Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

t§. eMzáges Ülés wärwim Sí. ÍS7t. 0f 7 nek igen helyes. Senkisem vonja ezt kétségbe. De miért nem folytatták a beosztást, miért nem osztották be hadtestekbe? Vagy azt hiszi a tiszt, minister ur, hogy a ki hadseregi ismeretekkel hir, komolyan veheti azt a beosztást műszaki és távirdai osztályok, élelmezési oszlop, hadszervonat és tüzérség nélkül? Ezek nélkül hadosztálytörzsöt képzelni lehet, de katonai szolgálatot tenni az olyan hadsereg, mely ezen csapatokkal nem bir, nem lesz képes. Az ilyen hadsereg olyan emberhez hasonlít, kinek ökle van, de nincs feje. Azt mondja a t. minister ur, hogy azért van a honvédség beosztva a közös hadsereg keretébe, mert onnan fogjuk kapni az említett csapatokat. Ez, t. ház, ámítás. A közös hadseregben van 13 hadtest, 5 lovas divisio és 13 tüzérezred. Már most vájjon az újabb hadviselés eredményei szerint minden hadtesthez legalább egy tüzérezred kell. Ha a 13 tüzérezredet beosztjuk a 13 hadtesthez, az 5 lovas divisio részére már nem marad tüzérség, hogyha még maradna is föl valami a várakban hagyandó kirohanások teljesítésére : a kirohanás! tüzérség, miből fog állani az egyes nagyobb védelmi vonalokon elhelyezendő tábori tüzérség ? Ezekre mind nincs felelet, hanem egyszerűen az a válasz, hogy majd a közös hadseregből fog kapni, azon hadseregből, mely maga sem rendelkezik kellő számban ily tüzérséggel és u.űszaki csapatokkal. A minister ur nagyon különösnek találja ezt és azt hiszi, hogy Thaly képviselőtársam azért említette föl a dandárok számozását, mert a számban talál valamit. Nem ebben van a dolog lényege, t. ház, hanem abban, hogy ily dandárok beosztatván a közös hadsereg keretébe, megszűnnek önállóan működni. Vívhatnak ki azok csatát, de sohasem fogják elmondhatni, bármennyit vérzettek legyen, hogy ezen csatát a honvédek nyerték, a győzelmet ők aratták. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Sot többet mondok. A rivalisálás szelleme, mely, hogy ha a honvédség külön van szervezve, a hadsereg és honvédség köztt fejleszti a harczképességet és biztosítékot nyújt a diadalra a csatamezőn, ugyanazon rivalisálás honvéd és közös hadseregbeli között épen az ellenkezőnek lesz szülőoka, az egymást meg nem értésnek lesz magva. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A magyar nemzet nem azért áldozza millióit, hogy a közös hadsereg hadtesteibe igtattassanak be az ő gyermekei, nem azért hozza a nagy áldozatokat, hogy felelősség nélküli vezérek alatt, felelősség nélküli tábornokok által vezényeltessenek. (Ellenmondás jobbjelöl.) Engedelmet kérek, ismétlem, felelősség nélküli tábornokok által vezényeltessenek ugy, hogy talán kiszámítással és szándékosan iá elvérzésnek tétessenek ki. (Zajos helyeslés a szélső' balon; ellenmondás jobb/elől.) Azért mondom, hogy felelősség nélktiKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IV. ídTET. liek, mert a honvédelmi minister a honvéd-tábornokok eljárásáért felelni fog, s azokat felelősségre tudja vonni ő, és általa mi; de mi a közös hadügyminister ellen a parlamentaris felelősség elvét nem érvényesíthetjük, s igy azt, ha valamelyik tábornok tudatlanul vagy roszakarattal vezérelte a csapatokat, büntetni nem vagyunk képesek, a mit bizonyít az, hogy a legutóbbi dicsőséges boszniai hadjáratnál elkövetett tudatlanság, oktalanságért senkisem vonatott és vonathatott felelősségre. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon; ellenmondás, mozgás a jobboldalon.) A germanisatióra vonatkozólag azt mondotta a honvédelmi minister ur, hogy a honvédtiszteknek magyarul kell jelenteidök, és nem tűrik meg, hogy németül jelentsenek. Példára hivatkozom. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A kassai hadgyakorlatnál, midőn az a hires toast mondatott, Máriássy tábornok nemeiül jelentett, és ő Felsége mégis magyarul válaszolt. Ugyanez a tábornok az, kiről köztudomású dolog, hogy midőn egy bált rendező ifjúsági küldöttség elment hozzá és meghívta, mint magyar honvédtábornokot, mért hogy nem osztrák császári királyi tábornoknak czímezte, durva módon elutasította. (Közbeszólás a széhő baloldalon: Gyalázat! Mozgás a jobboldalon.) Tiszt, ház, ez — ismétlem — köztudomású dolog, és igen sajnos, hogy ez ellen a nemzet nem orvoslást keres, hanem a tunyaság egy bizonyos nemével eltűri. Vájjon nem egyik módja-e az a germanisatiónak, hogy az utóbbi időben a honvédséghez tömegesen vétetnek át a közös hadseregből azon tisztek, kik nemcsak azért tartózkodással fogadandók, mert a német hadsereg szellemében, annak nemcsak német nyelvében való kiképezíetésük miatt idegen elemet képeznek, hanem alkotmányellenes tcudentiákkal biró természetéről ismeretes testületből oly tömegesen helyeztetnek át, hogy a honvédségben kiképzést nyert tiszteknek az előmenetelt nagyon lassúvá tették, sőt egy bizonyos időre meg is akasztották. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az őrnagyokról azt mondja a minister ur, hogy igaz, hogy németül kell, hogy tudjanak, a felsőbbekkel való érintkezés miatt. De hát miért kell a magyar őrnagyoknak németül tuduiok, hiszen a közös hadseregbeli szabályzat szerint minden magyar ezredben szolgáló tisztnek tudnia kell a magyar nyelvet. A magyar nyelvet csak az tudja, a ki magyar ezredeknél szolgált, vethetik ellen, s mivel vannak más nyelvű ezredek is a közös hadseregben. De mivel nincs eongretual előléptetés a magyar ezredekben, az általános előléptetés rendén minden tiszt szolgál egy pár évet magyar ezredben, tehát tudnia kell annyit magyarul, hogy a beadott jelentést megértsék. 48