Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-81
81. országos ülés márezius 8. 1879. 55 volna, hogy a nagyobb kereskedelmi vállalatok vezetői közé vasúti szakférfiak vétessenek fel. E tekintetben igenis nagyon sokat tehetnek a vasutak, hivatva vannak arra és fognak is tenni, hogy ha olyanformán, mint én mondtam, a helyi érdekek képviselőivé alakittatnak át. A mi pedig a vasúti tarifákra vonatkozik, e tekintetben ugyanezen eljárás ismét a leghathatósabb szer, és a javulást a legbiztosabban fogná előidézni. Azon tarifákra ugyan, melyeket a í. képviselő ur emiitett, t. i. a kiviteli tarifákra vonatkozólag ezen eljárás befolyással nem volna, de e tekintetben azt hiszem, hogy a t. képviselő ur nem áll egészen helyes alapon, mert a kiviteli tarifára nézve a kormánynak, mint ezt tegnap a közlekedésügyi minister ur is megjegyezte, igen csekély befolyása van; a kiviteli tarifákat olyan vasuttársulatok szabályozzák, a melyek az állam segélyét igénybe nem veszik, a melyek egészen önálló alapon állanak. De nem is a kiviteli tarifa, hanem a lokális tarifa kérdése az, a mely főngyeimet érdemel, a loealis forgalmi tarifára kell azon vasutaknál, a melyek az állam segélyét igénybe veszik, az államnak okvetlenül befolyást gyakorolni. Tudjuk, hogy a mai tarifák melleit a kisebb távolságra történő szállításoknál a vasutak használatában egyáltalán nincs nyereség, de én valódi abnormis helyzetnek és anomáliának tartom különösen azt, hogy bár Magyarország némely városaiban, a hol szeszgyárak és hizlaldák vannak, millió mázsára menő trágyakészlet van felhalmozva, alig van két vasutunk, a mely be volna rendezve ezen, a mezőgazdaságra nélkülözhetlen anyag olcsó szállítására. S vannak egyéb közgazdasági czikkek is, a melyeket csekélyebb távolságra alig lehet szállítani; azért méltóztassanak tekintetbe venni, nálunk a csekélyebb távolságra vonatkozó tarifákat, melyek igen megnehezítik a mezőgazdasági czikkek szállítását. S így van ez az ipari építkezésekre szükséges anyagok szállításával, igy van a kereskedelemnek igen sok ezikkével. A vasutaknak tehát tarifa tekintetében első sorban ezen locaiis érdekeket kellene tekintetbe venni. A mi a kiviteli tarifákat illeti, legyen a t. ház meggyőződve, hogy az erre vonatkozó kereskedelmi érdeket leginkább maguk a vasutak fogják tekintetbe venni. Erre számtalan példa van és még ezeknek igy is igen nagy nehézségekkel kell küzdeni. Mellékesen megjegyzem, hogy e tekintetben nagyon sajátságos Poroszország példája. Ott a kormány kívánja a vasúti tarifákat felemelni, a vasutak küzdenek ez ellen. A vasutak nagyon jól ismerik érdekeiket, melyek azonosak a kereskedelem érdekeivel s bizonyosan legjobban tudják ezt azon vasutak, melyek államsegélyre nem szorulnak. De én egy másik nemét hozom fel a csoportosításnak, a melyet én is szívből óhajtok. Ezen csoportosítás azon alapelven történhetik legjobban, a melyen ezt egykor már a nagy Széchenyi tervezete, melyet a gazdasági egyesületnek kitűnő fiai is a 60-as évek elején ajánlottak, és amelyet végre maga a kormány is szemmel tart, habár ennek részleteiről semmit sem tudunk. Én e csoportosítást azon vasutaknak állami kezelés alá vétele által képzelem, melyek az ország szivét a külföldi birodalmakkal minden irányban egyenesen összekötik. Értem a budapest-brassó-bukaresti, értem a budapest-zimonyi, a budapest fiumei és a budapest-oderbergi irányokat. Ezek azon vonalak, melyeket már nagy államférfiaink is kitűztek, melyeket folyton szem előtt kellene tartanunk, s melyek csoportosítása által legszentebb érdekeinket emelhetjük. Ha az állam ezen csoportosítást keresztül viszi, ha a kormány ezen vas utvonalakkal, melyek az ország szivét a határokkal \ összekötik, rendelkezni fog: akkor ismét nagy szolgálatokat tehet azon elvnek, melyet Ráth képviselő ur felhozott, a kereskedelem elvének, akkor bir oly eszközzel, melylyel a nagy és hatalmas vasúti társaságok ellen a versenyt fenntarthatja és őket arra kényszerítheti, hogy a kereskedelemnek szolgáljanak. E csoportosítás eszméjét keresztül .inni óhajtom még a mai kedvezőtlen pénzügyi viszonyok között is; és azt hiszem, hogy a házban nincs senki, a ki az ilynemű' csoportosításnak ellensége volna. S épen azért, mert ezt kívánom, s mert szeretném, hogy e tekintetben megnyugtató nyilatkozatokat kaphassunk: beszédem végzéséül arra kérem a t. közlekedési minister urat, szíveskednék e fontos kérdésekben felvilágosításokat adui az országgyűlésnek, hogy még ez ülésszak alatt módját lehessen találni annak, hogy e nagy czélra, melyet már a nagy Széchenyi is keresztül vinni óhajtott, esetleg áldozatokat lehessen hozni. (Élénk helyeslés.) Péchy Tamás közlekedési minister: Méltóztatnak tudni, hogy a vasutak csoportosításának kérdése a házban már többször szóba került. En megmondottam azt is, mi akadályozza e csoportosítás keresztülvitelét s azt hiszem, hogy azok, a miket a képviselő ur mondott, az én nyilatkozataimmal nagyban és egészben összevágnak. En magam is azt mondtam és azt hiszem, hogy az ország főérdeke azt kívánja, hogy azon vasutak, melyek legfőbb közlekedési vonalait képezik külföldi kereskedelem tekintetében, a mennyire lehet, az állam kezelésébe vétessenek át. Ez irányból indulva ki, lépéseket tettem a Tiszavidéki vasútnak, mint a mely öszszekötő kapcsot képez minden rajta túl levő vasutakkal, az állam részére való megszerzése iránt.
