Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-91
ggg 91. orL-í.ágos filóhol tulaj d önképen kezdeni kellett volna, t. i. az alsó részen. Épen ugy jár el a közoktatási miuister ur is. Az ő takarékossága legkevésbbé sem haboz, hogy felsőbb tanintézetekre, egyetemekre száz és százezreket költsön; a legnagyobb bátorsággal, — s némelykor az igaz az én elismerésemmel is — védelmezi azon tételt; de mihelyt alsóbb iskolákról, népnevelésről van szó, akkor évről-évre lejebb száll, és mindig kell, hogy mások buzdítsák, hogy a népnevelés terén tegyen valamit. [Helyeslés halJelöl) Felhozatott itt, hogy melyek azon intézetek, a melyeket a t. minister ur a népnevelés terén is legnagyobb kedvteléssel ápol; hogy ugyanis azokat az összegeket is, melyek a népnevelés keretébe tartoznak, a felsőbb tanintézetekre, a polgári iskolákra fordítja és ezekre van legnagyobb gondja. Én nem mondom e perezben, hogy a Kiss Albert képviselőtársam által erre vonatkozólag benyújtott határozati javaslatot azonnal ugy, a mint van, elfogadom; lesz alkalmunk rá, majd ha a bizottság tárgyalása után e ház elé kerül. Mert én egyáltalában nem állítom azt, hogy polgári iskolára sehol nincs szükség. Igenis, a nagyobb városokban, különösen a fővárosban, a felsőbb iskolák czélszerüségét elismerem. De igenis czéltalan és absolute fölösleges a mezei, vidéki városokban, mert ott nincsenek meg az elemek, és valóban vétek a népnevcléstől elvonni a pénzt, amazoknak fenntartására. Én mindezek alapján röviden kijelentem azt, hogy elfogadom a Zsilinszky képviselőtársam által benyújtott indítványt, természetesen Dániel Ernő képviselőtársunk hozzátételével, hogy mindazonáltal a pénzügyi bizottsághoz utasittassék már azon oknál fogva is, mert én azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság a tanügyi bizottsággal együttesen fog talán módot találni arra, hogy ne kelljen az egész összeget az állam pénztárából fedezni, hanem némely más rovatnál pl. a polgári iskolák rovatánál, már a jövő évi költségvetésnél bizonyos összeg megtakar ittassék, és ugy fokozatosan emeltessék a népnevelési összeg. Ennek részleteiről majd az illető helyen fogok szólni. Ez alkalommal a közoktatási minister úr figyelmét egy vidék népnevelési viszonyaira akarom felhívni, a melyről az imént röviden említést tett Szabó Imre képviselőtársam. Föl óhajtom hívni a minister ur becses figyelmét a vend-iskolákra, mert én ugy veszem észre, hogy azokkal a közoktatási minister ur igen keveset foglalkozik. Pedig Vas- és Zalamegyében van körülbelől 200 vend község, és különösen Vasmegye egy részében, a mura-szombati kerületben kizárólag vendek laknak, és ezek, a mi ritka Diárezius 20. 1879. I kivétel hazánkban, hogy egy idegen ajkú nép : ne tekintse magát nemzetiségnek, nem tekintik ! magukat különálló nemzetiségnek, idegen nyelven I beszélnek ugyan, de ma ugy, mint a múltban, magyarnak érzik, mondják magukat és mint magyarok mindig teljesítik kötelességeiket. Az ország többi részére nézve a kormány csak most találta kötelességének a magyar nyelv kötelező tanításira nézve törvényt hozai; a vendekre nézve ezen törvényre szükség sem volt; óhajtották ők azt maguk is annyira, hogy körülbelől három évvel ezelőtt a szombathelyi püspök törvény nélkül, egyszerűen a saját maga jószántából rendeletet bocsátott ki a hatos iga alatt levő községekhez, a melylyel a magyar nyelv tanítását kötelezőnek declarálta. Senkisem szólott ellene, igen szívesen elfogadták azonnal. Ugyanazon püspök, — a mint értesülve vagyok — a maga saját költségéiig Íratott és nyomatott ki egy magyar nyelvtant. (Éljenzés.) Láttuk tehát, hogy itt egy olyan terrenumoii van a t. minister ur, a hol minden susceptibilitas felkeltése nélkül sokat tehet a magyar nyelv érdekében. Fájdalommal tapasztaljuk, a kiknek alkalmuk van azon vidéken járni, hogy daczára, hogy ezen vidéken a magyar nyelv már jó ideje tanittatik, a haladás relatíve igen csekély. És itt, bocsánatot kérek Szabó Imre t. képviselő úrtól, ! e tekintetben nem tapasztaljuk azon haladást, a | melyet tíz év alatt tapasztalni kellett volna. Én tudakozódván oda való emberektől, hogy minek kelljen ezen eredményt tulajdonítani, s azt hallottam, — nem tudom, helyesen vagyok-e értesülve, a t. minister urnak jobban kell informálva lenni, — azt hallottam, hogy ennek első oka abban rejlik, hogy azok a tanítók mindegyike nem bírja azon nyelvet, a melyen a gyermekeknek magyarázni kell, fogalmuk sincs a vend nyelvről. Már akkor csakugyan merő lehetetlenség eredményt felmutatni, hogy azon gyermekek, a kik az első évben egy szót sem értenek magyarul, hogy valamit tanulhassanak, különösen midőn a többi tantárgyakból sem képesek semmi előhaladást tenni; mert sokszor az oda kinevezett tanítók némelyike csak néhány vend szót tanultak, s annyit sem tudnak, hogy legalább a tárgyat megmagyarázhassák. Én azt hiszem, hogy miután oly compact kis vonalban vannak eze i községek, nem lehetetlen olyan tanítókat találni, a kik rövid idő alatt a vend nyelvet megtanulnák és ott magyar nyelvet tanítanának; időközben pedig, miután Csáktornyán egy tanítóképezde felállítása szándékoltatik, azon tanítóképezdének egyik főfeladata az legyen, hogy vend tanítókat képezzen, a kik képesek lesznek ott tanítani.