Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-81
54 81. országos ülés márezius 8.1S79. megtakaríthatnánk és elérhetnénk s e megtaka- j rítás a vasutak ily csoportosítása által épen nem vehető tekintetbe; sőt ellenkezőleg a mint azt több oldalról hallottam s kijelenteni is merem, e vállalatoknak egyesítése által azoknak súlya az illető vidékekről még távolabb helyre esvén, a kiadások más tekintetben növekedni fognának. Eltekintve ettől, nézetem szerint, akkor, mikor a csoportosítástól várjuk a vasúti viszonyok javítását, igy ily czélt elérni nem fognánk. Én az ily eljárással szemben egészen ellenkező eljárást tartanék czélszeríinek a czélnak elérésére s nézetem szerint nem a vasutak csoportosítása és centralisatiója, hanem azoknak kiválóbb helyeken való decentralisatiója szükséges. Ezt én ugy értem, hogy a központi igazgatás tekintetében megtakarításokat tehessünk és tegyünk, ezen központi igazgatást én innen azon vidékekre helyezném át, még pedig sokkal egyszerűbb és sokkal olcsóbb kezelés mellett. Ily eljárás mellett mi egyszerűen csak azon alapra térünk át, melyről soha sem kellett volna lelépnünk. Talán többen emlékeznek még a magyar gazdasági egyesületnek 1865-ben kiadott olcsó vasutak építéséről szóló emlékiratára. Ehhez térképek voltak mellékelve s ezeken részletesen meg voltak jegyezve azon vonalak, melyek mint másodrendű vasutak lettek volna kiépítendők. Ezen emlékiratot épen azok szerkesztették, a kik pár évvel később ezen vasutak ügyében döutőleg működtek közre. Megvallom őszintén, hogy teljességgel nem tudom felfogni, hogyan történhetett az, hogy midőn ugyanezen urakra bizatott ezen ügyek védelme, daczára annak, hogy két évvel azelőtt az olcsó vasutak mellett kardoskodtak, már két évvel később, a helyett, hogy 250 millió frttal 800 méríföld vasutat építettek volna, építettek 300 mértföldnyi vasutat, melyeknek költségei mértföldenként közel egy millió forintba kerültek s melyek örökre holt befektetéseket fognak képezni {Helyeslés balfelöl) s az államot örökre nagy terhekkel fogják sújtani. {Igaz ! Ugy van! balfelol) Ezt mellékesen megjegyezve, kimondom egyenesen, hegy miután a lefolyt 15 év alatt nagyon keserű tapasztalatokat tettünk, czélszertíen csak azon alapra térhetünk vissza, melyet már egész helyesen 65-ben állítottunk fel és nem tennénk helyesen, ha azon vasutakat, melyekről most szó van s melyeket én másodrendű, helyi érdekű vasutaknak tartok, centralisálni akarnók. Én épen ellenkezőleg, ezen vasutakat, mint helyi érdekűeket decentralisálnám s a kezelést olcsóbbá az által tenném, hogy azok súlypontját az illető vidékre helyezném át, mi által igen fontos érdekek lennének előmozdítva, {Helyeslések bal/elöl.) Én meg vagyok győződve, hogy ha ezen vasutak kezelése azon vidékekre helyeztetnék át, akkor leginkább azon érdekeknek fognának szolgálhatni, melyek szolgálatára vannak hivatva; szolgálhatnának az ipar, a kereskedelem s különösen a mezei gazdaság érdekeinek. Ha tehát mi gazdasági és ipari hivatásunknak megfelelni akarunk, hogy ha azokat emelni akarjuk, azt hiszem, ezt mindenki meg fogja engedni, hogy a kérdéses vasutak súlypontját nem azon vidékektől távol eső helyre, hanem egyenesen azon vidékekre kell áthelyeznünk, hogy az illető factorok gyors és közvetlen érintkezése folytán a földmívelés és ipar érdekei előmozdittassanak. {Helyeslés balfelöl) f És azt hiszem, hogy ily decentralisatió által nagyrészben főleg azon érdekek is fognának emeltetni, melyeket Ráth Károly igen t. képviselő ur tegnap kiemelni szükségesnek tartott; a kereskedelem érdekei, még pedig leginkább azért, mert ezen vasutak vámtariffáira a kormánynak befolyása van s a kormány mindazokat, miket én bátor voltam előadni, administrativ utón keresztülviheti, és mert ha már ezen vasutak az államnak oly sok milliójába kerültek, akkor kell, hogy az állam ezen vasutak felett bizonyos irányban rendelkezési joggal bírjon. {Igaz! Ügy van! halfelül) Ezek előadása után bátor vagyok még egy megjegyzést tenni, mely előbb említett Ráth Károly képviselő urnak második kívánságára vonatkozik. T. ház! En azt, hogy a vasutak igazgatásába más elemek is vétessenek fel, nem tartom olyan módnak, a mely által a vasúti kezelés javíttatnék, az olcsóbbá és a kereskedelmi érdekeknek hasznosabbá tétettetnék. A t. képviselő ur tegnap azon kívánságát fejezte ki, hogy a vasutak igazgató-tanácsának testületébe kereskedelmi erők is vétessenek fel. Azt hiszem, hogy a képviselő ur kívánsága csak a magyar állami vasutvonalakat illeti, mert tudjuk, hogy a magán vasutvonalaknál, a részvényesek választják az igazgató-tanács tagjait, más egyén, ha nem részvényes, nem választathatik meg; a magyar államvasutak igazgató-tanácsára nézve pedig csak azt jegyzem meg, hogy ha az állam kezeli a vasutakat és az állam felelős ezen kezelésért, akkor arról kell gondoskodni, hogy állami közegek kezelése alatt álljon. Ez nem zárja ki, hogy a kereskedelmi érdekek figyelembe ne vétessenek és bátran állíthatom, hogy Európában nem létezik vasút, a mely a kereskedelmi érdekeket annyira figyelembevenné, minta magyar államvasutak. E tekintetben méltóztassék bennem, mint szakemberben megbízni. Azon kívánság, hogy oly elemek vétessenek a vasutak igazgató-tanácsába, a kik talán a vasúti kezeléshez nem értenek, oly kívánság, mint az