Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-94
94. országos íilés márczius 23. 1879. 389 meghosszabítására: rövidebb és biztosabb útnak tekinteném, ha a t. minister urnak méltóztatnék saját hatáskörében a sorozó járásoknak új beosztását a változott viszonyokhoz képest eszközöltetui és életbeléptetni. [Helyeslés balfelöl.) Künle József: Az imént előttem szólott t. képviselőtársam által felemlittetett az, hogy azt sorozó járásokra nézve a t. minister ur javaslatot tegyen. Én azt hiszem, hogy ezen a dolgon nagyon rövidíteni lehetne úgy is, hogy tekintettel arra, hogy az általános védkötelezettség be lett hozva, kimondatnék, hogy egyáltalán a sorozásra nézve semmi szükség nincs. Ha minden ember katona, egyaránt köteles szolgálni, nem szükséges, hogy az külön soroztassék. (Helyeslések.) Ha az illető azt hiszi, hogy felmentésére alapos ok van, folyamodjék az ő kötelezettsége alóli felmentése iránt; adja elő az okot, melynél fogva a kötelezettség alól ki akarja magát vonni. A sorozó bizottságok helyett felszólamlás], illetőleg felmentési bizottságot lehetne felállítani, mi még azzal a haszonnal is járna, hogy a távollevők száma nem szaporodnék. (Helyeslések.) Az illető fel szól amlási bizottság állandóan, például egy hónapig működnék, és ki kellene mondani, hogy azok, a kik test', vagy egyéb hiba miatt felmentésért folyamodnak, az illető bizottság előtt jelentkeznek; a többiekre nézve, kik ezen idő elteltével, a felhívás értelmében nem jelentkeznének, kimondatnék, hogy azok szökevények (Mozgás balfelöl) és méltóztassék elhinni, ezen eljárásnak sokkal nagyobb gyakorlati haszna lenni, mint a járásbeosztás iránti indítványnak. Én tehát nem ez utóbbinak előterjesztésére kérném fel a t. minister urat, hanem ellenkezőleg, épen erre kérem fel, hogy a sorozó bizottságok eltörlése és a felszólandó bizottságok életbeléptetésére terjessze ki figyelmét. Szende Béla honvédelmi mmister: T. ház! Azt hiszem, hogy az ily elvi kérdéseket hagyjuk akkora, a mikor a véderő törvény revisiójáról lesz szó; akkor lesz idején az újonezozás ilyen vagy olyan módozatát megvitatni. Szorosan tartván magam a költségvetés 3. ezíméhez, az hozatott fel, hogy aránytalanság az, hogy az újonezozás költségei Magyarországon 20,000 frtra, Horvátországban 15,000 frtra vannak előirányozva s ez aránytalanság annál nagyobbnak állíttatik, mert a magyarországi úionezozási contingens aránylag sokkal nagyobb, mint a horvátországi. Igaz, de én bátorkodom a t. házat figyelmeztetni, hogy e tekintetben a t. ház nem régiben már határozni méltóztatott. Ez a különbözet onnan keletkezik, hogy Magyarországon az újonezozási költségeket az autonóm törvényhatóságok és községek fedezik s csak a felszólamlási kőit- | ségek fedeztetnek a honvédelmi ministerium költ- j ségvetéséböl, holott Horvátországban mind az újonezozási, mind a felülvizsgálati költségek abból fedeztetnek. (Mozgás balfelöl.) Két éve annak, hogy e körülmény a pénzügyi bizottságban is felhozatott s ott már utasittattam, hogy az ellentétet megszüntetni iparkodjam. Folytak is tárgyalások, de e kérdés még megoldásra nem jött; most azonban, midőn az országos bizottságok a pénzügyi kiegyezést fogják tárgyalni Horvát- és Magyarország közt, e kérdésre is kiterjeszthetik figyelmöket. Addig e tételek tényleges számokon alapulnak s igy azokra szükség van. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az újonezozások körül visszaélések történnek s gondolom, tavaly is volt szives e tekintetben felszólalni. Akkor sem tagadtam azt, ma sem tagadom. De annyit mondhatok a t. háznak, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy az ily visszaélések megszüntettessenek s azok nem is szaporodnak. De helyzetem igen nehéz, mert a t. képviselő ur maga mondja, hogy azok, a kik a visszaéléseket elkövetik, azokat a rovatokat oly ügyesen tudják elrendezni, hogy rá nem lehet jönni, de azért, ha rájövök, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a legnagyobb szigorral járok el s az ügy érdekében felkérek mindenkit —• a t. képviselő urat is — legyen szives egy ily concret esetet mondani és ha akkor nem fognék megtenni mindent annak megtorlására : akkor elfogadom azon vádat, melyet a t. képviselő ur irántam mondott, t. i. az erélytelenség vádját. A t. képviselő ur nem lát elég garantiát abban, hogy én ide-oda küldözöm a felülvizsgálóbizottságot. Én ezt azon szándékkal teszem, hogy ha valahol visszaélés van, azt felfedezhessék, vagy ha hiba történik, az kijavittathassék; hogy ne mentessék fel a katonai kötelezettség terhe alól bárki, a kit a törvény fel nem ment. S ez nem eredménytelenül történik, mert igen sok vidéken a felülvizsgálatra küldöttek 30-^70 perczentje alkalmas. Ez is eredmény. Természetes, hogy én annyira nem mehetek, mint a mennyire a t. képviselő ur mondja. Hogy ha észreveszem itt-ott az egyik vagy másik megyében a visszaéléseket, az illetők, nem tudom kiknek rovására küldjek oda egy bizottságot és egy új újonezozást kezdjek nieg, azt megvallom, nem merem megtenni. O ezen kérdést az előfogati kérdéssel hozta kapcsolatba; én azt hiszem, hogy ezen intézkedést épen ugy fognák roszalni, mint a hogy rosszalták az előfogatok kérdésében követett eljárásomat, mert azt fogják mondani, hogy visszaéltem a kormány jogával és megsértettem az önkormányzati jogot, hogy biztost küldtem oda, confiskáltam a megye jogait stb.
