Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-92
318 nos vitatkozást megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! Az 1877. XXVI. t. ez. 3. §-a meghagyta a kormánynak, hogy a vinkoveze-bródi vonalat azonnal építtesse ki, s ezzel egyidejűleg a dályavinkovezei összeköttetést is eszközölje. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, melyet a pénzügyi és a közlekedési bizottságok nevében van szerencsém elfogadásra ajánlani, e feladat egyikének, t. i. a dálya-vinkovezei összeköttetés létesítésének eszközléséről szól. Minthogy a kormány ezen összeköttetés létesítésével csak a ház határozatának tett eleget, úgy hiszem, nem kell indokolnom e vonalnak építését. Itt egyszerűen csak arról lehet szó, hogy az építés mily alakban eszközöltessék és a kiépített pálya mily módon kezeltessék. A kormány erre vonatkozólag számbavéve a körülményeket, az állami építés és kezelés mellett határozta el magát, és erre kéri a t. ház fölhatalmazását. Én azt hiszem és a pénzügyi bizottságot is azon meggyőződés vezette, midőn e törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani elhatározta, hogy a kormány helyesen járt el. Mert az állami építés oly gyorsan és a körülményekhez képest oly takarékosan eszközöltetett, hogy az eredetileg tervezett költségvetés nem lett túlhágva, sőt megtakarítás eszközöltetett. A mi pedig a kezelés minőségét illeti, tagadhatatlan, hogy összekötő vonalnál, melynek kihatása van a többi vonalokra is, az állami kezelés ajánlatos. Mert a tarifa befolyása úgy ezen vonalnál, mint az azzal összeköttetésben levő vonalaknál és különösen a később foganatosítandó nemzetközi csatlakozásokra is döntő befolyással bir és igy a kormánynak az állam érdekében erre a maga befolyását fönn kellett tartani. Ezen intézkedések foglaltatnak a törvényjavaslatban s kérem a t. házat, méltóztassék azt általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadni ; föníartván magamnak, hogy az esetleges ellenvetésekre megjegyzéseimet megtegyem. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Nem volt szándékom általánosságban e törvényjavaslathoz hozzászólni, de mivel azt látom, hogy senki más nem kivan hozzászólni és mivel itt néhány oly kérdés fordul elő, melyek elvi kérdéseknek kell hogy tekintessenek, szükségesnek látom egy pár észrevételt tenni. Először ugyanis, a mi a vasútnak czélját illeti, az igaz, hogy törvény alkottatott az iránt, hogy a bród-vinkovezei és a dálya-vinkovezei vasútvonal kiépíttessék. E vonalak azonban más czélból épittetiek és nem ott végződnek, a hol a törvények szerint végződniük kelíeít volna, hanem Boszniába mennek. Hogy ennek mily hordereje lehet ránk nézve, az a törvényhozásnak különös ulreeius 21. 1879. figyelmét érdemli. De kérdem: ki építette ezen vonalakat Bródból vagy Viokovczéből? A mi ministeriumunk nem építette, mert a mi költségvetésünkben nem fordul elő; az osztrák ministerium nem építette, mert hisz annak ott semmi territóriuma nincs. Hát épített a közös ministerium. Már ezt én az 1867-iki alkotmány radicalis megsértésének tekintem, hogy a közös ministerium vasutak építkezésébe bocsátkozik. Azt mondják, hogy hisz nem azért építette, mert vasutat akart építeni, hanem hadi czélokból, miután háborúban volt, hát hadi czélok előmozdítására. Hát megengedem, hogy lehet oly eset. De azt nem engedhetem meg, hogy oly nagy költséget, mint egy vasút építése, a közös ministerium a saját felelősségére rendelhesse el, akár a törvényhozás, akár az erre bizonyos tekintetben hivatott delegatió tudta- és beleegyezése nélkül tegye meg. De ha már teszi, tegye úgy, hogy háború után az a vasút szedessék ismét föl és hogy ne legyen belőle commertialis út, hanem egyedül azon czélra szolgáljon, a melyre építtetett. T. ház! Van ezen törvényjavaslatnak még egy pontja. Ezen törvényjavaslat indokolásában ugyanis az momdatik, hogy azért, mert a vasút kiépítése rögtön kívántatott eszközöltetni, maga a vasúti vállalkozó 11%-el több fizetést kivánt, mint a mennyi vele meg volt alkudva. Ha ezen ll°/ 0-i<yi többlet fizettetett hadi czélok elérése tekintetéből — mert csak az volt az ok, hogy sokkai hamarább kívántatott a kiépítés, mint különben, szerződés szerint, a vállalkozó tartozott volna azt teljesíteni; ha mondom, ez volt az ok, akkor ezen 11%-nyi többlet semmi esetre sem terhelheti a mi költségvetésünket; mert a hadi czélok különösen ott keleten a közös ministerium által elhatározott, az országgyűlések tudta és hire nélkül megkezdett s félig meddig bevégzett hadiexpeditió költségei Magyarország költségvetését specialiter nem terhelhetik. Ez nem Magyarországspeciális költsége, hanem oly közös költség, mint akármely közös költség. Abból tehát, ha az 1867-iki alkotmányt fenn kívánják tartam, Magyarországot csak 30% terhelheti. Ha azonban ezen 30% fejében le akarnak mondani az 1867-iki alkotmányról, én részemről ezt is elfogadom. Hanem a kettő egymás mellett nem állhat. Én azt hiszem, hogy azon pénzösszeg, melyet ezen 1 1% kitesz, ezen a kisebb vonalon, egyáltalán nem olyan nagy összeg, melyet mi nem adhatnánk meg, hogy ha az 1867-iki alkotmánytól megmenekülhetünk. Hogyha ezt az 1867-iki alkotmányt nem kívánják fenntartani, ón kész vagyok ezt is elfogadni. De az 1867-iki alkotmány fenntartása mellett, Magyarország ezen költségtöbbletet, azt a többletet, mely egyenesen hadi czé92. országot tileí
