Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

81. országos ülés márezins 8. 1879. 67 1868. XVI. t. ez. 12. §-ának, ezen törvénynyel összeütközésben a székelyeknek joga nem áll. Tehát a minister ur rendeletének azon indoka, a melyből kiindul, hogy ezen jog összeütköznék az 1878. XXVIII. t. czikkel, teljesen téves. De t. ház, önök minket folyton takarékosságra inte­nek ; és egy különösen takarékos, a magyar faj köztt egyedül kereskedelmi hajlammal biró nép­nél megteszik azt, hogy megszüntetik egy jogát, mely jognak gyakorlása bizonyos szeszgyártási készülékeket feltételez. Pl. Udvarhelymegyének 4002 teljesen berendezett készüléke volt. Ezen tőke ma majdnem holt-tőkét képvisel, melyet az illetők nem használhatnak. Ha a törvényhozás meg akarta szüntetni e jogot, akkor úgy kellett volna intézkedni, hogy egy bizonyos időt adjon, hogy az illetők előkészíthessék magukat arra a bekövetkezhető állapotra, és kazánaikat és készü­lékeiket lassan elárusíthassák. Méltóztassanak megengedni, az ily takarékosság az általános adóképességet nem fokozza, hogyha egyes sze­gény embereknek, kiknek összes vagyoni értékük 7 — 800 frt, 50 — 60 frt értékük a készülékekben hasztalanul hever. De menjünk a gazdasági tekintetre. A keres­kedelmi minister ur hiressé vált körrendeletében, itt a képviselőházban is hangoztatta, és azt mondta, tenyésszünk állatokat. Ha a minister ur megnézi réteink arányát és összehasonlítani méltóztatik a Királyfölddel, látni fogja, hogy ott 16 — 20%-ot tesz a rétek mennyisége, holott a Székelyföldön sokkal kevesebb; de e részben biz­tos adataink nincsenek, és ott, a hol rétek for­dulnak elő, azok nagybirtokosok tulajdonát képezik. A havasi kaszálókról behordott takarmány­nyal táplálja marháit a székely, mely takarmány kevés tápot nyújtó fűből áll; szükséges, hogy az a szeszfőzésből származó moslékkal íápdúsabbá tétessék s igy az állattenyésztés a Székelyföldön ezen takarmányt íápdúsabbá tevő módszer által fejlesztethessék, s hogy Bécs és Pest piaczain nem jelentéktelen számban jelenhessenek meg ezután is azon marhák, melyek a Székelyföldöu vásá­roltatnak. De, t. ház, a takarmány készítésének ezen módját megszünteti a kormány azon intéz­kedése, mely szerint gőzüst sem használható a f{illesztésnél, mert a pénzügyi közegek által azon üstök lepecsételtetvén, ha füllesztésnél használ­tatnak, róluk a pecsét leolvad s a tulajdonosok, mint jogtalan szeszfőzők, szigorúan megbüntettet­nek. A készülék tehát ily módon használatlanul kell, hogy heverjen. (Zaj jobb/elől.) Én azt látom, hogy a t. pénzügyminister ur, a ki enquétere szorul, hogy ezen kérdéssel megismerkedhessek, akkor, midőn én azt hiszem, tisztán tárgyilagosan beszélek a kérdésről, beszél­get és háttal hallgatja az én előadásomat. Legye­nek meggyőződve, hogy mi székelyek tudni fog­juk kötelességünket, tudni fogunk arról gondos­kodni, hogy azon nép, melynek jogos kívánsá­gával önök hátat fordítanak, majd annak idején önöknek fordítson hátat. (Zajos helyeslés a szélső balon. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister távozik a teremből.) Mi a népnek és nem magunknak életbevágó érdekeiben beszélünk; és akkor, midőn a minister azt mondja, hogy ezen kérdésben nincsen tájé­kozva, akkor mondom, ezen tájékozás előtt há­tat fordít, ez oly eljárás, mely magyarázatra nem érdemes. De, t. ház, nemcsak gazdasági, nemcsak jogi szempontból kérem a t. üázat, hogy mél­tóztassék az Ugron Ákos indítványát elfogadni, hanem kérem egészségi szempontból is. Merr, t. ház, mi azt látjuk, hogy a pénzügyi kormány­zat tud arról gondoskodni, hogy a szeszadó be­hajtassék; de nem gondoskodik arról, hogy mér­ges vegyi anyagokkal az erjedés ne siettessék és a vitriol lelketlen emberek által a szesz közé ne kevertessék, s ez által a nép el ne csenevé­szedjék, szervezete nemzedékről nemzedékre meg­rontatva, el ne silányodjék. [Igaz! ügy van! a szélső bal/elől.) T. ház ! Ugy látom, hogy csak akkor érdek­lődnek önök a Székelyföld iránt, és csak azt tudják a Székelyföldről, hogy lakosai kivándo­rolnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal/elől. Ellen­mondások jobbfelől.) Aztán olvasnak fel czikke­ket, hallunk felszólalásokat, hogy a Bukovinában élő magyarok, s az oláhországi csángók telepít­tessenek le a hazában; de arról elfelejtkeznek, hogy a székelyeknek a megélhetés ily csekély módját és eszközét nyújtsák, mint mityen a kis üstökkel való pálinkafőzés. (Igaz! Ugy van! a szélsíbalon.) Önök följajdulnak arra, hogy a szé­kelység Romániába kivándorol: de nem gondol­ják meg, hogy hasztalan a sok szép szó, ha el­vonják azon módot, mely a népnek existentiát nyújt és lehetetlenné teszik neki, hogy a havas, kopár, terméketlen földön baromtenyésztésből fenntarthassák magukat. Hiszen már erdeik ki­pusztultak, azon erdők, melyekből eddig család­jaikat táplálták, s most még az állattenyésztés feltételeitől is megfosztják, hogy teljesen képte­lenek legyenek magukat hegyi, sziklás vidékei­ken fenntartani, a mint eddig másfél ezred alatt fenntartották. En nagyon kérem önöket, gondolják meg, hogy a székely nép azon egyetlen faj, mely a hazát sújtotta annyi nyomor és veszély köztt is megtudta tartani nemzeti jellegét és most az azon egyetlen faj, mely elhagyja hazáját. Ne foszszák meg e népet a fennmaradás lehetőségétől, s azért kérem a házat, méltóztassék Ugron Ákos indít­ványát elfogadni. (Zajos helyeslés a szélső bal­9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom