Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

82. országos ülés márczins 21. 1879. 3^7 érni azzal, a mit a pénzügyi bizottság javasol. És én a magam részéről is igen kérem a t. házat, hogy annyival inkább ne méltóztassék túlmenni a pénzügyi bizottság javaslatán, hanem azt elfogadni, mert én legalább részemről azt hiszem, hogy a gyakorlati eljárás is az: ezen irányban az áll^m részéről teendő segélyezést megkezdi, egyelőre ugyan szerény mérvben, de a mely irányban a befektetés gyakorlatban sikeresnek fog bebizonyulni, azon irányra fokozatosan többet és többet fordítani az állam részéről. Hogy ez megtörténhessék, arra a pénzügyi bizottság által javasolt összeg most elégséges; a jövő években pedig lehetséges, a t képviselőháznak módjában lesz. az általános helyzethez képest, azon ágakra, melyekben az eljárás gyakorlatinak bizonyul, a jövő években többet tenni. Most ajánlom a, pénzügyi bizottság javaslatát szives elfogadás végett. (Helyeslés jobbfelöl.) Miklós Gyula: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a ministerelnök ur nyilatkozata engem ki nem elégített, de még jobban sajnálkozom a felett, hogy az országos gazdasági intézet kérvényének benyújtója oly hirtelen és annyira megváltoztatta nézetét; (Helyeslés a halold'Ion) csodálkozom, mondom, Korizmics László t. képviselő ur felett, ki 10—11 év óta a gazdasági egyesület czíme alatt működik a gazdasági viszonyok és ágak emelése körül, és épen akkor, midőn a jelen csapások alatt a földmíves osztály javára aggasztólag ható veszedelmek forognak szóban, nem akarja felhasználni az alkalmat, hogy a, gazdaság különböző ágainak emelésére az országos gazdasági egyesület által felemeltetni indítványozott összeget hangsúlyozza. Mondom, igen csodálkozom gróf Ráday Gedeon és átalán az indítványt benyújtó többi képviselő urak azon eljárása fölött, hogy ezelőtt 8—10 nappal még szükségesnek látták a dotátíó felemelését ; és egyszerre mostan a pénzügyi bizottságnak, mely valósággal — bocsánatot, ha ki kell mondanom — a földmívelési osztály emelésével és a közgazdasági viszonyok fejlesztésével mindig mostohán bánt el, ezen érvei visszavonulásra kényszeritették. Daczára azon nagy deficitnek, a melynek járma alatt nyögünk, éa ott, a hol produetióbefektetések igényeltetnek, annak szükségét hangsúlyozom, sőt követelem. A lótenyésztésre áldoztunk igen nagy összegeket, és ennek czélszeríí vezetése által bebizonyult azon körülmény, hogy az ez előtti 5 milliónyi értékű lókivitelből jelenleg 10—12 milliónyi jövedelmet veszünk be. Mit kivan a gazdasági egyesület? Nem kivan mást, mint az adóképesség fokozására a dotatiónak bizonyos felemelését. Indokolja pedig ezt azon körülménynyel, ez a t. ház előtt a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból, és a ministeri indokolásból ismeretes, hogy „a kérdéses 50,000 fiiból több mint 30,000 frt állandó intézetek, vagy intézmények fenntartására és közegek fizetésére levén lefoglalva, a ministernek csak mintegy 20,000 frt marad rendelkezésére, a gazdaság különböző ágainak emelésére egy oly államban, melyben a népesség túlnyomó nagy része a fóldmíveléssel foglalkozik; s melyben az aránylag kisebb jelentőségű kereskedés és ipar is egész jelentőségét a földmíveiésnek köszöni, minthogy majdnem kizárólag a földmívelés termékeinek közvetítésére, vagy földolgozására van utalva mindakettő, s a földmívelés sikerével, vagy pangásával emelkednek vagy csökkennek a kereskedéssel és iparral foglalkozók keresményei is. No már, t. ház, ha ezen indoka a t. országos gazdasági egyesületnek meg nem győzte a t. pénzügyi bizottságot és előadóját: akkor valósággal. a nélkül, hogy tahin személyeskedni akarnék, ki kell mondanom azt: hogy igen mostoha a pénzügyi bizottságnak a földmívelés és gazdaságemelésére irányult tevékenysége. A gazdasági egyesület határozottan kimondja, hogy a hanyatlásnak indult szarvasmarha tenyésztésre 100,000 irtot kivan. Bernát Dezső t. barátom, előttem statisztikai adatokkal igazolta, hogy Magyarországnak szarvasmarha állománya teljesen hanyatlás nak indult. Tudok oly községeket, a hol valósággal tenyésztésről szó sincs, mivel még a szükséges anyag is hiányzik. A községek távoli helyekről nem képesek i beszerezni az anyagot, nem képesek pedig beszerezni azért, mert megszűntek azok a gulyák, a melyek a községeket eddig tény ész-anyaggal ellátták. Azt mondja az országos gazdasági egvesület, hogy a culturmérnöki intézmény tovább fejlesztésére kérelmez 30,000 frtot. Indokolja ezt határozottan azzal, hogy már eddig is 200 kis birtoknál vittek keresztül lecsapolást és öntözést, a mely a föld termékenységét emelte. É tekintetben tehát én is indokolva látom, azt, hogy Magyarországon a cultur-mérnöki intézmény fejlesztessék. Az ország egyik legfőbb követelménye s ennélfogva pái'tolom a 30,000 frtnak megszavazását. A hanyatlásnak indult bortermelés emelésére 20,000 frt igényeltetik és kérelmeztetik az országos gazdasági egyesület által. Nem szükséges fejtegetnem, t. ház, hogy boraink nyers terményeinknek egyik legfőbb kiviteli tárgyát képezhetnék. De bortermelésünk egy idő óta annyira el van hanyagolva, hogy e tekintetben azokat a jövedelmeket, melyekre biztosan számíthatnánk, ha jobb kezek vezetése alatt forognának közgazdasági viszonyaink, nélkülözzük. Igen óhajtandó volna, ha az igen t. keres-