Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-94

388 94, országos ülés márezins 23.1879. Lükő Géza: Legelőször is bátor vagyok felvilágosítást kérni a t. előadó úrtól, vagy a t. minister úrtól arra nézve, hogy itten egy főösszeg van az újonczozásra kitéve 35,000 írtban és ezen 35,000 frtbóí 20,000 van a magyarországi újonczozásra, 15,000 a horvát-szlavónországira szánva. Köztudomásúlag Magyarország aránylag sokkal több újonczot állít, mint Horvátország, és így természetes, hogy az újon ez ok számának megfelelőleg aránylag még sokkal többnek kell lenni a Magyarországra, eső költségeknek a horvátországiaknál. Ez iránt elvárva a felvilágosítást, még két tárgyat leszek bátor szóba hozni. (Halljuk l a szélső balon.) Az egyik az általános hadkötelezettségnek kijátszására dívó visszaélések, melyekre nézve egy ízben volt már alkalmam a t. házban felszólalni. Nem akarok a dologra részletesen kitérni. A t. ház minden tagjára hivatkozom, hogy e részben a visszaélések mindig több rafinériával, nagyobb gyakorlottsággal, progressiv arányban haladva, követtetnek el. Ez egyik csatorna, melyen bizonyos emberek 100,000-et, mondhatnám milliókat húznak ki az országlakosainak erszényéből, (ügy van! a szélső balon.) Erre nézve azon terjedelmes jelentésben, melyet a t. honvédelmi minister ur közttünk kiosztatott és melyet tegnap egy képviselőtársam említett, elő vannak sorolva az intézkedések, melyeket a honvédelmi ministerium e részben tett. Jelesül a 284. lapon az mondatik, hogy a ministerium elrendelte, hogy a felmentési és újonczozási iratok az egész országból évenként terjesztessenek fel a ministeriumhoz. Erre vonatkozólag esak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azok, a kik a visszaélést gyakorolják, semmire sincsenek nagyobb gonddal, mint épen e tételekre, a hol a visszaélés, a törvénytelenség elkövettetett, a rovatok minden tekintetben pontosan ki legyenek töltve. De különben is oly nagy halmazt képeznek az újonczozási és felmentési rovat adatai, hogy annak átvizsgálását részemről sikertelen munkának tartom. Azt mondja továbbá a t. minister ur, hogy a baj elhárítására országos felülvizsgáló bizottságokat állított fel. Azonban sem ezen bizottságok munkálkodása, sem az előbb említett újonczozási és felmentési esetek átvizsgálása folytán — tudomásommal legalább — nem fordult elő eset, hogy midőn valószínűség van arra nézve, hogy vagyonos, jó módú szülék izmos, jól termett gyermekei felmentettek, a sorozó bizottság költségére áj sorozás rendeltetetett volna el. Nem mondom, hogy a minister leplezi vagy bármi részben kedvezményezi ezen visszeélést; de azt igenis állítom, hogy nem | járt el oly erélylyel, minőt a tárgy fontossága | megkíván. Ha azon erélynek, melyet a múlt nyár folyamán az előfogatok tárgyában kifejtett, csak tizedrészét, vagy csak századrészét alkalmazta volna a visszaélések megakadályozására, meg vagyok győződve, hogy oly ecclatans példás büntetések jutottak volna nyilvánosságra, melyek jó hatással lettek volna arra, hogy azok, kik ily törvénytelenséget szoktak elkövetni, attól jövőre tartózkodjanak. (Helyeslés a szélső balon.) Határozati javaslatot e tárgyban nem terjesztek be, de felkérem a t. minister urat, bogy midőn a véderb'ről szóló törvény revisiója iránti javaslatát fogja beterjeszteni, e részben a törvényjavaslatban szigorú, lehetőleg korlátozó és a baj orvoslását magában foglaló javaslatot méltóztassék tenni. A másik, mit szóba akarok hozni: az újonczozási kerületeknek rendezetlensége. A hatóság rendezéséről szóló törvény keletkezett 1876-ban. Azóta két újonczozás ejtetett meg és a hadsorozó járások most is az előbbi járásokban vannak. Annak a hadkötelesnek, a ki minden tekintetben egy más hatóságnak keretén kivül esik, épen a legterhesebb kötelesség teljesítésénél oly tisztviselő parancsol, kit ő nem választott s különben nem is ismer, kivel semminemű összeköttetésben nincs. (Igaz! Igaz ! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint ez és az abból folyó következések okai az úgyis igen nagy számban lévő távollevők folytonos szaporodásának. Az pedig, hogy mennyire kárára van azoknak, kik a törvény parancsát teljesítik, az nem szorul bővebb magyarázatra. Hogy a minister ur ezt, a mit a közérdek megkivánt, mindeddig nem teljesítette, megvallom, azt is az ő erélytelenségének tulajdonítom. Első alkalommal méltóztatott felhozni az indokolásban, hogy ezt megtenni az idő rövidsége nem engedte. Jól van, meghajoltam ezen ok előtt. Második alkalommal már a boszniai mozgalmakat s a mozgósítással járó teendőket méltóztatott felhozni. A jelentésben, a melyet az újonczok megszavazása alkalmával a ház elé méltóztatott terjeszteni, a 249. lapon nincs egyéb felhozva mentségül, mint az, hogy legyőzhetlen akadályok nem tették eddig lehetővé a sorozó járásoknak igazítását. Én olyan akadályokat, melyek ezt lehetetlenné tették volna, nem ismerek s annál fogva felkérem a t. minister urat, hogy e részben, ha előbb nem, legalább a véderőről • szóló törvényjavaslat beterjesztése alkalmával szintén javaslatot tenni méltóztassék. De mert félek attól, hogy a véderőről szóló törvényjavaslat, ha benyujtatik is, nem fog egyébre vezetni, mint újabb provisoriumra, a létező törvény hatályának