Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-92
82. országos ülés máreziis 21. 1879. 319 lok előmozdítása tekintetéből adatott ki, kizárólagosan nem viselheti. Azért én kérném, hogy mielőtt ezen törvényjavaslat tárgyalás alá vétetik, ezen ll°/ 0 levonassék belőle és a magyar országgyűlés által, mint közös költség, semmi esetre meg ne szavaztassák. [Helyeslés balfelb'l.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur két kifogást tesz a törvényjavaslat ellen. Első kifog-ása az, hogy az 1877. XXVI. t. ez. ezt a vasutat nem azon végpontokkal rendelte kiépíttetni, a melyekkel kiépíttetett. Erre nézve kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a í. képviselő ur nagy tévedésben van. E vasút ugyanis tökéletesen odáig építtetett ki, a meddig 1877-ben a törvény megrendelte. Az a vasút, a melyet megemlíteni ni éli áztatott, nem általam építtetett, hanem keskeny vágánya vasúiként a hadügyminister által, nem magyar területen, hanem idegen földön. Én nagyon természetesen másutt, mint Magyarországon, nem építhetek s csakis azt, a mit a magyar törvényhozás elfogad. A mi azon vasutat illeti, melyet érinteni méltóztatott, az Magyarország törvényhozásának körén kivül esik, a mennyiben ez iránt a hadügyminister ur a nmga helyén szinte számolni tartozik. Igaz, hogy azon vasút folytatását képezi eme vasútnak, mert az természet szerint ezen vonal folytatásaként áll, de az emez építésnek vitelére semmi befolyással nem bír. Az Boszniába esik. Az iránt az illető hadiigyminister tartozik a delegatióknak számolni. A delegatiók helybenhagyják, vagy elhordatják vagy máskép intézkednek, de az ezen vasút körén kivül esik; mert ennek nem volt és ma sem czélja az, hogy Boszniával összeköttetést eszközöljön, hanem a határőrvidékkel és Bródon túl. Úgy is van építve, hogy folytatása ép a határőrvidékre vitessék, mint a hogy az a magyar törvényhozás valódi czélja volt. Azt hiszem tehát, e szempontból e vasút építését semmikép kárhoztatni nem lehet. A mi a másik ellenvetést illeti, hogy t. i. 11% az, melylyel a múlt év őszén gyorsan teljesítendő munkálat miatt többet kívánt a vállalkozó, mint a mennjd előirányozva volt, arra nézve először azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a misst méltóztatnak tudni az 1877: XXVI. törvényezikkben meg van említve, hogy az eredeti terveket Mollináry táborszernagy készítette, a ki nagyon természetesen minden ottani viszonyt ismert, minthogy sok éven át a határőrvidék vezetője volt, s azon számítás szerint 1.980,000 forintba került volna e vasút. Én természetesen mások számításait alapul el nem fogadhatván, a magam közegei által tüzetes számításokat tétettem és ezek alapjain a beterjesztett törvényjavaslatnak e számítások alapján már a Mollináry által kiszámított terveknél 178,000 forinttal kevesebbe kerül a vasút s én daczára annak, hogy háború volt; s hogy három hó alatt e vasutat kénytelen voltam használhatóvá tétetni, a mire Magyarországban még példa nem volt; s daczára, hogy a háború miatt természetesen minden megdrágult, mert a mely kocsi napi fuvaráért előbb egy-két forintot kellett fizetni, most 7—8 frtot követelt; daczára annak, hogy a vasút folytatásaként a hadügyminister által még rögtönzöttebben épített' vasút concurreutiát csinált a vállalatnak: én mégis mindennek daczára azon összegből, mely praeliminálva volt, teljesen kiépíthetem a vasutat, s így sem lesz drágább, mint bármely vasút, a mely a béke idejében épült. Már most, ha én azt mondtam volna a hadügyministernek, hogy nagy összegbe került ezen vasút kiépítése, és azért fizesse meg a 11%-ot, a hadügyminister bizonyára azt mondta volna, hogyan képzelheti az ur, hogy én kii teles vagyok megfizetni a 11%-ot, hiszen az ur olcsóbban építette a vasutat a mint tervezve volt a béke idején; de különben is a 11%-ot nem fizetjük az egész vállalat után, hanem csak azon munkálatok után, a melyek épen közvetlenül akkor történtek, és a melyeket rövid idő, három hónap alatt kellett végrehajtani. A többi munkálatok, lígy mint a földbeváltás, a mely magában véve nagy tétel és az egész felszerelés, a mely szintén jelentékeny összeget képvisel és más hasonlók számba sem jönnek a 11%-ki drágulásnál; hanem csak magáiban véve a iryorsahb munka, a mely természetesen mindenütt drágább, eszközöltetett 11%-kal drágábban, s ez okozta a költségtöbbletet e vasútépítésnél. Már most igen nehéz volna bebizonyítani azt. hogy ezen 11%-nyi drágulást egészben vagy részben más viselje, mikor e vasút csak Magyarországnak válik tulajdonává. De különben is, egyéni nézetem az, hogy nem czélszerü és nem helyes, hogy Magyarország a maga saját tulajdonát képező vonalak kiépítésére bárkinek, akár milyen észrevételt, vagy számításokat engedjen tétetni; mert nézetem szerint egyedül a magyar törvényhozás van — annak minden factorát értve — arra hivatva, hogy Magyarországon épített vasutak munkálatait megvizsgáltassa, vagy felülbiráltassa. Azért, t. ház, lehetetlennek tartom, hogy addig menjünk, hogy bárminő leszámolásokba bárkivei bocsátkozzunk. Igaz, hogy kénytelen voltam forcirozott munkát teljesíttetni; de kellett ezt tenni azért, mert a mi fiainknak is sziikségök volt ezen vasútra, a mi fiaink is ez által nyerhették könnyebben és biztosabban a maguk ellátását. És meg kell vallanom, hogy nem tétováztam egy perczig sem, hogy ezen vasútépítést Magyarország érdekében eszközöljem. Ezen oknál fogva kérem a t. házat, méltóz-