Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

5g 81. országos ülés márczins 8. 1879. És silány pénzügyi viszonyainknak daczára, ezen tiszavidéki vasútra ma már a kormány befolyását gyakorolhatja. Épen ez irányból iudulva ki, tettem a képviselőházban azon indítványt, hogy a magyar keleti vasút az állam tulajdonául szereztessék meg. Ez már egyike azon irányoknak, melyeket a t. képviselő ur említett, t. i. a Budapestről Bukurestbe vezető irány. Természetes, hogy a kormány minden tervét és czélját, mely ilyféle vállalatra vonatkozik, előlegesen ki nem fejtheti, mert ha ezt tenné, az üzérkedésnek is szolgáltatna bizonyos tekintetben tápot: a mi a kormánynak czélja nem lehet. Már t. barátom Széll Kálmán volt pénzügyminister úrral nagy körvonalokban megállapodtunk az iránt, hogy minő eljárást kövessünk e tekintetben. Két dolog szolgált gátul a kivitelnél, még pedig két oly dolog, melyeket elhárítani nem állott hatalmunkban. (Bálijuk!) Az egyik volt az, hogy mint méltóztatnak tudni, Magyarországnak 153 millió forintos váltóadóssága volt, melyet napra kellett kifizetni, mely mint lidércznyomás nehezül minden pénzügyi vállalatra. Ezen adósság lebonyolításáig tehát nem lehetett semmiféle nagyobb pénzvállalatba bocsátkozni, mert ez volt azon pont, melynél Magyarországnak be kellett bizonyítani fizetésképességét, hogy a pénzpiaczok kellő bizalommal legyenek iránta, hogy azután minden egyéb pénzügyi vállalatot keresztül lehessen vinni. Czélunk, t. barátommal Széll Kálmánnal az volt, hogy midőn ezen pénzszükségletnek, mely napra volt fedezendő, határideje lejár, mikor Magyarország felszabadul ezen nagy teher alól, azon különbséget, mely az ekkép fizetésképességét bebizonyított ország állampapírjai és a vasutak különböző, nem épen a legjobb árfolyamnak örvendő részvényei köztt beáll, felhasználva, lépéseket tegyünk az iránt, hogy az állam megszerezhesse magának azon vasutakat, melyekre szüksége van, hogy így a csoportosítást keresztül vihesse S teljesen meg is vagyok győződve, hogy ha ezen számítás érvényesült volna, jelentékeny összegeket szolgáltatott volna a haza javára. Most már kissé talán tovább húzódott a kérdés ; mert Magyarországnak több pénzre volt szüksége, mint a mennyire akkor számítottunk. Azt hiszem azonban, e részben nem fog nagy különbség beállani, s ha most az év közepe helyett az év végét veszem fel azon időpontnak, a midőn a terv kivihető lesz, ha augusztus másodika helyett talán január másodikát mondom, azt hiszem, eltaláltam a helyes időpontot, midőn Magyarország felhasználhatja hitelét netáni műveleteinek érvényesítésére. A másik, a mi ezen műveletnek útjában állott, azon körülmény, hogy, mint méltóztatnak tudni, — különösen az első erdélyi, a kassaoderbergi, az eperjes-tarnovi, és a gácsországi vasutak voltak azok, melyeknek viszonyai nem voltak olyanok, hogy irántuk az állam rögtön intézkedhetett volna ; mert különösen az első erdélyi vasútnak oly pere volt, melyet az állam el nem vállalhatott, mert az állam bizonyosan nem pereskedett volna nagyobb sikerrel, mint a magán társulat, mely a maga érdekét minden esetre teljes mértékben igyekszik előmozdítani, így volt a kassa-oderbergi vasútra nézve is egy lebonyolítatlan kérdés, igy a gácsországi és az eperjes-tarnovi vasútnál is. Mindaddig tehát, mig ezen vasutak pénz viszonyai és lebonyolítatlan kérdései nem tisztáztatnak és rendeztetnek, a csoportosítást ezen vonalokkal, sem más társulatokkal, sem az állami vasutakkal keresztülvinni nem lehetett. Várni kellett addig, mig a függőben levő kérdések lebonyolittatnak s ez talán épen akkorra fog bekövetkezni, midőn az állam pénzviszonyai is javulásnak fognak örvendeni. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az, a mit Széchenyi és más hazafiak akkor contempláltak, mikor Magyarországon vasút még nem volt, mikor még tabula rasat láttak maguk előtt, mikor azt lehetett volna keresztülvinni, és ugy, mint az illetők jónak látták, azt már úgy keresztülvinni teljesen lehetetlen. A létező viszonyokat, melyeket nagy részben önmagunk teremtettünk, melyet nagy részben a mi ^törvényeink biztosítanak, nem létezőnek tekinteni nem lehet. Nekünk alkalmazkodnunk kell a világ által teremtett, és törvényeink által megszabott viszonyainkhoz, és csak ezek keretén belől mozoghatunk. Részemről igenis mindent el fogok követni, hogy a mi lehetséges, a mai viszonyok szerint és az állam áldozatai nélkül, megtörténjék, —mert utoljára a mi pénzügyi viszonyaink nem engedik meg azt, hogy igen nagy áldozatot tegyünk : és e tekintetben reményiem, hogy nem sok idő múlva a t. háznak índítványkcpeu fogom előterjeszteni azt, a mit tenni kell. A mi illeti azon nézeteket, a mit a tarifára nézve méltóztatott kifejteni, én tökéletesen azon nézetben vagyok, hogy igenis a decentralisatio által sok vidéknek érdekében czélszerubb tarifákat lehet behozni. Mert a ki ott ismeri a viszonyokat, az tudja, hogy minő árt lehet szabni valamire, hogy annak szállítása a vasúton még lehető legyen, az sokkal czélszerűbben intézkedhetik, mint a központon bármely vasuttársulat. De ezek oly részletek, melyekre azt hiszem itt e helyen nem szükséges kiterjeszkednem. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék a tételt a pénzügyi bizottság javaslata szerint elfogadni, s azon nyilatkozat után, melyet most tettem s a mit mai nap tenni lehetett, a továbbiakat, melyek azután tettekben nyilvánulnak, akkor