Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

31. országos ülés márezins S. 18*9. 57 lesz alkalom megtenni, mikor csakugyan tényleg fogok e t. háznak ez iránt előterjesztést tehetni. {Helyeslés középen.) Ivánka Imre: Engedje meg a t. ház, hogy ezen kérdéshez igen röviden egy pár megjegyzést tervek. Előttem szólott t. barátom a tarifa szabályozásáról szólott, és következtetéseket vont Ráth Károly képviselő ur előzetes nyilatkozatából, a melyet, miután tegnap nem lehetett szerencsém az ülésben részt venni, nem hallottam. Hogy a tarifák leszállítása és módosítása általában véve kívánatos, az természetes, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy minden tarifának túlzott leszállítását egyszersmind a kamatbiztosítás megtoldásával kell megfizetnünk és hogy valamely tarifa tételének leszállítása pillanatnyira, vagy egy bizonyos vidékre, vagy az illető czikk termelésével, vagy annak darusításával épen foglalkozó egyénre nézve igen hasznos lehet, de ama többlethez , melyet a kamatbiztosításhoz fizetni kell, járul az egész országban mindenki, még az is, a ki egy vasútnak sem veszi semmi tekintetben hasznát. így tehát, az én felfogásom szerint, a tarifák leszállításánál nagy óvatossággal kell eljárni, nehogy locális érdekű intézkedéssel az egész ország áldozatát annál nagyobb mérvben vegyük igénybe, [ügy van!) A mi a locális tarifa magasságát illeti, melyet t. barátom felemlített, én azt tudom, hogy az olyas anyagokra, mint p. o. a trágya, kő, föld stb. oly olcsó tarifák léteznek miuden vasútnál, hogy alig fedezik az önköltséget. En másban keresem azon körülményt, hogy rövid távolságokra ilyesmit szállítani nem igen lehet. (Halljuk!) Az illető termelőnek fel kell rakni otthon árúját szekérre, ki kell szállítni az indóházhoz, ott ki kell rakni a rakodó helyre, felrakatik a vasúti kocsira, agy rövid distantiára szállíttatik, ott megint az indóházban leszedik, és ismét tengelyen viszik odább. Ez oly sokszoros mozdítását veszi igénybe ugyanazon tárgynak, hogy többnyire kevesebbe kerül, ha egyszerűen szekérre rakják és a felhasználás helyére szállítják közvetlen. Meg is próbálták és forcirozták Budapest közelében a trágyának nagy mérvben való szállítását, de nem fizette ki magát. A mi azt illeti, a mit t. barátom és a minister ur mondott, hogy a deceníralisatio által az illető igazgatóságok a helyi viszonyokat és érdekeket jobban megismerik, erre nézve én hivatkozom a közgazdászatban, de különösen a vasúti ügyekben is mintaállamra, Francziaországra. Ennek összes vasutai centrálisáivá és zónákra vannak beosztva; a zónába eső oklalvasutakaí is az a centrális vasúti igazgatóság vezeti. A tarifákra kel! hogy befolyást gyakoroljon KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. a kormány, de meg kell jegyeznem, hogy a nagy ingadozás a tarifában a kereskedelemre hasznot nem hoz, hanem sok zavart okoz és már megkezdett kereskedelmi összeköttetéseket megszakít. Legvilágosabban látható ez a poroszországi tarifamódosításnál, a mely, ha egészben veszi azokat az ember, valami rendkívül nagy emcukedést nem foglalnak magukban s azért mégis befolyással voltak, hogy a kereskedelem egész irányát — részben Magyarország előnyére — megváltoztatni segítettek. A magyar kivitelnek e megnehezítése észak felé, meggyőződésem szerint azt eredményezi, hogy délfelé irányítjuk a forgalmat, s ez által Fiumét fogjuk emelni, s azt az utat kerestük, a melyen hazai vasutaiuk nagyobb bevételt fognak elérni, mintha minden módon észak felé igyekeznénk biztosítani a forgalmat. A mi a vasutak csoportosítását illeti, mind a t. képviselő, mind a minister ur igen helyesen mondották el, a mit tenni kell és lehet. Igen tévesnek találóra azon eszmét, hogy az államnak minden néven nevezendő vasútat birtokába kell venni. Ez nem szükséges, mert az állami kezelés mindenütt legdrágább szokott lenni, hanem szükséges igenis az, hogy as ország egyik határától a másikig minden irányban az állam kezében legyenek a vasutak és ezek utján mérsékelje és szabályozza^ az ország érdekeinek megfelelően a tarifákat. És azért azon vasutak megszerzése, a melyek ily dominálok, az országnak fő érdekei közé tartozik, a mire a költséget sajnálnia nem szabad. A helyi forgalom és a subventionált vasutak bevételének emelésére igen szükségesnek látnám az általános forgalmi szabályok némi módosítását. Ha nem kellene a vasúti igazgatóságoknak oly szigorúan ragaszkodni azon szabályokhoz, a melyek a törvény által is szentesítvék, ha megelégednék a mi közönségünk, •— a mely, mellékesen legyen mondva, európaszerte a legkövetelőbb közönség közé tartozik — azzal, hogy például a távolabbi irányokban naponta csak egy gyorsabban közlekedő vonal menne ki és jönne vissza, a többi pedig a helyi érdekeknek szolgálna s helyi szállításokra szorítkoznék, és csak a terhek megszaporodásával indíttatnának teher- illetőleg vegyes vonatok: akkor lehetne oly berendezést tenni, hogy pl. a helyi vonat akkor indul a szomszéd városba, mikor az ottani hetivásárra jókor megérkezhetik s ott felszedvén az árúkat, a visszamenetet is úgy intézhetné, a mint a helyi közönség érdeke kívánja; ezen esetben lehetne úgynevezett omnibus-vonaíokat is berendezni, de ezen czél elérésére az üzletszabályzatot módosítani kell. Ilyes rendelkezés, felfogásom szerint, a locális forgalomra és különösen a személyszállításra élénkítő befolyással fog bírni s a jövedelmet is emelni. De a mostani viszonvok köztt, a hol a közönsé<r megkívánja azt, s