy azt ez idő szeriut megválthassuk. Ha ez a fontos vonal kimarad, már ez magában is puszta frázissá teszi azt az állítást, hogy nekünk Magyarország fővárosát az összes vasúti hálózatok centrumává tenni sikerüljön. Az észak-nyugati közlekedés, részint *az osztrák államvasút által, részint a kassa-oderbergi vonal által eszközöltetik. Erre meggyőződésem szerint meg lett volna a legjobb alkalom, hogy az az állam birtokába jusson épen azon alkalommal, midőn e tárgyban alkudoztak s a mire nézve, mint tudjuk, a t. ház előtt törvényjavaslat is fekszik, hogy le is bonyolittatott; de erről is ez idő szerint a kormány lemondott. A délnyugati vonal, a mely a harmadik legfőbb forgalmi vonal, a hatalmas délnyugati társaság kezében van. Erre nézve nem hiszem, bármennyit beszéljenek róla, hogy a magyar államkincstár rövid idő alatt azon helyzetbe jusson, hogy a Magyarországon levő összes déli vasutvonalakat megvásárolhassa. Mi marad tehát? Nem kell, hogy mi üres és hiú ábrándokban ringassuk magunkat; hogy oly reményeket tápláljunk, a melyeknek teljesíthetetlenségét minden ember belátja; nekünk igyekeznünk kell épen arra, a miről a t. szakértő urak most tüzetesen beszélni nem akartak, hogy azon vasutakra nézve, a melyek a mi rendelkezésünkre állanak, melyekre részint szert tehetünk, részint pedig befolyást gyakorolhatunk, állítsunk össze oly csoportosítást, mely egyrészről a kiadásokat csökkentse, másrészről pedig a vasutaknak jövedelmét fokozván, egyúttal a közgazdasági érdeknek is jobban megfeleljen. Engedje meg a t. ház, hogy ezen általánosságban felállított thesist néhány részlettel megvilágosítsam. Én azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt állítom, hogy a magyar államnak simpliciter nincs vasútja, mert az úgynevezett m. kir. államvasút, úgy a mint az ez idő szerint fennáll, olyasmi, a mi a levegőben van, és a mi kiindulván Budapestről, neki fut Hatvannak, itt egy czigánykereket vetve, elszalad Miskolcznak. Ennek tehát nincs támpontja sehol, és nem is érintkezik sehol semmivel, hanem megfutja a maga rövid körútját; legfelebb észak felé, de itt is egy szerencsétlen ponton érintkezik a kassaoderbergi vasúttal. Ez igy semmikép sem maradhat. A magyar államvasút csak azon percztől fogva fog birni némi vasúti érintkezéssel, a mely perczben a tiszavidéki vasút az államé lesz, vagy legalább az állam kezelése alá kerül, a mi szerintem körülbelül egyre megy; mert ne feledjük el, hogy azon keveset, a mit a magyar államvasút felemészthet, azt mind eltereli a tiszavidéki vasút a többi vasutakra. Ez érintkezik az északkeleti vasúttal négy ponton : Kassán, Szerencsen, Nyíregyházán és Debreczenben. Igaz ugyan, hogy egy ponton, Szolnoknál, ériutkezik