Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

60 81. országos ülés márczins 8. 1879. a marhatartás lehetetlenné van téve, nem tud az I álattenyésztéshez még csak hozzá is kezdeni. T. ház! Épen most vagyunk legélénkebb behatása alatt azon érzéknek, hogy mit tesz az, ha egy tekintélyes vidéket és polgáraink ezeréit véletlenül jött csapás sújtja, midőn itt nem messze az árviz rombol, — a két csapás között azon különbség van, hogy ez utóbbi egyszerre viszi el lakásainkat és teszi semmivé egy évi terméseinket, mig a másnak, t. i. a viszonyok miatt szükséges kedvezmény elvonásának hatása lassabban nyilvánul ; de a végeredmény ugyanaz, sőt, talán még károsabb azé, a melyik egész jövő tizedekre vonja el a megélhetés feltételét. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék azon kérésemhez hozzájárulni, hogy a pénzügyminister ur egy záros határidőt tűzzön ki, a mely alatt ezen ügyet érdemleges elhatározás végett a t. ház elébe beterjeszteni szíves leend. Ugron Gábor: T. ház! Nem fogadhatom el a kérvényi bizottság véleményét egyszerűen azért, mert nem tartalmaz egyebet, minthogy majd ha enquét fog tartatni, ezen kérvény is vétessék elő, s ha jónak látják, olvassák el, ha pedig nem, küldjék vissza a képviselőház irodájába. Különösnek találom, hogy a minister ur, midőn az indítványoztatott, hogy a nagy közgazdasági kérdésekben enquéte küldessék ki, ezt nem találta helyesnek; de most mikor egy akós dologról van szó, a pénzügyminister ur enquéte kiküldését kívánja. Nagy kérdésekben a kormány beéri saját bölcseségével ; de a hol kis kérdésről van szó, ott megbicsaklik az esze, ott nem tudja, mit tegyen. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mik az enquétek a mi parlamenti életünkben? Azok a temetők, a hova a kérdések eltemettetnek. A bank-kérdésben enquét tartatott, és ott eltemettetett; a középtanodai törvényjavaslat iránt enquét tartatott és nem lett belőle törvény soha; az alapítványi és tanulmányi javak jogi természetének tisztázása iránt enquét tartatott és soha sem tisztáztatott. Én azt tartom, hogy ha valamely dolgot el akarnak temetni, felnyitják ezt a sírgödröt, az enquétet. Ugyanígy járt el a minister ur akkor, midőn egy fontos szavazás előtt a jelenleg fennforgó kérdés elől ki akart térni; mert ha ezt nem teszi meg, a székelyföldről a kormánypárt azokat a szavazatokat soha se kapta volna meg. Soha sem kapta volna meg, ha nem augusztusban, hanem szeptemberben léptette volna életbe ezt a rendeletet, azon rendeletet, a melylyel Széll Kálmán akkori pénzügyminister ur, egyedül a maga fisealitási nézeteit véve tekintetbe és mellőzve a jogi és közgazdasági szempontokat, megsértette a törvény tekintélyébe vetett bizalmat és hitet. A fennálló 1868: XVI. t. ez. 12. §-a értelmében a székelyföldi lakosoknak a kisiistök használata két frt évi átalány befizetése mellett meg van engedve. S mi történt? Daczára annak, hogy már befizették az 1878-ik évre, szeptember 1-től kezdve a minister önhatalmúlag megszüntette a jogot, de a pénzt nem adta vissza. A Székelyföldön senki sem főz, különösen azok, a kik gazdasági czélból főznek, nem főznek a nyári időben, midőn mezei munkára kell menniök, hanem főznek téli időben, midőn gabonájuk van a főzésre, s igy csak szeptember után következett volna be az idő, a midőn a székelyek a megváltott jogot igénybe vehették volna. Ha azt látja a nép, hogy az évi átalány befizetése daczára sem gyakorolhatja jogát; legyenek meggyőződve, hogy ez nem emeli a törvény iránti tiszteletet, mert azt mondja a nép: miért tiszteljem én a törvényt, melyet maga a minister sem tisztel, miért tiszteljem a tulajdonjog alaptörvényeit, hogyha maga a kormány nem tartatja tiszteletben. A törvényhozás szempontjából én mindig xígy tudtam, hogy ha Qgy törvényben van kivétel, azon exceptiót egy utána következő törvényben foglalt exceptióval, vagy világos nyilatkozattal kell megszüntetni. Arra támaszkodni, mint a pénzügyminister ur teszi, hogy az 1878-ki törvény 112. §-a azon értelmét, hogy mindazon törvények rendelkezései, a melyek a mennyiben törvénybe nem ütköznek, e szakaszsaal hatáson kivül helyeztetnek. Az 1878. XXIV. t. czikkben foglaltak az 1868. XVI. t. czikkel nem ellenkeznek, mert az a szeszadó alapját és a kivetés, behajtás módozatát állapítják meg, mely akkor is megáll, ha a székelyek jogukat gyakorolják és akkor is, ha nem élhetnek jogukkal, tehát a későbbi 1878-ki törvénynyel nem ellenkezik. Megvallom, lehet a dolgot csűrni, csavarni, de hogyha egy ügyvéd járna el igy a bíróság előtt, azt a bíróság visszautasítaná; mert tudva van, hogy egy későbbi törvény az előbbi törvényt hatályon kivül helyezi. Engedelmet kérek, az államnak nem lehet czélja, hogy valaki a törvénynek más értelmet adjon, mint a miről szól. Hogyha a kormány a Székelyföldnek e régi időből származott jogát megszüntetni akarja, mert ez nem új, hanem régi jog, úgy e tárgyat régebben kellett volna előadnia. De ez nem történt és ez a székelyeknek félrevezetése volt, mert a székely képviselők nem is sejtették, hogy mi rejlik ez adótörvény §-ában. Egy nagy vidék van tehát most jogaitól megfosztva. Tehát ütközik-e a székelyeknek pálinkafőzési joga ama törvénybe, mely az 1878-ki 28-ik sz. a. kiadatott? Nem. Ez tisztán a szabad szeszfőzés gyakorlására vonatkozó §-ához tartozik. Abban pedig ellenkezője nem foglaltatik az