Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

92. ouszágos ölés márerins 21. 1879. 347 árrhoz nem juthat, s gyakorta vagy uzsorásságnak, vagy kényszer-árverésnek esik áldozatául. De a köteles hagyatéki eljárás egyetlen s biztos eszköze a vagyonháramlási jogviszonyok folytonos tisztában tartásának és ennélfogva érdekében áll az a magánosoknak és az államnak egyenként. Ez által megelőztetnek a később előállható perlekedések, rögtön tisztáztatván a hagyatéki vagyon eredete, természete; s ez nálunk, hol az ágazati vagyon visszaháramlás öröködésirendje fennáll, kétszeresen szükséges. Kihat ez a kiskorúak biztosítására is. De legbiztosabb ellenőrzése lenne annak is, hogy az örökösödési illeték minden esetben befizettessék, és pedig a valódi örököst érdeklő fokozat szerint. Hány eset van, hogy a régi telekkönyvi tulajdonosnak hasonló nevű fia s unokája átirás nélkül bírván az ingatlant, mindeniknek adósságai arra betábláztatnak, jogsérelmére a többi osztályosoknak, kiket ily adósság jogszerűen nem terhelhetne s gyakori félrevezetésével és kárára a jóhiszemű hitelezőnek. Hányszor adatnak el és vétetnek birtokrészletek telekkönyvi átirás nélkül, mivel az eladó tulajdonos még nincs könyvezve s háramlik igy az firól-fira, miből csak számtalan zavar és kár származik. Mindezeket csak az tudja, ki közvetlen szemléletből tapasztalja a napi élet eféle küszködéseit, hallja az állami intézmények elleni keserű vádakat, panaszokat. E tekintetből — de az árvákra kiható érdekekből is — mellőzhetlen, hogy a hagyatéki birói eljárás a nagykorúakra nézve is kötelezővé tétessék s ezek hagyatéki ügyei is hivatalból tárgyal tassanak, tisztáztassanak. Azon ellenvetés, hogy ily gondoskodás az egyéni jogba vág be s gyámkodás alá helyezi az önjoguakat — ha elméletileg állana is — rósz szolgálatot tenne a köz- és magánérdekeknek, — de annyiban sem volna igazolt, a mennyiben az ily eljárás senkit nem sújt és nem korlátoz ; mert a nagykorúak előtt nincs elzárva, hogy maguk köztt kiegyezvén, kész okmányokkal álljanak elő a bíróságnál, a mely a formai kellékeken túl az örökség mikénti rendezésébe nem nyúl és nem avatkozik, hanem a felek megállapodását sanctionálja s nyilvánkönyvileg érvényre juttatja. A midőn tehát a kormány az öröködési eljárás reformját a gyámhatóság alatt állók érdekéből kezébe vette, azon szélesebb kiterjedésben kellene azt eszközölnie, mely az ahoz kötött érdekek átalánosabb szempontja által ajánltatik. És ebben áll egyik nagy hiánya a meghozott gyámüg}d törvénynek, hogy a helyett, miszerint az érzett szükséghez képest egy általánosan kötelező és egyforma hagyatéki eljárási szabályzat alkottatott volna, ezen eljárás különböző esetekben sok különböző közegek teendőjévé tétetett. Általában ki kell jelentenem, hogy sem elvileg igazolhatónak, sem az eredményben czélszertínek nem tartom azon domináló befolyást, melyet a belügyministerium az igazságügyi reformokra az utóbbi időben gyakorolt s azon törvények alkotását, melyek ezen beavatkozás alatt keletkeztek ; nem érintve, a mi pedig elég sajnos, itt azt, hogy az elébb elfogadott birói jogszolgáltatás alaprendszere következetes fejlődéséből eltérittetett, midőn a közigazgatás közegei a birói teendőkkel felruháztattak a nélkül, hogy ezek megfelelő qualificatiójáról gondoskodva lett volna, csak arra akarok reífectálni a hagyatéki és bagatell-ügyeket illetőleg, hogy az, a ki az ország egyik nagy részében a kis községeket ismeri, világosan belátni kénytelen, hogy azok — az e részben reájok ruházott fontos feladatoknak — intellectuális és erkölcsi erő hiánya miatt megfelelni képesek nem lesznek. A tapasztalás mutatja, hogy azon törvény, mely a 20 frtig terjedő ügyeket kizárólagosan a községek illetőségéhez utasítja, lehetetlenné teendi a kereset érvényesítését — távolabb lakó követelőkre nézve, — a kik az ide-oda utazás költségeivel fogják sikeretlenül töltött idejök veszteségét s kárát szaporítani. És itt befejezésül a bagatell eljárás néhány főhiáuj^át kívánom felemlíteni, mely haladéktalan orvoslást igényel. Igazságtalanul kedvezményezi az alperest, adóst — azt, a ki szerződést sért, perre okot ad, — a jogaiban sértett, a követelő fél ellenében, mert nehezíti a kereset érvényesítését, nemcsak a helyi bíróság természetes védelme által, de az által is, hogy az utánjárásért, költekezésért, a felperesnek elégtételt nem ad : már pedig ez az erkölcsi igazság ellen van, az ügyvédi képviselet kizárása túlhajt e czélon, mert a követelő félre is hátrányos, hogy ügjt előmozdítását másra nem bízhatja, de kényszerűen neki magának kell azzal bajlódni. Es méltatlan az ügyvédi karra is, melynek számos tagjait auyagilag és ez által közvetve erkölcsileg is válságos helyzetbe sodorja ; elvonván szakmájából a legszámosabb ügyeket, holott mindkét érdeknek eleget lehetett volna az által tenni, ha egy mérsékelt díjszabályzat állapíttatnék meg, mely a kisebb peres ügyek kezelésénél az olcsóság szempontjának is megfelelne. Másik, hogy épen nem gondoskodott a törvény arról, hogy ezen neme az igazságszolgáltatásnak, ha gyors és olcsó, egyszersmind jó legyen, mert helytelen perorvoslati rendszert alapított meg, a feleket teljesen a biró önkényének rendeli alá ott is, a hol a bűn kellő jogi qualiíicatióval nem bir. ... És annál inkább, mert fontos jogelvekkel kapcsolatos keresetek is a 44*