Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

hH 81. országos ülés márcziss 8. 1879. hogy 4 elassisú személykocsik menjenek minden vonatta], legalább kétszer naponként minden irányban, megesik az, hogy a személyszállító kocsik két harmada üresen közlekedik, a mi az országnak tetemes kárával jár. T. képviselőház! üdvözlöm a közlekedési minister ur azon nyilatkozatát, hogy ismét felkarolja a vasutak csoportosítását, illetőleg megváltását azon vasutaknak, a melyek a főirányokban fekszenek, s ettől a legjobb eredményt várom. Egyébiránt elfogadom az előirányzott tételt. (Helyeslés a jobboldalon.) Hieronimy Károly: T. ház! Én a csoportosítás kérdését, (Halljuk!) már tekintettel arra, hogy a magyar állam bevételeihez mérten aránytalan mértékben kénytelen a vasutak fenntartásához hozzájárulni, oly fontosnak tartom, hogy ezen alkalmilag, a költségvetés egj egészen jelentéktelen tételénél felvetett kérdéshez lehető röviden némelyeket elmondani óhajtok ; főként azért, mert noha egészben osztom azokat, miket Boross t. képviselőtársain elmondott, mégis egészben véve az ő nézetét, mely szerint ő a vasutak csoportosításánál a decentralisatiót véli érvényesítendőnek, egészben véve nem oszthatom. T. ház! Azon indok, mely a csoportosítás kérdését nálunk oly égetővé teszi, nem csupán financiális, és nem is első sorban financiális, hanem forgalmi érdek. — Én azt hiszem, hogy az tökéletesen egészségtelen állapot, hogy midőn az ország fővárosából a bármely főforgalmi irányban a végpontokra akarunk jutni, 2 — 3 vasúton kell áthaladni. így, hogy többet ne említsek, Budapesttől Brassóig az osztrák áliamvasuton, a tiszavidéki vasúton és a keleti vasúton kell keresztül menni. Budapesttől Mármaros-Szigetre a magyar államvasuton, a tiszavidéki vasúton és az északkeleti vasúton kell keresztül menni. A déli irányban szintén több igazgatóság vonalain kell keresztül hatolnunk, hogy a végczélt elérjük. Ezeken a bajokon, a melyek leginkább igénylik a csoportosítást, igénylik a közönség érdekében, igénylik map-uknak a vasutaknak érdekében, mert ily helyzetben financiális eredményt elérni nem lehet, — ezeken a bajokon nézetem szerint a vasutak decentralisatiója által segíteni nem lehet. — Lehetetlen e bajokon segíteni másként, mint ugy, hogy azon egyes vonalszakaszok, a melyek az ország fővárosából kiinduló, főforgalmi irányokban a végpontokhoz vezetnek, ne különböző igazgatóságok alá, hanem egy és ugyanazon igazgatóság alá helyeztessenek. Ezen értelemben tehát csakugyan centrálisaim kell a vasutakat. Ezzel azonban távolról sem azt akarom mondani, hogy a csoportosításnak az a feladata, hogy lehető nagy complexumok állíttassanak elő, és tökéletesen osztozom Boross képviselőnek azon egészen szakavatott véleményében, e tekintetben Francziaország példáját követni nem helyes; — mert például a paris-lion-mediterránéi hálózatban oly roppant sok vonal egyesittetett, hogy az már nagyságánál fogva is lehetetlen, ugy hogy azon módok, miként lehetne ezeu nagy hálózatnak egyes vonalait apróbb helyi igazgatóságok alá helyezni, ez idő szerint az illető körök komoly tanulmányainak tárgyát képezik. A Francziaországban követett irány tehát csakugyan nem követendő példa; mert habár igaz az, hogy mentől nagyobb a vonal-csoportozat, a mely egyesittetett, annál csekélyebbek a központi igazgatási költségek; másrészről kétségtelen az is, a mit Baross képviselő ur is kiemelt, hogy t. i. mentől nagyobb a vonal-csoportozat, az igazgatóságnak figyelme annál kevésbbé terjedhet ki a dolog természete szerint az egyes vonalak helyi szükségleteire, és hogy az, a mi a központosított igazgatásnál meggazdálkodtatik, eltékozoltatik az által, hogy a helyi szolgálat nem kezelhető oly takarékosan, mint az kisebb vonalaknál lehetséges. — Hogy az oly vonalaknál, a melyek az általam említett főforgalmi irányba nem esnek, a melyek a főforgalmi iránytól oldalt eső vidékeknek szolgálnak, határozottan nagy előnynyel bir az, ha az igazgatóság a vonalhoz lehetőleg közel van elhelyezve, az minden kétséget kizár és annál inkább természetesnek találom, hogy Boross képviselő ur ennek előnyeit kiemelte, meri hiszen ő maga tevékeny tényező volt egy oly vasútvonal előállításánál, a mely, azt hiszem, jó darab ideig Magyarországon az olcsó vasutaknak példányképe lesz. Csakhogy ehhez szükséges az, hogy az illető vidéken találkozzanak oly önzetlen és buzgó birtokosok is, a kik ezen vasútnak ügyét minden irányban felkarolva, azt virágzásra hozzák. És ha ellentétbe állítjuk a nagy vonalaknak admiiristratióját ily kis vonalaknak sokkal olcsóbb administratiójával, akkor ellentétbe kell állítanunk azon tüneményt is, hogy a mig a nagy vonalak építésénél a helyi birtokosok azt lehetőleg kizsákmányolták, addig az olcsó vasutak csak azon esetben fognak czélszerűen létesülni, hogy ha ezt a birtokosok nem tekintik modus merendinek, hanem mindent elkövetnek a helyi érdekű vasút felvirágoztatására és a lehető olcsó előállítására. Ez reá vezet, t. ház, a tariffák kérdésére is. Azt hiszem, hogy azzal, a mit Ivánka Imre t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. Budapest körül nem sikerült a trágyád, vagy más ily olcsó tárgyakat a vasúton szállítani, mit. sem bizonyít a tekintetben, hogy egészen hasonló tárgyak szállításával az ily helyi érdekű vasutak előnynyel ne foglalkozhatnának. Ez a vonalak természetében fekszik. Egy fővonalon, a hol sok vonat közlekedik, a hol a közlekedésnek egy bizonyos rendszerességgel kell történnie, mert másként a legnagyobb szerencsétlenségek következnének be, bizonyos intézkedéseket, a melyeket a helyi érdekű vasútnál könnyű létesíteni, létrehozni lehetetlen. Egy mellékvonalon könnyen lehetséges,